|
|
Mezei
György Látszólagos analógia a történelem előtti időkkel Hajléktalanok Magyarországon a 90-es években |
|
A hajléktalanok jövedelemforrásai Meglepő módon a hajléktalanok túlnyomó többsége (67,8 %) saját tevékenysége után jut jövedelemhez, lényegesen kisebb (22,3%) hányadot jelent a társadalmi (nyugdíj, munkanélküli-járadék) és a pénzbeli jövedelem nélküliek (21,8 %) aránya. A munkát végző hajléktalanok között természetesen kisebbséget jelentenek a bérmunkából élők, többségük az alkalmimunkaerő-piacon próbál jövedelemhez jutni. Tudjuk, hogy az alkalmimunkaerő-piacon túlkínálat van, a bérek itt sem követik az inflációt, ugyanakkor a magyarországi átlagbérhez viszonyítva még mindig magasabb az itt megszerezhető jövedelem. A hajléktalanok alkalmi munkáival kapcsolatban két különös rizikótényezőt kell kiemelnünk. Az egyik a munkaerő-túlkínálatból adódik, azaz bizonytalan a munkához jutás. Egy héten átlagosan 3,5 napra jutnak alkalmi munkához, amit az esetek többségében guberálással és koldulással egészítenek ki. Az alkalmimunkaerő-piac másik kockázati tényezője, a hajléktalaninterjúk beszámolói szerint, hogy tulajdonképpen a polgári társadalom hitelezőivé válnak. Számos esetben az alkalmi munkáltató azonkívül, hogy - természetesen - bejelentés nélkül dolgoztatja a hajléktalanokat, nem tudja, vagy nem akarja kifizetni a kialkudott munkabért. Ilyenkor vagy hitegetés kezdődik - majd később, bizonyos feltétel bekövetkeztekor törleszti adósságát -, vagy megszabadul hitelezőjétől, megveri, elzavarja, elérhetetlenné válik számára. A jelenség mögött a hajléktalanok kedvezőtlen munkaerő-piaci megítélése áll. Mivel a hajléktalanokat leromlott fizikai állapotuk, kiszámíthatatlanságuk, sérülékenységük miatt a piac általában kedvezőtlenül ítéli meg, elsősorban a bizonytalan körülmények között működő vállalkozások foglalkoztatják őket. E vállalkozások olyan periódusban vannak, amikor tőkeszegények, vagy legalábbis likviditási gonddal küzdenek. Az alkalmi munkáltató ilyenkor látszólag nagyobb kockázatot vállal, ha ráadásul hajléktalanokat foglalkoztat, de egyben meg is osztja saját kockázatát akkor, amikor kétséges bevétele függvényében az esetek jelentős részében nem fizeti ki az alkalmi munkát. Hasonló a helyzet az úgynevezett rabszolgasorban tartott hajléktalan alkalmimunka-vállalók esetében is. Az interjúk ez esetben többnyire állattartásban foglalkoztatott hajléktalanokról tudósítanak. A kialkudott bér két részből áll, természetbeni juttatásból (szállás, ruha, élelem, cigaretta, ital) és munkabérből. A folyamatosan - szabadnap és szabadság nélkül - állatok mellett dolgozó emberek jelentős része visszatérően panaszkodik, hogy a kialkudott munkabért nem, vagy csak töredékesen kapja meg. A fizetéselmaradás indoka vagy a természetbeni szolgáltatások „túlszámlázása", vagy bizonyos munkavégzési hanyagság miatti levonás. Az ilyen munkatörténet harmadik fajtája, amikor a biztosított feltételek - fűtetlen szállás, mosdási lehetőség, állatokkal való együttlakás, szabadnap hiánya - elfogadhatatlanok. Ha a megbeszélt idő előtt fejeződik be a munkavégzés, akkor erre való hivatkozással a ledolgozott időre sem fizeti ki a munkáltató a munkabért. E történetekben gyakori a testi fenyítés, az igazolványok elvétele, elzárása, és az erőszakkal való visszatartás, visszakényszerítés is. A hajléktalanok 48,5%-a guberálásból szerzi meg, vagy egészíti ki létfenntartásához szükséges javait, jövedelmeit. A guberálás kettős célt szolgál: egyrészt közvetlen fogyasztásra kinyeri a mások által használhatatlannak ítélt javakat, másrészt közvetítő szerepet végez, amikor az ugyancsak feleslegesnek ítélt dolgokat további értékesítés céljából (üvegvisszaváltó, MÉH, bolhapiac) összegyűjti. E tevékenység csak látszólagos analógiát mutathat a természettől való zsákmányolás történelem előtti létfenntartási formájával. A guberálás munkaszervezést, szerszámhasználatot, hasznosítható tudáselemeket igénylő tevékenységi rendszer. Természetesen itt is munkaerő-túlkínálat van, hiszen több a kukázó, mint a teli kuka, ezért a kukáért való küzdelem jellemzi a guberáló életét. A jobb területekért szabályos háború folyik. Gyakorlott kukázónak szatyrokon kívül érdemes kesztyűt, fogót, mágnest is magával vinnie. A mágnes az anyagok kiszűrésére jó: amit a mágnes fog, azt nem éri meg elvinni, olcsón veszik vissza és nehéz cipelni. Guberálásnál előnyös helyzetben van az, aki tárolni is tudja a tárgyakat. Fontos tudáselem még a bolhapiacon való alkuképesség, a leendő vásárlók ismerete stb. Szintén jelentős túlkínálat van a forgalmasabb koldulóhelyeken. A hajléktalanok mindegyik megélhetési módja a törvényesség határán van, hiszen a feketemunka ugyanúgy tiltott, mint az engedély nélküli árusítás, de a koldulás kimondottan szabálysértésnek számít. Nem mintha hajléktalan kifizetett volna már szabálysértési bírságot, viszony e bírság elzárásra változtatható; legkönnyebben tehát akkor veszélyeztetheti szabadságát, ha koldulással keresi kenyerét. Különböző koldulási technikák figyelhetők meg a feliratok és egyéb segédeszközök használata alapján, amelyek mind-mind a szánalmat, az adakozási kedvet hivatottak fokozni. A koldusokkal készült interjúk nem igazolják a közvélekedésben meglévő kiugróan magas jövedelmeket, így erős kétellyel kell fogadnunk a bérkoldultatásról szóló elméleteket, amelyeknek nyomait sem támasztják alá a hazai koldusok körében végzett megfigyelések és interjúk. A koldusoknak csak kb. felét teszik ki a hajléktalonok, másik részük saját lakásából jár koldulni. Ezek az emberek ugyanúgy elemi létfenntartási nehézségekkel küzdenek, mint hajléktalan társaik. A hajléktalanok megélhetési módjainak sajátja, hogy a jövedelem tervezhetetlen, törvényesség mezsgyéjén való mozgása miatt csupán azonnali szükséglet-kielégítésként szolgál. A bizonytalanság miatt akár a túlfogyasztást is ösztönzi, de semmiképp sem alkalmas arra, hogy a jövedelemszerző valamely hányadát felhalmozza. Ezek a megélhetési módok nem termelnek olyan tartalékokat, amelyek alkalmi jövedelemszerzésből lehetővé tennék a polgári társadalomban megszokott bérmunkára való áttérést.
|
