MEGÉLHETÉSI ÉS JÖVEDELEMSZERZÉSI MÓDOK A CSÖVESEK VILÁGÁBAN

 A társadalom azonos rétegéhez tartozó egyedeire jellemző, hogy jelentős részük hasonló módon szerzi jövedelmét, hasonló megélhetési módokat, stra­tégiákat követ. A hajléktalanok, vagyis csavargók, csövesek vallomásait vizsgálva ugyancsak szembetűnő a megélhetési módok választásának nagymérvű hasonlósága. Természetesen elsősorban az azonos életfeltételekben kell keresnünk e sajátosság magyarázatát. A csövesek többsége - ellentétben a társadalom struktúrájának hierarchikus rendjébe tagolódott rétegektől - nem vesz részt folyamatosan a társadalmi munkamegosztás rendszerében. Ha e tényt leegyszerűsítve szemléljük, ezt azzal indokolhatjuk, hogy a folytonos lakásszerzés naponta felmerülő kényszere nem teszi lehetővé a teljes munkaidőben végzendő munkavállalást. Ez ugyan kétségkívül igaz, azonban másról is szó van.

A lakásszerzés mindennapi kényszere mellett a csövesek érték- és normarendszere alapvetően eltér a társadalomban szokásostól. A csövesek munkavállalásánál prioritást élvez a szabadság, függetlenség értéke, s ezáltal a kötetlen, szabad munkavégzés lehetősége. Ugyancsak jellemző a végletekben gon­dolkodás: vagy igen alacsonyan tartják szükségleteiket, s kevés jövedelem és kezdetleges, gyakran civilizációs hiányokat jelző körülmények is elégedettséggel töltik el őket, vagy éppen fordítva: könnyű (vagy annak vélt) munkával magas jövedelmet, luxusfogyasztást igényelnek. Az előző esetre a rendszertelenül végzett és/vagy alacsonyan értékelt kisegítő munkák jellemzők, míg a kiemelkedő fogyasztáshoz általában rendszeres, folyamatos készenlét, a lebukás veszélyét is magában rejtő illegális jövedelemszerző tevékenység járul. 

Állandó, rendszeres munkát végző csövesek 

Az interjúalanyok munkamegosztási pozícióit vizsgálva kis arányban talál­tunk a csavargók között olyanokat, akik rendszeresen munkaviszonyban áll­ak. A csövezés mellett folyamatosan csak életvitelüknek megfelelő jellegzetes foglalkozásokat végezhetnek. Bérházak takarítói, építkezések segédmunkásai, rakodómunkások, szemétszállító kukások, s más négyórás fizikai foglal­koztatottak fordulnak elő a leggyakrabban közöttük.

Az általuk választott foglalkozásoknak közös jellemzője, hogy az átlagos­ál több szabadidőt, függetlenséget biztosítanak, másrészt „piszkos” mun­kák, ezért az ilyen munkakörökre szinte mindig van felvétel. Vagyis az állandó álláskínálat miatt e munkakörökből kiléphet, s szükség esetén bármikor ismét beléphet a munkaerő.

„…Ezt a munkát a magyarok nem csinálnák, az biztos… romák szemetelnek (értsd: szállítják) itt a környéken mindenhol…” (R.N. 21 éves)

„Egy fuvarosnál dolgozom , a tüzépről visszük a szenet meg a fát a házakhoz… mindig van jatt meg adnak piát is, amikor szállítunk…” (M.L 23 éves)

„Az első munkahely, ahol felvettek, amikor a faluból feljöttem, a Köztisztasági Vállalat volt… Ez a munka engem maximálisan kielégít… Mindig újabb és újabb kocsira kérhetem magam, és így bejárom lassan az egész fővárost.” (K.L. 38 éves)

„… Egy napon aztán beadtam a felmondásomat (joggyakornok volt). Elmentem gázóra leolvasónak… A munkámat úgy osztom be, ahogy nekem tetszik… Ez a tökéletes magány . . Ez az igazi szabadság.” (dr. Ch.P. 25 éves) 

Időnként ugyanoda visszajáró napibéres alkalmiak 

Időnként, ha ismét pénzre van szüksége, a periférián élő réteg egy csoportja visszatér az egyszer már „bevált” munkaterepre. A legfőbb előnye ezeknek a munkahelyeknek számukra az, hogy a bért az elvégzett munka után naponta kifizetik. Ez egyrészt leltetővé teszi, hogy csak akkor menjenek dolgozni, amikor már elfogyott a pénzük, másrészt csak annyi munkát végezzenek, amelynek jövedelme igényeik kielégítéséhez feltétlenül szükséges. Vagyis lát­szólag teljes mértékben szabályozhatják munkájuk rendjét, idejét és ritmusát, s ezáltal szabadság- és függetlenségérzetük megmarad.

Az idősebb csövesek által kedvelt, ismételten felkeresett alkalmi munka­helyek között vezet a mosoda (Patyolat), a piaci rakodás, a kertészeti munka, míg a fiatalabbak inkább szállításnál, fuvarozásnál vállalnak időnkénti rakodómunkát, vagy más munkahelyek anyagmozgatói, esetleg újságárusok vagy figuránsok. Mivel az elvégzett munka után ezeken a munkahelyeken azonnal megkapják a „napszámot”, emiatt a munkabér közvetlenül a fogyasztási szükségletek kielégítőjévé válhat, illetve csak annyit lehet elkölteni, amennyivel rendelkezik a munkavégző. Az alkoholista csövesek számára a napibér szinte nélkülözhetetlen „önszabályzó” fék: így csak annyit isznak, amennyire elég a pénz. Újabb alkoholmennyiséghez csak ismételt napi munka után juthatnak. A beosztásra, tervezésre nem képes réteg igényeinek tehát ez felel meg a legjobban.

„Nekem már nem kell sok ahhoz, hogy megéljek. Az is elég, amit a mosodába néha keresni tudok… ki kell ám azt pihenni…” (V.T. 67 éves)

„Jobbára csak a Patyolatnál dolgozok. Ha egy nap összejön 100-200 forint, akkor jól vagyok…” (T.E. 66 éves)

„A piacon söprögetek, beviszem az árut a boltba, kihordom a rekeszeket, ha valaki ebédelni megy, akkor kiszolgálok.” (B.B. 74 éves)

„Dolgozok én, dehogynem … A M. néninél vagyok a Garayn… segítek neki rakodni. Ő vezeti az autót, megyünk le a parasztokhoz is, meg a standon mindent én csinálok.” (N.P. 70 éves)

„Esti Hírlapot szoktam árulni… meg Hétfőit… Utálnám, ha valami állandó nyolcórás dolgot kellene csinálni.” (V.Z. 22 éves)

Van némi állandóságra törekvés abban, hogy ezek a - többnyire öreg emberek - ugyanoda térnek vissza, ha némi pénzre, nyugdíjkiegészítésre, segélykiegészítésre van szükségük, de legalább annyira vezeti őket ebben a megszokás, az újabb lehetőségek felkutatásának képtelensége is. 

Alkalmi kisegítők és hulladékazonosítók 

Eltérően az előzőben körvonalazott „hűségesen” ugyanoda visszatérőktől, az alkalmi munkások ezen csoportja számára nem állandósul egyetlen mun­katevékenység sem. Igyekeznek ugyan folyamatosan jövedelemhez jutni, s ezért mindig szinte minden kínálkozó munkát elvállalnak, de ezek a munkák ad hoc jellegük miatt mégsem biztosítanak rendszeres jövedelmet.

„Úgysem kaptam volna nyugdíjat, mert sok volt a megszakítás, meg kevés volt az időm… Most egy-két napig (értsd: hetente) dolgozni kell. Van a Patyolat… van télen a hólapátolás… vagy lehet menni a piacra, amíg bírja az ember az emelgetést … vagy a MÉH, meg az üres üvegek… elvállaltam Budán olyan maszek házaknál kertgondozást, kaszálást, ilyesmit.” (I.I. 70 éves)

Az alkalmi munkákért relatíve magas napszámot fizetnek. Ugyanakkor látszólag megőrzik a függetlenséget. Mindemellett legtöbbször ehhez még a munkaadók biztosítják a napi ételt és italt is.

Persze vannak, akik úgy is őrzik függetlenségüket, önállóságukat, hogy nem vállalnak valamely konkrét munkaadótól függő munkát. Ezek az alkal­miak legtöbbször a hulladékok hasznosításából: guberálásból, üvegvisszaváltásból, papíreladásból szerzik jövedelmüket.

„Én kérem a múltban is gubis voltam, és a jelenben is gubis vagyok.” (C.K. 61 éves)

„Guberálok… Ebben kérem nincs semmi tiltakozás (polgári családból származik) … Egyszerűen így keresem meg a kenyeremet, és ebben számomra az az előny, hogy annyit és akkor dolgozok, amikor és amennyi nekem tetszik.” (H.L. 61 éves)

„Nyáron mindég nagyon korán szokok felkelni, mert a kukások is korán kezdenek, oszt ha nem igyekszek,akkor elvisznek mindent az orrom elől.” (H.V. 76 éves)

Mások kihasználva a nehéz fizikai munkák iránti konjunktúrát, a magánházak körül adódó legnehezebb fizikai munkákat végzik: alkalmi takarítók, kőművessegédek, favágók, kertásók, szőlők és kiskertek gondozói.

„Napszámot vállalok a Balatonnál a szőlőkben… Most itt vagyok, de télen nincs napszám meg semmi ilyesmi, ilyenkor a vendéglősöknek szoktam segíteni, hívnak ezt-azt csinálni, mert mindemhez értek… kaját is adnak. Meg szállást is, ott alhatok a raktárakban…” (K.E. 52 éves)

A csövesek itt vizsgált csoportja . nehéz és piszkos munkát végez. Emiatt ezeket kevesen vállalják. Természetesen a nehéz fizikai munkát jól meg kell fizetni, mégis a végzett munka esetlegessége, rendszertelensége, a folytonosság hiánya, s nem ritkán a túlzott alkoholfogyasztás miatt a vizsgált csoporthoz tartozók többsége szegényen él. 

Illegális jövedelemből élők 

A máról holnapra élő hajléktalanok között jelentős azok aránya, akik semmilyen társadalmilag hasznosnak értékelt munkát nem végeznek, így amennyiben nem eltartottak, csakis illegális jövedelemből fedezhetik szükségletei­ket. Ezek közül kevésbé törvénybe ütköző a kéregetés, lejmolás, amelyeket inkább csak kiegészítő jövedelemszerzésnek tekintenek a csövesek. A kéregetés ugyanis a legtöbbször csak a lopás különböző formáival együtt biztosítja a szükségletek fedezését.

„Gyakran lejmolunk, kéregetünk.. . A legbiztosabb, és egyszersmind a legnagyobb kockázattal járó pénzszerzési forrás a lopás. Lehetőleg ismerőst kell meglopni, mert azért verés jár, nem pedig börtön.”(S.K. 25 éves)

„… Ha nagyon kell… önkiszolgáló boltból… kivisz az ember egy viszkit vagy egy jó konyakot mondjuk … azt mindig el lehet adni kéz alatt.” (N.Z. 17 éves)

Az apróbb-nagyobb bolti lopás mellett általános a telefon- vagy autófeltöréssel és fosztogatással szerzett jövedelem is. Külön kereskedelmi ággá szélesedett, jól szervezett családi vállalkozásba, „munkaközösségekbe” tömörülnek, egymást biztosítva, fedezve végzik „munkájukat” a jegyüzérek és a gagyizók. Mindkét esetben a törzshelyről az árusítás színhelyére mindig csak egy darab jegyet, illetve árut visznek magukkal, így tudják csak elkerülni a lebukást.

„Én a lányok után szoktam menni… vagy ülök bent a presszóba'… nálam vannak ugye az órák… A lányoknál meg csak egy … aztat meg nem tilos senkinek, a saját óráját árulni…” (G.G. 24 éves)

„Kettőt vagy hármat (értsd: jegyet) mindig ki lehet magyarázni. Aztán, ha azt elsütöttem… megint hozok… A főnök mindig itt ül a presszóba', nála vannak a zsugák.” (K.V. 29 éves)

Csak elvétve találtunk a csövesek között olyanokat, akik a hagyományos tiltott szerencsejátékok jövedelméből élnek. Érdekes megfigyelni, hogy ezek inkább az idősebb csövesek, s különösen a jelentősebb presztízsveszteséggel csövessé válók jövedelemforrását jelentik.

„Havi átlagban 10-15 ezer forintot nyerek az ügetőn és a galoppon, a veszteségem olyan 10 ezer körül mozog… Nekem a verseny a munkám. Az egész csak nézőpont kérdése.” (T.S. 60 éves)

„Nekem a kártyázás nem játék, hanem életforma… Van olyan parti, amikor 30-40 ezer forint cserél gazdát.” (Cs.L. 49 éves)

Virágzik, s széles hálózattal dolgozik a lányok közvetítéséből, prostitúcióból, szobáztatásból, s ezzel összefüggő zsarolásból élők vállalkozása. „Megállapítottam, hogy nem vagyok még annyira elhasznált, hogy ne tudjak valami pénzes pali mellett kikötni… Fél óra alatt elkeltem.” (Sz.M. 22 éves)

„Ráadásul hagytam, hogy filmezzenek közben, így ki voltam szolgáltatva nekik… Havi 10-15 ezer jutott nekem, és D.-nek legalább a duplája… Szóval ez nem éppen könnyű foglalkozás, de rendesen hoz a konyhára. Én pedig nem szoktam a kuporgatáshoz.” (A.E. 21 éves)

„Megfelelő kapcsolatokkal kerültem egy szállodába. Itt már nagyban ment a játék. Dollárban és márkában…”

Az illegális jövedelemszerzés utóbbi években erősödő formái közé tartozik a valutázás. A valutázó csövesek jól biztosított belvárosi hálózattal dolgoznak. Egyáltalán nem nyilatkoztak tevékenységükről, emiatt alig kaptunk in­formációt féltve őrzött jelentős jövedelemforrásukról. Csupán azt sejttették, hogy elsősorban a prostitúcióból származó valutát forgatják. Arra már kevés támpontot kaptunk, hogy mi lesz a befolyt valuta további sorsa.

A valutázók és a prostitúcióból jövedelemhez jutók életvitele nagyon hasonló. A csövesek közül általában ők rendelkeznek a legnagyobb jövedelemmel. Számukra központi szerepe van a pénznek, a gazdagságnak, a jólétnek. Üzletükhöz sok pénz szükséges („jatt” a londinernek, szállodai, éttermi fogyasztás stb.). Külsejükkel, öltözékükkel is eltérnek a többi csövestől, akik ellenszenvvel határolják el magukat tőlük.

„A csajok kapják a valutát, én megveszem tőlük: . . és tőlem is meg­veszik… persze én rádobom a magamét… Úgy nyolc éve csinálom. Régi dolog ez… vannak már az embernek törzsvendégei is…” (U.V. 35 éves)

Hasonlóképpen az előzőkhöz elsősorban gazdagodás-orientáltak azok a csövesek is, akik „csendestárs” pozícióból szerzik jövedelmüket. Sajátos a perifériára került képzett szakemberek azon csoportja, akik elhagyták, elveszttették egykori munkahelyüket és gyakran egykori munkatársaik segítségével „négerként” vállalnak képzettségüknek megfelelő, de alkalmanként, függetlenül végezhető megbízásos munkákat.

A narkózás terjedése növeli a recepthamisítással történő jövedelemszerzés lehetőségét. Az egészségügyi intézményekkel, egészségügyi tanulmányokkal kapcsolatban lévő csövesek egy részének jövedelemszerzési módja ez.

„…Szóval recepteket írok és azokat a gyerekek eladják a többi narkósnak, és a pénznek a fele az övék… Még senkit sem csíptek meg az én receptemmel. A vényt… hát, azt a srácok hozzák nekem az egyetemről… a volt csoporttársaim … Lepecsételve, persze…” (K.T. 25 éves) 

Eltartottak 

A fiatalkorú csövesek többsége, noha elköltözött otthonról, - időnként hazajár élelemért, pénzért, vagyis számukra továbbra is a szülők jövedelme jelenti a pénzforrást. Természetesen találkoztunk olyan csövesekkel is, akik ugyan már nagykorúak, de nem akarnak munkát vállalni, s a család kényszerűen tartja el őket.

Az életkorcsoportok másik végpontján: az öreg csavargók között akadnak, akik nyugdíjjogosultságot nem szereztek eddigi rendszertelen életükkel, de valamiféle állami segélyben, csekély juttatásban részesülnek. Vagyis állami, közösségi eltartottak. A nyugdíjjogosultságot nem szerzett segélyezettekkel kapcsolatban azonban szükséges megjegyeznünk, hogy közülük nem kevesen egész életükben dolgoztak, de szociális ügyetlenségük és/vagy a történelmi-társadalmi változások következményeként mára mégis a megélhetést biztosító nyugdíj nélkül maradtak. (Bejelentés nélkül foglalkoztatottak, tsz-szervezés elől elmenekültek stb.).

Gyakori, hogy a hajlékkal nem rendelkező számára a mindenkori élettárs, alkalmi partner biztosítja a jövedelmet, fedezi a szükségleteket is azzal együtt, hogy befogadja őt lakásába. Rendszerint olyan partnert igyekeznek választani a csövesek, aki kellő toleranciával szemléli munkátlan jövedelemnélküliségüket.

„Pénzt a nők szoktak adni. Az elején mindig adnak, mert látják, hogy le vagyok égve.” (K.Z. 36 éves)

„Odáig rendben van, hogy éppen a soros pasim tart el.” (H.J. 19 éves)

A néhány kommunaszerű,csöves csoportban vagy hívő közösségben a bármilyen módon megszerzett javakat közösen használják, ezáltal a jövedelemmel nem rendelkezők szükségleteit is a közösség tagjai fedezik. Így a közösséghez csapódva néhányan pénz, jövedelem nélkül hetekig, hónapokig képesek csövezni.

„Itt az van, hogy akinek van valamije, az megosztja a többivel.” (Z.I. 17 éves)

A hajléktalanok között meglepő módon olyan eltartottak is akadnak, akiknek státusza inkább emlékeztet a patriarchális cselédtartásra. Elesettek, értelmi fogyatékosok vagy súlyos alkoholisták, akiknek nincs családjuk, lakásuk, állami intézetben sem élnek, néha kiváló olcsó munkaerővé válnak. Ügyes munkaadók munkájukért hálóhelyet, ételt és italt adnak. Látszólag ők is eltartottak, azonban a valóságban éhbérért és minimális természetbeni juttatásért dolgoznak.

„A tanyán rendbetettem az épületet. Vigyázok az állatokra. Megművelem a földet, és vigyázok a vagyonra… Én természetben kapom a béremet: napi egy liter vörösbor. Utána a kenyér, fél kiló szalonna, krumpli, hús, szóval ami kell ide… Annyit ihat itt az ember, amennyi neki tetszik. Itt a szomszédok is szőlősgazdák, kínálják… az embert.” (P.A. 52 éves)

www.varazsbetu.hu

www.oktatoprogram.hu

www.oktatoprogramok.hu

www.kazalkolos.hu

www.hajlektalansag.hu

www.kazalkolos.lapok.hu