VI. Fejezet

A MUNKANÉLKÜLI ELLÁTÁSOK
ÉS A FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ
TÁMOGATÁSOK FEDEZETE

Munkaerőpiaci Alap

39. § (1) A Munkaerőpiaci Alap a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott elkülönített állami pénzalap. Az összevonásra került alapok követelései és tartozásai a Munkaerőpiaci Alapot illetik meg, illetőleg terhelik.

(2) A Munkaerőpiaci Alap célja a foglalkoztatáshoz, a munkanélküliséghez, a képzési rendszer fejlesztéséhez kapcsolódó pénzeszközök összevonásával, egységes kezelésével

a) a munkanélküliek ellátásának biztosítása,

b) a munkaerő alkalmazkodásának, a munkanélküliek munkához jutásának támogatása,

c) a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalói szociális biztonságának elősegítése,

d) a képzési rendszer fejlesztésének támogatása,

e) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése,

f) hozzájárulás a korengedményes nyugdíjak kifizetésének részbeni finanszírozásához,

g) az egyes alaprészekből finanszírozott ellátások, támogatások működtetésével kapcsolatos kiadások fedezetének biztosítása, valamint

h) hozzájárulás az Állami Foglalkoztatási Szolgálat működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához,

i) az Európai Foglalkoztatási Szolgálat működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához történő hozzájárulás.

(3) A Munkaerőpiaci Alapon belül - a pénzeszközök felhasználásának célja szerint - a következő alaprészeket kell elkülöníteni:

a) szolidaritási alaprészt a munkanélkülieket e törvény alapján megillető ellátások [munkanélküli-járadék, pályakezdők munkanélküli-segélye, előnyugdíj, nyugdíj előtti munkanélküli-segély, álláskeresést ösztönző juttatás, költségtérítés (31. §)], valamint ezek juttatásával kapcsolatos postaköltség, továbbá a kifizetett ellátásokat terhelő, a társadalombiztosítási szabályokban meghatározott járulék, és a külön törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulás finanszírozása. Ezt az alaprészt terheli továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek által megállapított és folyósított korengedményes nyugdíjak fedezetére befizetett összegek és a folyó évi kiadások különbözetének finanszírozása;

b) jövedelempótló támogatás alaprészt

1. a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, valamint azt külön törvény szerint terhelő egészségügyi hozzájárulás hetvenöt százalékának, hajléktalan munkanélküli esetében teljes összegének, továbbá

2.

c) foglalkoztatási alaprészt a foglalkoztatást elősegítő támogatások, iskolarendszeren kívüli felnőttképzési támogatások, a nem az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtására, MAT működtetésére, a társadalmi párbeszéd intézményeinek működéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulásra, a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működéséhez való hozzájárulásra, valamint a keresetpótló juttatással kapcsolatos postaköltség finanszírozására;

d) bérgarancia alaprészt, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényben meghatározott támogatás finanszírozására;

e) képzési alaprészt, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényben meghatározott feladatok, programok finanszírozására;

f) rehabilitációs alaprészt, foglalkozási rehabilitációt elősegítő programok, a foglalkozási rehabilitációt elősegítő közalapítványok támogatására, valamint az alaprész kezelésével, működtetésével kapcsolatos költségek fedezetére, melynek összege nem haladhatja meg a rehabilitációs hozzájárulás módosított bevételi előirányzatával egyező kiadási előirányzat 3 százalékát;

g) működési alaprészt a megyei (fővárosi) munkaügyi központok, valamint a Foglalkoztatási Hivatal törvényben meghatározott alapfeladatai ellátására, továbbá fejlesztésére, a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő szervezet működtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) munkaerőpiaci ellenőrzési feladatainak ellátásához történő hozzájárulásra.

(4) Az egyes alaprészek terhére elszámolhatók az alap könyvvizsgálatának díja arányosan, valamint az alaprészből finanszírozott ellátások, támogatások igénybevételének hirdetésével, közzétételével kapcsolatos kiadások, szakértői díjak, valamint az alaprészek pénzeszközei visszakövetelésével, behajtásával kapcsolatban felmerülő díjak és költségek.

(5)

(6) A Munkaerőpiaci Alap külön jogszabályban foglaltak szerint költségvetési befizetéseket teljesít a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése, továbbá a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és az Szt. szerinti rendszeres szociális segélyt igénylő ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatai megvalósítása céljából.

(7) A Munkaerőpiaci Alap bevételét képező járulék, illetőleg hozzájárulás beszedése érdekében igénybe vett szolgáltatás díja a Munkaerőpiaci Alapnak azt az alaprészét terheli, amelynek kiadásai finanszírozása érdekében a járulék fizetése történik.

(8) A Munkaerőpiaci Alap alaprészeinek központi pénzügyi kerete által finanszírozott program esetében a programhoz közvetlenül kapcsolódó igazolt költségek az érintett keret terhére elszámolhatók, illetve abból megtéríthetők.

(9) Az elkülönített alaprészeket az éves költségvetési törvény kiemelt előirányzatokként tartalmazza. A működési alaprészen belül külön előirányzatot képez a Munkaerőpiaci Alapot kezelő szervezet, a Foglalkoztatási Hivatal, és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok költségvetési előirányzata, továbbá a fejlesztési előirányzat.

Az Flt. VI. fejezete a Munkaerőpiaci Alap, mint egységes alap célját, az egyes alaprészekből finanszírozható támogatások és ellátások, valamint egyéb teljesíthető kifizetések körét, az alap bevételi forrásait, és az alap feletti rendelkezési, döntési hatáskörök kérdését szabályozza.

A Munkaerő-piaci Alap 1996. január 1-jével jött létre, a Szolidaritási, a Foglalkoztatási, a Szakképzési, a Rehabilitációs, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával, melynek révén a korábbi alapok nem tűntek el, hanem alaprészként, a felhasználás céljának megfelelően különülnek el. Az előzőekben felsorolt öt alaprészen kívül önálló két alaprészt képez még a jövedelempótló támogatás, valamint a működési alaprész.

A Munkaerőpiaci Alap működésére vonatkozó legfontosabb szabályokat az Flt. jelen szakaszai szabályozzák, valamint például a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a jövedelempótló támogatási rendszert meghatározó szociális ellátásokról és a szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvény, az államháztartásról szóló törvény és a kapcsolódó számviteli jogszabályok.

Az egyes alaprészek pénzeszközeinek felhasználását a jogszabályok részletesen szabályozzák, a foglalkoztatási, a szakképzési és a rehabilitációs alaprészekből mérlegelési jogkörben, általában pályázat útján nyújtható támogatás.

E szakasz 2003. január 1-jétől kiegészült az Európai Uniós csatlakozással összefüggésben azzal, hogy a Munkaerő-piaci Alap felhasználásának céljai között szerepel az Európai Foglalkoztatási Szolgálat működéséhez és fejlesztéséhez történő hozzájárulás.

Nevesítésre került továbbá, hogy a 2003. július 1-jétől bevezetésre kerülő új munkanélküli ellátást, az álláskeresést ösztönző juttatást a szolidaritási alaprészből, a társadalmi párbeszéd intézményeinek működéséhez és fejlesztéséhez pedig a foglalkoztatási alaprészből kell pénzeszközöket biztosítani.

39/A. § (1) A Munkaerőpiaci Alappal a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendelkezik. Rendelkezési jogát

a) a (2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint a MAT-tal,

b) a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprésze tekintetében az oktatási miniszterrel

c)

megosztva gyakorolja.

(2) A MAT a Munkaerőpiaci Alap tekintetében

a)

b) dönt

1. a Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei közötti átcsoportosításról - a képzési célú alaprész pénzeszközeiből történő átcsoportosítás kivételével -,

2. az érdekegyeztetés működési feltételeinek biztosításához történő hozzájárulásról, annak felhasználási módjáról,

3. a gazdaságfejlesztést, területfejlesztést szolgáló központi programokhoz való csatlakozásról, továbbá kiemelten a rehabilitációs foglalkoztatást és az esélyegyenlőséget segítő programok, valamint a munkaerő-piaci intézményfejlesztési programok Munkaerőpiaci Alapból történő hazai finanszírozásáról,

4. a projekteknek a Nemzeti Segélykoordinátorhoz történő benyújtását megelőzően a PHARE, majd az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló munkaerő-piaci programok Munkaerőpiaci Alapból történő hazai finanszírozásáról,

5. az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak a MAT által indított programokhoz tartozó feladatairól, s az ezzel összefüggő, a Munkaerőpiaci Alap működési alaprészében nem tervezett, a 39. § (6) bekezdésében meghatározott kiadások finanszírozásáról;

c) javaslatot tesz a Munkaerőpiaci Alap éves költségvetésére;

d) véleményezi a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv tervezetét, a munkanélküli-ellátásokra, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra, a Munkaerőpiaci Alappal való gazdálkodásra vonatkozó jogszabálytervezeteket, valamint - a munkahelyteremtő támogatások kivételével - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter egyedi döntéseinek tervezetét. A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a munkanélküli-ellátásokra, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra, a munkahelyteremtést, foglalkoztatási szerkezetátalakítást elősegítő programok és támogatások szabályaira vonatkozó, a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészéből nyújtható támogatásra vonatkozó, valamint a 19. § (2) bekezdésében meghatározott támogatásra vonatkozó rendeletet a MAT véleményének meghallgatása nélkül adja ki, ha a MAT álláspontja az erről szóló előterjesztés benyújtását követő 30 napon belül nem született meg;

e) értékeli

1. rendszeresen, de legalább negyedévenként a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználását,

2. a Munkaerőpiaci Alap éves beszámolóját,

3. a munkanélküli ellátások és foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat ellenőrzése során szerzett tapasztalatokat;

f) az e) pontban meghatározott értékelés alapján intézkedéseket kezdeményezhet;

g) a Munkaerőpiaci Alap felhasználásáról szakértői vizsgálatokat kezdeményezhet;

h) határoz a Munkaerőpiaci Alap felhasználására vonatkozó döntések nyilvánosságra hozatalának módjáról;

i) tájékoztatást kérhet a munkaügyi tanácsoktól.

(3) A MAT

a) a foglalkoztatási alaprész tekintetében dönt

1. a foglalkoztatási alaprésznek az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célra elkülönített pénzügyi keretén felüli részét illetően a központi és decentralizált keret arányáról, a decentralizálás elveiről, valamint az átcsoportosításokról,

2. központi foglalkoztatási, képzési, a megváltozott munkaképességű munkanélküliek és a fogyatékos személyek képzését, az esélyegyenlőséget elősegítő képzési, valamint a munkaerő-piaci integrációs programok indításáról, valamint a programokhoz kapcsolódó költségekről,

3. foglalkoztatási és képzési célú közalapítványok támogatásáról;

b) a rehabilitációs alaprész tekintetében dönt a központi és a decentralizált keret arányáról, a decentralizálás elveiről, valamint az átcsoportosításokról;

c) a képzési alaprész tekintetében rendszeresen tájékoztatást kérhet az Országos Szakképzési Tanácsnak a Munkaerőpiaci Alapot érintő javaslatairól.

(4) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter

a) az éves költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódóan benyújtja a Kormánynak a Munkaerőpiaci Alap éves - a képzési alaprész tekintetében az oktatási miniszterrel egyetértésben kialakított -, a MAT javaslatának megfelelő költségvetését. A MAT javaslatától eltekinthet, ha az a tárgyévet megelőző év szeptember 15-ig nem született meg, feltéve, hogy az előterjesztést legkésőbb augusztus 16-ig a MAT megkapta. Amennyiben a MAT javaslata nem született meg, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a Kormánynak benyújtott előterjesztéshez csatolja a munkaadói és munkavállalói oldal véleményét;

b) dönt a Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei közötti átcsoportosításról, ha a MAT döntése

1. jogszabályba ütközik,

2. veszélyezteti a munkanélküli ellátások kifizetésének biztonságát,

3. az előterjesztés benyújtásától számított 30 napon belül nem születik meg;

c) a foglalkoztatási és a rehabilitációs alaprész tekintetében dönt a központi és decentralizált pénzeszközök arányáról, a decentralizálás elveiről, ha a MAT döntése

1. jogszabályba ütközik,

2. nem születik meg a tárgyév január 30-áig, illetve az előterjesztés benyújtását követő 30 napon belül;

d)

e) a MAT-nak a (2) bekezdés g) pontja szerinti kezdeményezésére szakértői vizsgálatot rendel el.

(5) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter dönt

a) - a b) pontban meghatározott kivétellel - a foglalkoztatási és rehabilitációs alaprész központi pénzügyi keretének felhasználásáról,

b) központi foglalkoztatási, képzési és munkaerőpiaci integrációs programok indításáról és költségeiről, ha a MAT döntése

1. jogszabályba ütközik,

2. nem születik meg a tárgyév január 30-áig, illetve az előterjesztés benyújtását követő 30 napon belül.

(6) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célú keretének tekintetében

a) dönt a keret felhasználásáról, a támogatások odaítéléséről,

b) felelős a keret pénzeszközei felhasználásnak jogszerűségéért és ellenőrzéséért,

c) határoz a keret felhasználására vonatkozó döntések nyilvánosságra hozatalának módjáról,

d) a keret felhasználására vonatkozó szakértői vizsgálatokat kezdeményezhet.

(7) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a (6) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott jogosítványait az Országos Felnőttképzési Tanács véleményének figyelembevételével gyakorolja.

(8) A Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról e törvény, valamint külön jogszabály szerint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Foglalkoztatási Hivatal és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok gondoskodnak.

(9) A Munkaerőpiaci Alap összesített bevételi és kiadási előirányzatát és annak az alaprészek közötti megosztását az Országgyűlés összevont jogcímenként (kiemelt előirányzatokként) az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá. Az alaprészen belüli további jogcímeket a képzési alaprész tekintetében az oktatási miniszter, a többi alaprész tekintetében a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter állapítja meg.

(10) A Munkaerőpiaci Alap kezelésének és felhasználásának részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter - a képzési alaprész tekintetében az oktatási miniszterrel egyetértésben - határozza meg.

(11)

A Munkaerőpiaci Alappal (MPA) kapcsolatos rendelkezési és döntési jogosultságok a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvényben felsorolt minisztériumi feladat-változásokkal párhuzamosan módosult. Az MPA-val a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendelkezik, mely jogát a MAT-tal és a képzési alaprész tekintetében az oktatási miniszterrel megosztva gyakorolja.

Az Flt. 39/A. § (2) bekezdése részletezi, hogy a MAT-ot milyen funkciók illetik meg. Így például véleményezi a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv tervezetét, értékeli az MPA pénzeszközeinek felhasználását, intézkedéseket, szakértői vizsgálatokat kezdeményezhet.

Az Flt. 39/A. § (3) bekezdése meghatározza, hogy milyen további jogosítványok illeti meg a MAT-ot. Döntési joga van pl. a foglalkoztatási és rehabilitációs alaprészek tekintetében a központi és decentralizált keret arányainak meghatározásáról, a képzési alaprész vonatkozásában pedig tájékoztatást kérhet az Országos Szakképzési Tanács Munkaerőpiaci alapot érintő javaslatairól.

Az Flt. 39/A. § (4)-(5) bekezdése a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter MPA-val kapcsolatos döntési jogkörét részletezi, a (6) bekezdés pedig a foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célú keretének felhasználásával kapcsolatos miniszteri jogköröket.

Az MPA pénzeszközeinek felhasználásáról az FMM, az OM, a Foglalkoztatási Hivatal, valamint a megyei (fővárosi) munkaügyi központok gondoskodnak.

39/B. § (1) A Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészeinek pénzeszközei - a képzési alaprész kivételével - a MAT, illetőleg a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter döntése szerint - a működési alaprészt illetően e törvényben meghatározott módon - egymás közt átcsoportosíthatók feltéve, ha erre az eredeti előirányzatokon felül képződő többletbevételek fedezetet biztosítanak, vagy az egyes alaprészek tényleges kiadásainak az előirányzatoktól való elmaradása várhatóan fedezetet nyújt.

(2)

(3)

(4) A megyei (fővárosi) munkaügyi központok tervezési, működési, finanszírozási és beszámolási rendjére - a Munkaerőpiaci Alapból történő finanszírozás sajátosságainak figyelembevételével - a központi költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok előírásai az irányadók.

(5) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprésze terhére tárgyéven túli fizetési kötelezettség a MAT által meghatározott mértékig vállalható.

Az MPA, mint egységes alap, lehetőséget teremt arra is, hogy az egyes alaprészek között a pénzeszközök a MAT, illetve a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter döntése alapján átcsoportosíthatók legyenek. Kivétel ez alól a fejlesztési és képzési alaprész, amelyből a foglalkoztatási alaprésznek az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célra elkülönített kerete javára pénzeszközöket átcsoportosítani csak a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, valamint az oktatási miniszter együttes döntésével lehet.

Az átcsoportosítások feltétele, hogy az eredeti előirányzatokon felül jelentkező többletbevételek erre lehetőséget adjanak, vagy a tényleges kiadások elmaradása miatt várható többletfedezet csoportosítható át.

39/C. § (1) A Munkaerőpiaci Alap bevétele:

a) a munkaadói járulék;

b) a munkavállalói járulék;

c) a rehabilitációs hozzájárulás;

d) a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényben meghatározott szakképzési hozzájárulás;

e) a központi költségvetési támogatás;

f) a privatizációból származó bevételek;

g) egyéb bevételek: a Munkaerőpiaci Alap javára teljesített visszafizetések, a hatósági eljárás alapján befolyt bevételek, bírságok, kamatbevételek, a Munkaerőpiaci Alap javára teljesített önkéntes befizetések, támogatások, valamint működésével összefüggő bevételek.

(2) A Munkaerőpiaci Alapba teljesített visszafizetések azt az alaprészt növelik, amelyből a támogatást, illetőleg az ellátást folyósították.

(3) A Munkaerőpiaci Alapba önkéntes befizetések is teljesíthetők, amelyek közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek.

(4) A Munkaerőpiaci Alap javára fennálló követelések a követelést nyilvántartó szervek (munkaügyi központ, Foglalkoztatási Hivatal, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága) döntése alapján behajthatatlanná minősíthetők. E szervek a behajthatatlan követeléseket törlik a nyilvántartásaikból.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában az a követelés behajthatatlan

a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, illetve amelyre a végrehajtás során behajtott forrás nem nyújt fedezetet,

b) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

c) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével,

d) amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található, és a felkutatása igazoltan nem járt eredménnyel,

e) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,

f) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

(6) A (4)-(5) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a 39. § (3) bekezdésében meghatározott alaprészekkel szemben a Munkaerőpiaci Alap létrejöttét megelőzően keletkezett követelésekre is.

(7)

E szakasz az MPA bevételeit részletezi, melynek jelentős része járulék, illetve hozzájárulás formájában kerül befizetésre, más része a központi költségvetésből, a privatizációs bevételekből, valamint az alap javára történő visszafizetésekből (pl. visszatérítendő támogatás, kamatbevétel) ered, továbbá az alapba önkéntes befizetések is teljesíthetők.

Az Flt. 39/C. § 2003. január 1-jétől hatályos (4)-(5) bekezdése újraszabályozza, mely esetekben minősíthető a követelés behajthatatlannak, és annak törlésére mely szerv jogosult.

A behajthatatlan követelések törlésére vonatkozó szabályokat az Flt. 39/C. § (6) bek. alapján a Munkaerőpiaci Alap létrejöttét, azaz 1996. január 1-jét megelőzően keletkezett követelések törlésére is alkalmazni kell.

Munkaadói járulék

40. § (1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás (kivéve az Szja tv. 69. § (10) bekezdése szerinti reprezentáció, üzleti ajándék címén nyújtott természetbeni juttatást), étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.

2003/149. APEH iránymutatás  helyesbítés

2003/128. APEH iránymutatás  a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről

2002/18. APEH iránymutatás  a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről.

1999/145. APEH iránymutatás  költségtérítés és a szja köteles életbiztosítás nem képezi a munkaadói járulék alapját

1999/123. APEH iránymutatás  a munkaadói járulékkötelezettségről

(2)

1999. január 1-jétől a munkaadói járulék mértéke a korábbi 4%-ról, 3%-ra mérséklődött. (E szabályt első ízben az 1999. január hónapra vonatkozó kifizetések során kell alkalmazni.)

Változatlan szabály, hogy továbbra is a munkaviszony alapján, a munkavállalónak kifizetett juttatások után kell fizetni.

Munkaviszony alatt nemcsak a Munka tv. hatálya alá tartozó jogviszonyt értjük, hanem az Flt. 58. § (5) bekezdésének értelmező rendelkezéseiben meghatározott munkaviszonynak minősülő jogviszonyokat is.

Nem kell munkaadói, illetve munkavállalói járulékot fizetni például Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó megbízási, valamint vállalkozási jogviszonyból származó jövedelmek után sem, vagy a gazdasági társaságok személyesen közreműködő tagjainak kifizetett jövedelme után, ha a személyes közreműködés nem munkaviszony keretében történt.

A jogszabály a korábbi gyakorlattól eltérően tételesen felsorolja, hogy mely kifizetések után kell munkaadói járulékot fizetni, mely nagymértékben megkönnyíti a jogalkalmazók munkáját.

Az Flt. 40. § 2001. január 1-jei hatállyal történt módosítása pontosítja, hogy nem kell munkaadói járulékot fizetni a reprezentáció címén nyújtott természetbeni juttatás után.

A munkaadói járulékfizetéssel összefüggésben felhívjuk a figyelmet az 1999/145. APEH iránymutatásra, mely szerint a költségtérítés és az Szja. köteles életbiztosítás nem képezi a munkaadói járulék alapját, ezek ugyanis nem szerepelnek az (1) bekezdés felsorolásában.

Az Flt. Ugyanis nem tartalmaz értelmező rendelkezést arra vonatkozóan, hogy milyen kifizetések tartoznak az elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset) fogalmába, ezért a KSH által kiadott kereset és egyéb munkajövedelmekkel kapcsolatos sajátos elnevezések jegyzékében foglaltak az irányadóak, mely szerint a költségtérítés nem tartozik a kereset fogalmába, az szja-köteles életbiztosítást pedig nem nevesíti. Ebből következően a két kifizetés nem képezi a munkaadói járulék alapját.

(Szociális és Családügyi Minisztérium Munkaerőpiaci Főosztály 31787/993014 - APEH Adónemek Főosztálya 1222476138/1999.; AEÉ 1999/123. APEH iránymutatás)

Az APEH 1999/123. Iránymutatása az étkezési hozzájárulással és az üdülési hozzájárulással kapcsolatos. Kimondja, hogy ha a munkaadó az étkezési és üdülési hozzájárulást nem természetbeni juttatás formájában, hanem pénzben adja, az ily módon kifizetett összeg munkaadói járulékalapot képez. Az étkezési és üdülési hozzájárulásnak az a része, amelyet adómentes természetbeni juttatás keretében nyújt a munkáltató, nem része a munkaadói járulék alapjának. Munkaadói járulék alapját képezi ugyanakkor az étkezési és üdülési hozzájárulásnak az a része, amely az adómentesen adható mértéket meghaladja, (ami után a 44 százalék személyi jövedelemadót is meg kell fizetni természetbeni juttatás címén).

(Szociális és Családügyi Minisztérium 21163-2/1999. - APEH Adónemek Főosztálya Anf - 70/1999.; AEÉ 1999/10. APEH iránymutatás)

Munkavállalói járulék

41. § A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált.

A munkavállalói járulék mértéke 2003. január 1-jétől az eddigi 1,5%-ról, 1%-ra csökkent. E csökkentett mértékű járulékot a 2003. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek után első ízben február hónapban kell megfizetni.

Az 1%-os munkavállalói járulékot továbbra is a munkaadótól munkaviszonyban történt munkavégzés alapján kapott bruttó munkabér után kell megfizetni.

Ha egy személy több munkáltatóval áll munkaviszonyban, akkor valamennyi munkaviszonya alapján kapott bruttó munkabére után le kell vonni a járulékot.

Nem kell munkavállalói járulékot fizetni annak, aki

- öregségi,

- rokkantsági, vagy

- baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetve arra jogosulttá vált.

Mikor tekinthető öregségi nyugdíjra jogosultnak a munkavállaló

- ha a Tb. szabályok [1997. LXXXI. tv., 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet] szerinti egyes munkakörökhöz biztosított korkedvezmény figyelembevételével elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, és

- az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki:

- előrehozott öregségi nyugdíjban;

- korengedményes nyugdíjban,

- bányásznyugdíjban,

- egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában,

- a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, valamint

- szolgálati nyugdíjban részesül.

Rehabilitációs hozzájárulás

41/A. § (1) A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint).

2004/29. APEH iránymutatás  a rehabilitációs hozzájárulás 2004. évi mértéke

(2) A munkaadó létszámának megállapítása során a közhasznú munkavégzés, valamint közmunka keretében foglalkoztatott munkavállalókat, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó munkavállalókat figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint az (5) bekezdésben meghatározott rehabilitációs hozzájárulás szorzata.

(4) Az (1)-(3) bekezdés alkalmazásában létszámon a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni.

(5) A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 2004. január 1-jétől 117 600 Ft/fő/év. Az ezt követő időszakban a rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelőző második év - Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági éves bruttó átlagkeresetének 8 százaléka.

2003/81. APEH iránymutatás  a rehabilitációs hozzájárulás 2003. évi mértéke

(6) A tárgyévi rehabilitációs hozzájárulásnak e törvény szerint meghatározott mértékét a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium 100 Ft-ra kerekítve a tárgyévet megelőző augusztus 31-éig a Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben teszi közzé.

Az Flt. 39. §-ban említett Munkaerőpiaci Alap részét képezi a rehabilitációs alaprészt, melynek bevétele a rehabilitációs hozzájárulás megfizetéséből keletkezik, majd az Flt. 19. § alapján a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációjára kerül felhasználásra.

A rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett munkáltatók köre jelentősen bővült.

1998. január 1-jétől annak a munkaadónak kell fizetnie, ahol

- az általa foglalkoztatott munkavállalók létszáma a 20 főt meghaladja és

- az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek létszáma nem éri el a létszám 5%-át, azaz a kötelező foglalkoztatási szintet.

[Az 1997. december 31-ig hatályban lévő szabályok szerint a fenti két feltétel megléte esetén azoknak a munkáltatóknak kellett rehabilitációs hozzájárulást fizetni, akik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 2. §-a (2) bek. a)-d) pontja szerinti adózók, továbbá a szociális foglalkoztatónak.]

A hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a meghatározott rehabilitációs hozzájárulás szorzata. Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló 2003. évi XCI. törvény 2004. január 1-jei hatállyal módosította a rehabilitációs hozzájárulás éves mértékét. Ez az összeg a korábbi szabályok szerint a tárgyévet megelőző második év - KSH által közzétett - nemzetgazdasági éves bruttó átlagkeresetének 3%-a volt, mely mérték 2004. január 1-jétől 8%-ra emelkedett. A 2004. évi rehabilitációs hozzájárulás mértéke: 117 600 Ft/fő/év.

Az előbbiekben használt létszám fogalma alatt, a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, mely létszámadatok csak az éves járulékfizetési kötelezettség meghatározása szempontjából irányadóak.

A munkaadó létszámának megállapítása során nem kell figyelembe venni

- a közhasznú munkavégzés, valamint

- a közmunka keretében foglalkoztatott munkavállalókat,

- a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. hatálya alá tartozó munkavállalókat.

A rehabilitációs járulékfizetési kötelezettséget negyedévente, előlegfizetéssel kell teljesíteni. Az előleg mértéke 1999. január 1-jétől változott. A befizetés teljesítésével összefüggésben ugyanis gondot okozott az elmúlt évben az a szabály, hogy a negyedévente kötelező előlegfizetés során a tárgyévet megelőző év tényleges kötelezettségének 25%-át kellett figyelembe venni. Ebből kifolyólag nem volt egyértelmű, hogy például az adott évben alakult munkáltatók esetében (ahol nincs tárgyévet megelőző év) az előlegfizetésnek mi az alapja, illetve kellett-e egyáltalán előleget fizetni.

Az előleg mértéke 1999-től a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség 25%-a, tehát mindig a tényleges negyedév alapján számított éves összeg 25%-át kell az állami adóhatóságnál vezetett Rehabilitációs hozzájárulás számla javára befizetni. A negyedik negyedévre előleget fizetni nem kell. Az új szabályok alapján a tevékenységét megkezdő munkáltató az első teljes negyedév után köteles először előlegfizetést teljesíteni.

A munkaadói, munkavállalói járulék, valamint a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség teljesítése

42. § (1) A munkaadói és munkavállalói járulék bevallásának, befizetésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladata.

(2) A munkaadói járulékot a munkaadó állapítja meg, vallja be, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál kezelt számlára.

(3) A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le, és fizeti meg, valamint saját bevallása keretében vallja be.

(4) A munkaadó a munkaadói és a levont munkavállalói járulékot az elszámolt hónapot követő hó 20. napjáig köteles befizetni.

(5) Az állami adóhatóság a befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal mint a Munkaerőpiaci Alap kezelőjével az Államháztartási Hivatallal, továbbá a Magyar Államkincstár Részvénytársasággal kötött négyoldalú megállapodás alapján, az abban foglaltak szerint utalja át a Munkaerőpiaci Alap javára.

(6) Ha a munkaadó külföldi állam Magyarországon működő diplomáciai, illetőleg konzuli képviselete, továbbá nemzetközi szervezet vagy külföldön bejegyzett alapítvány magyarországi képviselete, az általa megállapított munkaadói, továbbá az általa megállapított és levont munkavállalói járulékot közvetlenül a Munkaerőpiaci Alap számlájára fizeti be.

(7) A munkaadói és munkavállalói járulék befizetésének e törvény által nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(8) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a munkaadói és munkavállalói járulék bevallásáról és befizetésének teljesítéséről negyedévenként, az ellenőrzések tapasztalatairól félévenként tájékoztatja a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot.

(9)

A Munkaerő-piaci Alap legtöbb bevételét képező munkaadói és munkavállalói járulék bevallásának, befizetésének ellenőrzése az adóhatóság feladata.

A munkaadó nemcsak a saját járulékát köteles megállapítani, levonni és befizetni, hanem a munkavállalóét is, az elszámolt hónapot követő hó 20-áig.

Az így havonta befolyó összegeket az adóhatóság folyamatosan utalja át a Munka-erőpiaci Alapnak.

Az Flt. 42. § (6) bekezdésben meghatározott külföldi munkaadó az adóhatóság mellőzésével, közvetlenül teljesít befizetéseket a Munkaerőpiaci Alap számlájára.

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 2. sz. melléklete alapján a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban előírt módon számított előleget az I-III. negyedévben a negyedévet követő hó 20-áig kell befizetni. A befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét az adóévet követő év február 15-éig kell megfizetni.

42/A. § (1) A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett Rehabilitációs hozzájárulás számla javára.

(2) A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség huszonöt százaléka. Az előleg összegét a munkaadó maga állapítja meg és fizeti be. A negyedik negyedévre előleget fizetni nem kell. A tevékenységét megkezdő kötelezett az első teljes negyedév után köteles először előlegfizetést teljesíteni.

1999/50. APEH iránymutatás  rehabilitációs hozzájárulás 1999. évi előlegkötelezettségéről

(3) A rehabilitációs hozzájárulás e törvény által nem szabályozott kérdéseiben az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) A rehabilitációs hozzájárulás tekintetében a 42. § (5) és (8) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

1999/163. APEH iránymutatás  dotáció, rehabilitációs hozzájárulás

A Munkaerőpiaci Alap egyes alaprészei felhasználására vonatkozó sajátos szabályok

43. § (1) A foglalkoztatási alaprész iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célra szolgáló keretre (a továbbiakban: felnőttképzési célú keret), központi keretre és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható (decentralizált) keretre osztható fel. A rehabilitációs alaprész központi keretre és decentralizált keretre osztható fel.

(2) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználható:

a) központi foglalkoztatási, képzési és munkaerőpiaci integrációs programok és kutatások támogatására;

b) a 18. §-ban meghatározott munkahely-teremtési támogatásra;

c) foglalkoztatási és képzési célú közalapítványok támogatására;

d) foglalkoztatást elősegítő támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó kutatások és programok támogatására;

e) az érdekegyeztetés működési feltételeinek biztosításához történő hozzájárulásra;

f) a PHARE majd az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programok hazai finanszírozására;

g) a társadalmi párbeszéd intézményei működéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulásra;

h) 1996. január 1-je előtt a Foglalkoztatási Alap terhére vállalt kötelezettségek teljesítéséből adódó kifizetésekre.

(3) A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének központi kerete felhasználható

a) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának külön jogszabályban meghatározott módon történő elősegítésére,

b) a foglalkozási rehabilitációt elősegítő programok támogatására,

c) foglalkozási rehabilitációs képzést, rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő közalapítványok támogatására,

d) a PHARE és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programok hazai finanszírozására.

(4) A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészéből finanszírozható további, a 39. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti támogatásokat törvény vagy kormányrendelet határozza meg.

(5) A foglalkoztatási alaprész felnőttképzési célú keretét a foglalkoztatási alaprészen belül elkülönítetten kell kezelni.

(6) A felnőttképzési keret felhasználható

a) a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) hatálya alá tartozó képzések támogatására,

b) a felnőttképzést folytató akkreditált intézmények technikai feltételei fejlesztésének támogatására,

c) a felnőttképzés érdekében végzett fejlesztő tevékenység támogatására,

d) az Európai Unió felnőttképzési programjaihoz való csatlakozás hazai pénzügyi forrásaihoz,

e) a Nemzeti Felnőttképzési Intézetnek az Fktv. által meghatározott feladatai támogatására.

(7) A Nemzeti Felnőttképzési Intézet az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési fejlesztése érdekében nyilvános pályázatot írhat ki.

(8) A (6) bekezdés c) és d) pontjaiban meghatározott célok elérése érdekében közalapítványok is támogathatók.

A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási, rehabilitációs, valamint fejlesztési és képzési alaprésze egyaránt felosztható központi és decentralizált keretre.

A foglalkoztatási és a rehabilitációs alaprész tekintetében a felosztás arányáról az Flt. 39/A. § (3) bekezdése alapján a MAT dönt. A fejlesztési és képzési alaprészt illetően - a 2001. évi LI. törvény alapján - a felosztásról az oktatási miniszter dönt.

Az egyes alaprészek felhasználási lehetőségeit, célját a (2)-(4) bekezdések rögzítik.

Az Flt. 43. § (2) és (3) bekezdése az EU csatlakozással összefüggő támogatások igénybevétele és felhasználása érdekében 2002. január 1-jétől kiegészítésre került, miszerint a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete, továbbá a rehabilitációs alaprész központi kerete egyaránt felhasználható a PHARE és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programok hazai finanszírozására.

E szakasz 2003. január 1-jétől hatályos, új (5)-(8) bekezdéssel egészült ki, amely az MPA foglalkoztatási alaprészén belül elkülönítetten kezelt felnőttképzési célú keret felhasználásának jogcímeit határozza meg. A felnőttképzéssel kapcsolatos feladatok ugyanis a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény alapján az oktatási miniszter hatásköréből, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hatáskörébe kerültek.

43/A. § (1) A képzési alaprész forrása a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényben előírt szakképzési hozzájárulás, valamint az alaprész javára teljesített visszafizetések, önkéntes befizetések, támogatások, továbbá működésével összefüggő bevételek.

(2)

43/B. §

44-46. §

www.varazsbetu.hu

www.oktatoprogram.hu

www.oktatoprogramok.hu

www.kazalkolos.hu

www.hajlektalansag.hu

www.kazalkolos.lapok.hu