|
|
Utasi
Ágnes HAJLÉKTALANOK, CSAVARGÓK |
|
KÖVETKEZTETÉSEK NÉLKÜL GONDOLATOK A CSÖVES MINTÁRÓL A társadalom perifériájára kerülő csövesekről, csavargó hajléktalanokról a szociológiai irodalomban elsősorban mint a társadalom normáit tagadó, a békés vagy kevésbé békés kivonulás eszközével fellépő alternatív életstílusok követőiről írnak. Akadnak olyan elméletek, amelyek szerint a társadalom normarendszerét elvető „csavargók” sikertelenség, egyéni kudarcok hatására kerülnek a társadalom perifériájára. A sikertelenséget látszólag önkéntes kivonulás, önként választott peremhelyzet követi, amely valójában a társadalom strukturális ellentmondásainak következménye. R. Marton az anómia elemzésekor az általunk vizsgált csoportra jellemző társadalmi megnyilvánulást „visszahúzódásnak” nevezi. Szerinte azok választják ezt az utat, akik ugyan a társadalomban élnek, de nem tartoznak a társadalomhoz, mivel nem fogadják el a közösen vallott értékeket. Megszabadultak a kulturálisan előírt céloktól, s magatartásuk nem, vagy kevésbé igazodik az intézményes normákhoz. Úgy tűnik, hogy az egyén azért választja a menekülés útját, mert nem tud megbirkózni a társadalmi követelményekkel, céljait képtelen megvalósítani a rendelkezésre álló eszközökkel. Következésképpen a kudarcérzésből, sikertelenségből keletkező feszültségeket, konfliktust csak úgy képes megszüntetni, ha feladja a sikerkövetés célját, de egyúttal elveti azokat az eszközöket is, amelyek a társadalomba tagolódott többség számára a siker zálogát jelenthetik. Ezek között az eszközök között elsőként tagadja meg a konvenciók szerinti konform viselkedést. Vizsgálatunk szerint a jelenlegi magyar társadalom relatív szegénysége, ugyanakkor alapvetően modernizációs gazdagodásra, felhalmozásra koncentráló igyekezete mellett még ritkán jelentkezik a csövesek kívülállásának okaként a fogyasztói társadalom bősége elleni lázadás, menekülés a fogyasztói társadalom „jóléte” elől. Az interjúk alapján úgy tűnik, hogy nálunk legalább ilyen arányban a gazdagodáshoz vezető út, a „gürcölés” vált ki ellenállást, s indítja el az alanyt a menekülés, visszahúzódás útjára. Másként fogalmazva: az egyén felméri a civilizációs jóléthez vezető előtte álló utat, amely a társadalmi egyenlőtlenségek következtében egyesek számára különösebb erőkifejtés nélkül elérhető. Ugyanakkor megérti, hogy tőle lemondást, emberfeletti erőbefektetést követelne a vágyott cél elérése. Az egyén feladja a sikercélt, s inkább elmenekül a „gazdagodás” céljának gürcölő megvalósítása elől A vizsgált interjúk azt is jelezték, hogy a menekülők sikertelensége legtöbbször valamilyen mértékű kriminalitással társul, s a csövesek közül csak kevesen képesek megfogalmazni kívülállásuk, menekülésük, lázadásuk célját, csak kis hányaduk kivonulása történik tudatosan megalapozott ideológiával. Vagyis az alanyok többsége nem tudatosan választja a menekülő kívülállást, hanem életútja, hátrányos életfeltétele sodorja a társadalom perifériájára. A felmértek több mint ötöde (22 százalék) már legalább egyszer volt börtönben, és/vagy jelenleg körözik valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt. A vizsgált réteg életvitelében jelentős szerepe van az alkoholnak és/vagy valamilyen, drognak (főleg szipózás és gyógyszerek). Közel ötödükre (17 százalék) súlyos alkoholfüggőség jellemző, s hasonló azok aránya is, akik rendszeresen élnek valamilyen narkotikummal (16 százalék). Így az alkoholtól vagy kábítószertől függők együttes aránya felöleli a hajléktalanok mintájának harmadát. Természetesen még ettől az aránytól is jelentősen többen vannak közöttük olyanok, akik több-kevesebb rendszerességgel alkoholizálnak vagy fogyasztanak narkotikumot. Állandó törvénysértéssel, illegális módon ötödük szerzi jövedelmét (valutázás, gagyizás, lopás, kis hányaduk kivonulása prostitúció, kártya, jegyüzérség stb.). Az interjúalanyok mintegy ötödénél felfedezhető valamilyen ideológia, életfilozófia, vagyis elméleti indoklása annak, hogy miért nem követik a társadalomban szokásos normákat. A felmértek tizede a szegénységet utasította el, míg egy újabb tized a gazdagodásorientált gürcölés, a hajtás következménye: az emberek elidegenedése elől menekül, s vonul ki a társadalomból. A közvélemény úgy tartja, hogy a legszélesebb a tizenéves csövesek aránya. A készített nem reprezentatív minta is hasonló jelzést ad. A minta egészének ötöde 20 év alatti, így évfolyamonként vizsgálva a legtöbben a 16-20 év közötti évfolyamokból kerültek a felmértek közé. Még jelentős a huszonévesek aránya is (36 százalék) de a további korosztályokban már alig találunk csövest. Csupán a 60 éven felülieknél - elsősorban a társadalmi fejlődés ellentmondásainak következményeként - szélesedik ki ismét a vizsgált réteghez tartozók aránya. Az adatok szerint a normákhoz, konvenciókhoz igazodás készsége a legerősebb a harminc évet betöltött lakosságnál. Erre az életkorra - úgy tűnik - lezárul a „dühöngő ifjúság” kora, az addig lázadók, kivonulók is igyekeznek megbékélni, legalábbis a családalapítással együtt többségük kénytelen belépni a társadalmi presztízshierarchia számára kijelölt lépcsőfokára, ismételten most már többnyire új családjával - kísérletet tesz a „siker” céljának elérésére. Amennyiben kudarcot, anómiát előidéző esemény, konfliktus nem következik be az egyén életében, feltételezhetően a „rend” fennmarad, strukturális helyzete stabilizálódik. A későbbi konfliktusok, kudarcok azonban veszélyeztetik az egyén strukturális helyzetét. Erre utal, hogy az idősebb korosztály csövessé vált alanyainak életútjában általában felfedezhető valamilyen konfliktus, devianciát jelző momentum. Az előzőkből következik, hogy a fiatal és az idősebb korosztályhoz tartozó hajléktalanok között alapvető különbségek tapasztalhatók. Míg a fiatalok egy része - mint azt jeleztük - várhatóan visszatér a perifériáról, addig az idősebbek többsége már képtelen a változtatásra, beilleszkedésre, ragaszkodik a normákat elutasító sajátos életviteléhez. Az öreg csövesek életútját vizsgálva szinte kivétel nélkül válás, törvénybe ütköző cselekmények vagy társadalmi-politikai változást követő presztízsváltás található. A fiataloknál két jól elkülönülő csoport jelentkezik. A fiatal egyik részénél az öregekéhez hasonló, kriminalitásra utaló életút-elemek találhatók, sajátságos lumpenmentalitással, míg másik részükre a társadalom értékeinek, konvencióinak többi kevésbé tudatos elvetése, posztmodernizációs elméletek elemeiből összeállított ideológia adaptálása jellemző. Az öreg, és fiatal csövesek közötti különbségként regisztrálhatjuk azt is, hogy az öreg csövesek körében az alkoholfogyasztók, a fiatalok között a kábítószerfogyasztók aránya a nagyobb. Az öregek - az életkorból, fizikai erőnlétből következően is - inkább törekednek megállapodott, biztonságosabb, relatíve állandóbb hajlékra, míg a fiatalok erősebb fizikuma inkább elviseli a szinte naponkénti lakásszerzés izgalmát, kilátástalanságát. Jó lenne azt is tudni, hogy a társadalom vertikális tagozódásának melyik szintjéről találunk legnagyobb arányban menekülőket, hajléktalan csöveseket. Ismeretes, hogy a társadalmi környezet mintái erősen alakítják az egyének érték- és normarendszerét, a domináns szerep e területen a családnak jut. A csövesek azonban e szempontból sajátos réteget képviselnek, hiszen az egyik jellegzetességük éppen az, hogy megtagadják rétegük normáit, hagyományait is azáltal, hogy társadalmon kívül kerülnek, peremre szorulnak. A szülői családok presztízsét vizsgálva három - teljesen pontatlan - státuszjelző szintet alkalmaztunk. A felmértek vallomásai alapján megkülönböztettük az értelmiségi, illetve vezető pozíciót betöltő szülők házában felnőtt csöveseket, akiket magas presztízsű csoportnak neveztünk. A presztízshierarchia középső szintjére soroltuk azokat, akiknek vallomásaiban sem arra nem találtunk utalást, hogy a társadalom alacsony presztízsű lumpenrétegéből származnak, sem arra, hogy magas presztízsű család utóda lenne a felmért. Végül a harmadik csoportba azokat gyűjtöttük, akiknél az interjúk egyértelműen jelezték, hogy a szülői családban devianciára, kriminalitásra utaló megnyilvánulás található. Ezeket a csöveseket a származási presztízshierarchia alsó szintjére soroltuk. Ilyen hármas tagolású presztízsfelosztással a nagyvárosi csöves minta mintegy ötöde (22 százalék) magas presztízsű családból szárinazik. Vagyis a szülők vagy a jelenlegi társadalom megbecsült káderei, vezető értelmiségiek, vagy az idősebbek e csoportba tartozó részének szülei a megelőző társadalmi-gazdasági formáció presztízshierarchiájának felső szintjeire tartoztak. A presztízshierarchia középső régióiban található a hajléktalanok szüleinek harmada (36 százalék). Ez az arány lényegesen alacsonyabb, mint az ide sorolható népességi arány. Feltételezhető, hogy a társadalmi elvárásoknak, konvencióknak megfelelően a beilleszkedésre, az öröklött státusz elfogadására leginkább a társadalmi presztízshierarchia közepén sikerül szocializálni az utódokat. A vizsgált csövesek mintegy tizedének szüleiről semmiféle információt sem adtak az interjúk (11%). Ugyanakkor az összes interjúalany közel harmadának (31,0 százalék) szülői családjában nyilvánvaló volt valamilyen bűnöző vagy lumpen-mentalitás mintájának hagyományozása (börtön, munkakerülés, súlyos alkoholizálás, illegális jövedelemszerzés stb.). Kétségtelen, hogy az általunk alkalmazott pontatlan presztízsmércével és a nem reprezentatív mintával következtetést nem lehet levonni, mégis szembetűnő, hogy népességi arányuknál jelentősen magasabb a csövesek között az alacsony presztízsű, deviáns hagyományú családokban szocializálódott, s hasonlóképpen a népességi átlagtól szélesebb a magas presztízsű családokban nevelkedett csövesek aránya. Ez utóbbiak azonban - amennyiben narkó- vagy alkoholfüggésbe nem kerülnek, bűncselekményt nem követnek el, elsősorban a fiatal csövesek „kiránduló” csoportját gazdagítják. Úgy tűnik, hogy kivonulásuk inkább a rétegre jellemző privilégiumok egyik jele. Ezt látszik igazolni az is, hogy szinte kivétel nélkül a harminc évnél fiatalabbak korcsoportjába tartoznak. Más oldalról megközelítve a kérdést: azokban a családokban, ahol a fiatal természetes szükségletévé válik a civilizációs javak fogyasztása, ahol azok előteremtése nem okoz megerőltető munkát, „gürcölést” a szülők számára, ott a materiális célok helyett erősebb lehet az intellektuális értékpreferenciák követése, ideológiák, eszmék keresése, s ezek között „kirándulás jelleggel” gyakoriak különböző - előzőkben érintett - csöves-életelvek, s az ehhez kapcsolódó életvitelkövetés is. Azoknál a csöveseknél azonban, ahol a családban hagyományozódik a „csavargólét”, nehezen elkerülhető a kriminalitás, vagy a kriminalitás határán élő lumpenmentalitás. Kutatásunk csak jelzéseket adhatott a nagyvárosi csavargók világáról. A jelzések azonban rávilágítottak arra, hogy a perifériára került, sodródott hajléktalanok rétege belülről differenciált. Egyes csoportok kényszerűen „választott életformája, míg mások által tudatosan követett alternatív életstílus a csövezés. A menekülés, a társadalmi normák, konvenciók elvetése, a kötetlenség keresése ugyan a réteg valamennyi csoportjára jellemző, de a társadalomba visszalépés, újraintegrálódás esélye korántsem azonos. A társadalmi normák ismételt követésére többnyire csak a csavargólétet alternatív életstílusként szabadon választó kisebbségnek van esélye. A csavargók többsége számára stabilizálódik a társadalmi peremhelyzet, s ez nagy valószínűséggel elvezet a társadalmú normákkal ütköző erős konfliktusokhoz, kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetéséhez.
|
