V. Fejezet

A MUNKANÉLKÜLIEK ELLÁTÁSA

24. § A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - ellátásként munkanélküli-járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, nyugdíj előtti munkanélküli-segély, valamint költségtérítés jár.

Az Flt. 24. §-a sorolja fel, hogy mi minősül munkanélküli ellátásnak, mely által egyértelmű, hogy az ellátásokkal kapcsolatos közös rendelkezések (pl. az ellátások visszakövetelésének szabályai Flt. 37. §) is irányadóak e juttatások tekintetében. A munkanélküli ellátások köre 2003. július 1-jétől kibővül az álláskeresést ösztönző juttatással. Tájékoztatásul utalunk arra, hogy korábban az előnyugdíj és a pályakezdők munkanélküli segélye is az ellátások közé tartozott.

Munkanélküli járadék

25. § (1) Munkanélküli járadék illeti meg azt, aki

a) munkanélküli,

b) a munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább kétszáz nap munkaviszonnyal rendelkezik,

c) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül,

d) munkát akar vállalni, de számára az illetékes munkaügyi központ nem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.

e)

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában előírt feltételek alkalmazásában a munkahely akkor megfelelő, ha

a) a munkanélküli képzettségi szintjének, vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető képzettségének, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel,

b) egészségi állapota szerint a munkanélküli a munka elvégzésére alkalmas,

c) a várható kereset a munkanélküli járadék összegét, illetőleg - amennyiben a munkanélküli járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb - a kötelező legkisebb munkabér összegét eléri,

d) a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi munkanélküli esetében a két órát nem haladja meg,

e) a munkanélküli foglalkoztatása munkaviszonyban történik.

(3) A megváltozott munkaképességű munkanélküli esetében az (1) bekezdés d) pontjában előírt feltétel alkalmazásában a munkahely akkor megfelelő, ha megfelel a (2) bekezdés a)-c) és e) pontjában foglalt feltételeknek, és a munkahely és a lakóhely közötti naponta - a megváltozott munkaképességű munkanélküli által igénybe vehető közlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a két órát nem haladja meg.

(4)-(5)

(6) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott munkaviszony időtartamába nem számítható be a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó időtartama, kivéve, ha annak igénybevételére

a) háromévesnél - ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül, tizennégy évesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása [a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 138. § (5) bek.], valamint

b) közeli hozzátartozó ápolása [Mt. 139. § (1) bek.], továbbá

c) saját részére magánerőből lakás építése [Mt. 140. § (1) bek.]

miatt kerül sor.

(7) A munkanélküli részére a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő, rövid időtartamú munkalehetőség is felajánlható.

Az Flt. 25. §-a határozza meg, hogy ki és milyen feltételek mellett jogosult munkanélküli járadékra. Tekintettel arra, hogy elsősorban a munkanélküli újbóli elhelyezése a legfontosabb cél, a járadék megállapítása előtt minden esetben vizsgálni kell, hogy a kirendeltség munkatársai tudnak-e megfelelő munkahelyet felajánlani. Ezzel kapcsolatban e szakasz azt is meghatározza, mi minősül megfelelő munkahelynek.

Munkanélküli járadék megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az Flt. 25. §-ának (1) bekezdésében felsorolt négy együttes feltétel fennáll. A jogosultság feltételei 2001. július 1-től pontosításra kerültek, illetve az egyes fogalmak tartalmi magyarázata átkerült az Flt. 58. §-ába. Ezekkel kapcsolatban az alábbiakat emeljük ki:

1. A munkanélküli fogalmi kritériumával összefüggésben lásd: az Flt. 58. § (5) bekezdésének d) pontjánál írtakat. Említést érdemel, hogy a munkanélküli státus két új feltétellel bővült 2001. július 1-től. Egyrészt azzal, hogy a munkanélküli ne legyen jogosult öregségi nyugdíjra, másrészt, hogy elhelyezkedése érdekében együttműködjön a munkaügyi központtal. E két feltétel korábban csak a járadékra való jogosultság feltételei között szerepelt, de indokolttá vált, hogy munkanélküliként se lehessen olyan személyt nyilvántartásba venni, aki e két követelménynek nem felel meg.

2. Előzményként utalunk arra, hogy a járadékra való jogosultság szempontjából 1996. december 31-ig elvileg a munkanélküli járulékfizetés időtartamát kellett volna figyelembe venni, de az átmeneti szabályok alapján a munkanélkülivé válást megelőző munkaviszonyban töltött idő volt az irányadó.

1997. január 1-től ez az átmeneti rendelkezés lett a főszabály, így a munkanélkülivé válást megelőző négy évben munkaviszonyban töltött időtartamok alapján kerül kiszámításra - az Flt. 27. § (2) bekezdése alapján -, hogy milyen időtartamra jogosult a munkanélküli járadékra.

Az Flt. 25. § (1) bekezdés b) pontjának 2000. február 1-jétől hatályos módosítása konkrétan meghatározza, hogy minimális jogszerző időként a munkanélkülivé válást megelőző négy évben legalább 200 nap munkaviszonnyal kell rendelkeznie a munkanélkülinek. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a munkanélküli járadék folyósítási ideje is lecsökkent 2000. febr. 1-jétől. Az eddigi maximum egy év helyett, a járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap lett. Ezzel egyidejűleg a munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges jogszerző idő legrövidebb időtartama a korábbi 360 napról 200 napra csökkent.

A munkaviszony 4 éves időtartamába a (6) bekezdés értelmében a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság ideje nem számít be. Kivétel ez alól

- a gyermek gondozása miatt kapott, Munka tv. 138. § (4) bek. szerinti,

- közeli hozzátartozó ápolása miatt kapott Munka tv. 139. § (1) bek. szerinti,

- saját részére történő magánerős lakásépítése miatt kapott Munka tv. 140. § (1) bek. szerinti fizetés nélküli szabadság.

3. Az Flt. 25. § (1) bek. c) pontja az ún. kettős ellátást kívánja elkerülni, bár a nyugdíjak szempontjából nem szükséges, hogy az illető részére az ténylegesen folyósításra is kerüljön. A munkanélküli járadék megállapításakor kizáró ok már önmagában az is, ha az érintett személy a felsorolt nyugdíjak közül valamelyikre is jogosult.

A táppénz korábban nem szerepelt a kizáró feltételek között, de a gyakorlatban számos jogértelmezési problémát okozott a munkaviszony megszüntetése után esetlegesen passzív jogon még folyósított táppénz és az ellátás viszonya.

4. A megfelelő munkahely kritériumát az Flt. 25. § (2) bekezdés részletezi. A munkanélküli járadék megállapítása előtt ugyanis azt is vizsgálnia kell a munkaügyi központnak, tud-e megfelelő munkahelyet felajánlani vagy sem a munkanélkülinek.

Lényeges, hogy a felajánlott munkakör a munkanélküli képzettségi szintjéhez igazodjék, mely az eljárás során háromféleképpen is behatárolható. Így

- a munkanélküli képzettségi szintjét, vagy

- a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembe vételével megszerezhető képzettséget, illetve

- a munkanélküli által utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjét kell figyelembe venni.

A képzettség kérdésében eligazítást nyújt a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, amely részletezi mi minősül alap-, közép-, és felsőfokú végzettségnek.

Lényeges, hogy a munkanélküli egészségügyi szempontból is alkalmas legyen a felajánlott munkakör betöltésére. A munkaköri és a (képzésben való részvétel előtti) szakmai alkalmassági vizsgálattal kapcsolatos szabályokat a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet tartalmazza.

A korábbi szabályok szerint a munkanélküli részére felkínálható megfelelő munkahely egyik feltétele volt, hogy az ajánlott munkakörben a kereset a munkanélküli járadék összegét elérje. Azokban az esetekben, amikor a munkanélküli járadék összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb, ez a rendelkezés nem ösztönözte a munkanélkülit arra, hogy saját maga számára munkahelyet keressen, másrészt az állásajánlat elfogadásának kötelezettsége - a minimálbérnél alacsonyabb jövedelem miatt - nem is volt jogszerű. A módosítás megszüntette e jogszerűtlen helyzetet, ugyanis az Flt. 25. § (2) bekezdés c) pontja kimondja, ha a munkanélküli járadék alacsonyabb mint a kötelező legkisebb munkabér, akkor a várható keresetnek a kötelező legkisebb munkabér összegét kell elérnie. A várható kereset alatt a túlórák nélküli, teljes munkaidőben elérhető keresetet kell érteni.

Több bírósági ítélet is megerősítette azt a gyakorlatot, hogy a munkanélküli járadékát helyesen szüntették meg annak a személynek, aki a megfelelő munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el.

A munkaügyi központ kirendeltsége a munkanélkülit csak munkaviszonyba [Flt. 58. § (5) a) szerinti] közvetítheti.

5. 1998. január 1-jétől a megváltozott munkaképességű személyek elhelyezkedése, rehabilitációja érdekében több esetben kedvezőbb szabály került megfogalmazásra az Flt. 25. § (3) bekezdése szintén ilyen pozitív eltérést határoz meg, amikor kimondja, hogy megváltozott munkaképességű személy részére ajánlott munkahely akkor megfelelő, ha a munkahely és a lakóhely közötti oda-vissza történő utazás a két órát nem haladja meg. E két óra, az általuk igénybe vehető (esetleg speciális) közlekedési eszközzel történő utazást jelenti.

Az Flt. 25. § (2) bek. d) pontja a gyermekét egyedül nevelő munkanélküli szülő vonatkozásában is hasonló szabályt rögzít, de ez utóbbi esetben a tömegközlekedési eszközzel történő utazási időt kell figyelembe venni.

BH1995. 370. Munkanélküli-járadékra nem jogosult, aki a számára felajánlott munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el. [1991. évi IV. tv. 25. § (1) bek.].

BH1992. 243. A munkanélküli-segélyre való jogosultság elbírálása során kifejtett tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárért való felelősség kérdései [Ptk. 349. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. 2. § (6) bek., 114/1988. (XII. 31.) MT r. 1. § (4) bek., 2. § (1) bek., 4. § (2) bek., PK 42. sz.].

A munkanélküli járadék mértéke

26. § (1) A munkanélküli járadék összegét a munkanélkülinek a munkanélkülivé válását megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkeresete alapulvételével kell kiszámítani. Az átlagkereset számítására a munkajogi szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a személyi alapbért a kifizetésének időpontjában érvényes összeggel kell figyelembe venni.

(2) Ha a munkanélküli a munkanélkülivé válását megelőző négy naptári negyedévben több munkaadóval állt munkaviszonyban, a munkanélküli járadék összegét valamennyi munkaadónál elért átlagkereset alapján kell az (1) bekezdés szerint kiszámítani.

(3) Ha a munkanélküli átlagkeresete az (1) bekezdésben meghatározott időszakban nem állapítható meg, a munkanélküli járadék összegét az általa a munkanélkülivé válását megelőzően betöltött utolsó munkakörben, illetőleg az ahhoz hasonló munkakörben elért kereset országos átlaga alapján kell megállapítani.

(4) Az egy napra járó munkanélküli járadék alapja a munkanélküli havi átlagkeresetének harmincad része.

(5) A munkanélküli járadék összege az (1)-(4) bekezdés alapján meghatározott járadékalap 65 százaléka.

(6) A munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával, felső határa pedig az így megállapított összeg kétszeresével. A munkanélküli járadéknak a megszüntetését követő 90 napon belül történő ismételt megállapítása esetén alsó határként az öregségi nyugdíjnak a korábbi jogosultság kezdő napján hatályos legkisebb összege 90 százalékát kell figyelembe venni. Ha az (1)-(3) bekezdés szerinti átlagkereset a munkanélküli járadék alsó határánál alacsonyabb, a munkanélküli járadék az átlagkeresettel megegyező összeg.

(7) A munkanélküli járadéknak a szünetelést követően történő folyósítása esetén - ha a szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott - a munkanélküli járadék alsó határának számításánál az öregségi nyugdíjnak az ismételt folyósítás kezdő napján hatályos összegét kell figyelembe venni.

(8) Amennyiben a munkanélküli járadékra jogosult korábbi munkahelyén rehabilitációs keresetkiegészítésben részesült, úgy annak összegét a munkanélküli járadék alapját képező keresetbe be kell számítani. Az így megállapított munkanélküli járadék összege a keresetkiegészítés (5) bekezdésben meghatározott százalékával arányosan a munkanélküli járadék felső határát meghaladhatja.

A munkanélküli járadék számításának alapja az utolsó négy naptári negyedév átlagkeresete. Számításához az Flt. 26. § (1)-(3) bek. ad segítséget.

Az átlagkeresetet a munkavállaló számára a munkáltató a munkanélküli ellátás megállapításáról szóló igazoló lapon köteles megjelölni.

Ha a munkanélküli foglalkoztatása az utolsó négy naptári negyedévben több munkáltatónál történt, akkor az átlagkereset-igazolást minden munkáltatótól be kell szerezni és a munkaügyi központ ezek átlagából számítja ki a figyelembe vehető átlagkeresetet.

A munkanélküli járadék összege

A korábbi szabályokhoz képest lényeges változás 1997. január 1-jétől, hogy megszűnt az ún. kétszakaszos ellátási rendszer. Míg eddig az első szakaszban az átlagkereset alapján számított járadékalap 75%-a, a második szakaszban 60%-a került munkanélküli járadékként folyósításra, január 1-től egységesen a járadékalap 65%-a a munkanélküli járadék összege.

A járadék minimum és maximum értékei is változtak január 1-től. Mindkét határérték évek óta nem emelkedett minimumérték 8600 Ft volt, maximumérték 18 000 Ft, illetve a folyósítás második szakaszában 15 000 Ft. Ezen összeghatárok célja egyrészt azt volt, hogy a feltűnően magas átlagkeresetek miatt ne lehessenek nagy összegű járadékok megállapíthatók, továbbá másokat pedig mielőbbi munkaviszony létesítésére ösztönözzön.

1997. január 1-től a járadék alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 90%-ával.

A járadék megszüntetése esetén, ha újbóli megállapításra a megszűnést követő 90. napon belül kerül sor, akkor szintén csak a korábbi jogosultságkor hatályos öregségi nyugdíj 90%-át lehet alsó határként figyelembe venni.

Az Flt. 26. § (7) bekezdés 2000. február 1-jétől hatályos módosítása kedvező változást eredményezett a munkanélküli számára. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a munkanélküli járadék folyósítása az Flt. 29. §-ában meghatározott okból hosszabb-rövidebb ideig szünetel. A korábbi szabályok szerint a munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezett az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával. Ez azt eredményezte, hogy a munkanélküli járadéknak a szünetelést követő ismételt folyósítása esetén a munkanélküli járadék összege az esetleg több évvel korábban megállapított öregségi nyugdíj 90%-át nem haladhatta meg.

Az új szabályok alapján, ha a szünetelés - valóban hosszú ideig - 540 napnál hosszabb ideig tartott, az alsó határ megállapítása szempontjából az ismételt folyósítás kezdő napján hatályos öregségi nyugdíj összegét kell figyelembe venni.

A járadék maximuma a minimum összeg kétszerese.

A munkaügyi központ mint kifizető szerv a munkanélküli ellátás után nyugdíj és egészségbiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást fizet, a munkanélküli járadékban részesülő nyugdíjjárulékot és személyi jövedelemadót.

A járadékra jogosultságot szerzett munkanélküli részére a munkanélküli járadék mellé 1999. évben ún. kiegészítő segély is kifizetésre került. Ennek oka, hogy az adójóváírásra vonatkozó szabályok változásai hátrányosan érintették a munkanélküliek jelentős részét, hiszen az egyébként is alacsony összegű járadékból többet kell 1999. januárjától levonni.

A kiegészítő segélyre az 1999. évben járadékban részesülők voltak jogosultak, a járadék folyósításával megegyező időtartamra, de legfeljebb 1999. december 31-ig. Mértéke kb. havi 1000 Ft volt, azaz napi 33 forint, mely a járadékkal együtt (a kiegészítő segélyre vonatkozó külön határozat nélkül) került folyósításra. A kiegészítő segély szociális segélynek minősült, azaz adómentes.

BH1995. 316. A munkanélküli-járadék folyósítása megszüntetésének szempontjai [1991. évi IV. tv. 26. § (1) bek. c) p.].

BH1992. 243. A munkanélküli-segélyre való jogosultság elbírálása során kifejtett tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárért való felelősség kérdései [Ptk. 349. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. 2. § (6) bek., 114/1988. (XII. 31.) MT r. 1. § (4) bek., 2. § (1) bek., 4. § (2) bek., PK 42. sz.].

A munkanélküli járadék folyósításának időtartama

27. § (1) A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát (a továbbiakban: folyósítási idő) - a 25. § (6) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - annak az időtartamnak az alapulvételével kell megállapítani, amennyit a munkanélküli a munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött. A munkaviszony időtartamába nem számítható be a munkaviszonynak az az időtartama, amely alatt a munkanélküli munkanélküli járadékban részesült. Az előbbiekben meghatározott négyéves időtartam meghosszabbodik a következő időtartamokkal, vagy azok egy részével, ha ezen időtartamok alatt munkaviszony nem állt fenn:

a) a sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá a polgári szolgálat,

b) a keresőképtelenséggel járó betegség,

c) a beteg gyermek ápolására táppénzes állomány,

d) a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósítása,

e) a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, továbbá a bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának,

f) az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, a javító-nevelő munka, a szigorított javító-nevelő munka és az elzárás büntetés,

g) az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása

időtartamával, valamint

h) a munkanélküli-járadék folyósításának a munkaadótól kapott végkielégítés miatt történő elhalasztása időtartamával, feltéve, hogy az 58. § (5) bekezdésének d) pontja szerinti munkanélküli állapot ezen időtartam alatt is fennállt.

(2) A munkanélküli járadék folyósítási idejét az (1) bekezdés szerinti munkaviszony időtartamának alapulvételével kell kiszámítani oly módon, hogy öt nap munkaviszony egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg. Ha a kiszámítás során töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni.

(3) A munkanélküli járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap.

(4) A munkanélküli járadék folyósításának kezdő napja a munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak kirendeltségénél) történő jelentkezését követő naptári nap.

(5) Ha a munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző 90 napon belül a munkavállaló rendes felmondással, továbbá a munkáltató rendkívüli felmondással szüntette meg, a munkanélküli részére munkanélküli járadék az előbbiekben meghatározott módon megszüntetett munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy a munkanélküli járadék folyósításához szükséges feltételekkel rendelkezik.

(6) Annak részére, aki a munkaügyi központ által támogatott képzést a munkanélküli járadék folyósításának ideje alatt, annak kezdő időpontjától számított 180 napon belül kezdi meg, és a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimeríti, a munkanélküli járadékot a képzés hátralévő időtartamára - legfeljebb azonban a képzés megkezdésétől számított 365 napig - tovább kell folyósítani. A 14. § (8) bekezdésében foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell.

(7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a munkanélküli részére, ha kérelmére a 14. § (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott keresetpótló juttatást állapítottak meg. Ebben az esetben a munkanélküli-járadék folyósítását szüneteltetni kell.

(8) A folyósítási idő számítása szempontjából a munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak egyszer vehető figyelembe. Ha a munkanélküli a munkanélküli járadék folyósításának számára meghatározott időtartamát teljes mértékben nem vette igénybe, az ismételt folyósításnál a járadékfolyósítás időtartamának alapját képező munkaviszonyban töltött időt a tényleges járadékfolyósítási időtartamnak megfelelően csökkenteni kell.

(9) A munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak kirendeltségénél) történő jelentkezése és a munkanélküli járadék folyósításának az (5) bekezdésben foglaltak szerint megállapított kezdő napja közötti időtartam a munkanélküli járadék folyósításának idejébe nem számít be.

A járadék folyósításának időtartama tehát az elmúlt négy évben munkaviszonyban töltött idő függvénye.

Az Flt. 27. § (1) a)-h) pontokban meghatározott időtartamokkal, - természetesen ha a munkaviszony ezek alatt nem állt fent - a vizsgálandó négy éves időtartam meghosszabbodik. Így például ha valaki az elmúlt négy évben másfél évig sorkatona volt, és munkaviszonya még a szolgálat megkezdése előtt megszűnt, akkor az ő esetében az elmúlt öt és fél évet kell vizsgálni.

A munkaviszony időtartamába a felmondás és felmentés időtartama is beszámít, de például a pénzben megváltott szabadság nem hosszabbítja meg a munkaviszonyt.

Az Flt. 27. § (1) bek. e) pontja 1998. január 1-jei hatállyal kiegészült, így a négy éves időtartam kitolódik az átmeneti járadék, továbbá a bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának időtartamával. A h) pont tartalma változatlan, de az Flt. 27. § (6) bekezdésének hatályon kívül helyezése miatt a megfogalmazás módosítása volt szükséges.

Az Flt. 27. § (1) bekezdés alapján azonban, nem minősül minden munkaviszonyban töltött idő jogszerző időnek, ugyanis nem lehet beszámítani azt az időszakot, amikor a munkaviszonyban történő foglalkoztatással párhuzamosan, munkanélküli járadékban is részesült valaki. Ez akkor fordulhatott elő, amikor a munkanélküli járadék folyósítása mellett - bizonyos jövedelemkorlátok mellett - megengedett volt a kereső tevékenység folytatása. E lehetőség 2000. február 1-jétől megszűnt, ugyanis a jövőben nem folytatható a járadék mellett munkavégzés. A teljesség kedvéért érdemes áttekinteni, hogy korábban milyen feltételekkel lehetett dolgozni a járadék folyósításával párhuzamosan.

A járadék mellett folytatható kereső tevékenységek fajtái az elmúlt években többször is változtak, az összeghatár azonban minden esetben (havonta) a minimálbér feléig volt megengedett. Így pl.

- 1996. évben csak megbízási jogviszonyban lehetett a járadék mellett munkát vállalni,

- 1997. évben bármilyen jogviszony keretében történő kereső tevékenység megengedett volt a járadék mellett (ideértve a vállalkozási jogviszonyt is),

- 1998. január 1-jétől csak munkaviszonyban, és megbízási jogviszonyban lehet kereső tevékenységet folytatni.

1997. január 1-jéig a járadék folyósításának időtartama a járadék mértékéhez hasonlóan két szakaszra oszlott. Ez 1997. január 1-jétől akként változott, hogy a járadék mértéke egységesen a járadékalap 65%-a lett, és a járadék folyósításának időtartama - a korábban munkaviszonyban töltött napok számához igazodóan - 10 sávban került megosztásra. Egy év munkaviszonyban töltött idővel lehetett jogot szerezni a folyósítás minimális időtartamára (90 napra), és 1440 nap, illetve ettől több munkaviszonyban töltött nap esetén volt a járadékfolyósítás maximális időtartama 360 nap.

Az Flt. 27. § (2) és (3) bekezdés módosítása 2000. február 1-jétől változtatott a fenti rendelkezéseken. Az új szabály a korábbi sávos folyósítási időtartamokat megszünteti és csak a jogszerző idő alsó és felső határát határozza meg. A járadék folyósításának időtartama az alsó és felső határon belül lévő jogszerző időhöz kapcsolódik. Minden öt nap jogszerző idő egy nap járadék folyósítási időnek felel meg. Ezzel a megoldással a járadékfolyósítási idő kiszámítása során egyes munkanélküliek nem kerülhetnek sem előnyösebb, sem pedig hátrányosabb helyzetbe. A módosítás a járadékfolyósítás leghosszabb időtartamát 360 napról 270 napra csökkentette, a folyósítás minimális időtartama 200 nap jogszerző idő esetén 40 nap. A változtatás célja az volt, hogy a munkanélkülit jobban ösztönözze álláskeresésre, illetve átképzési lehetőség elfogadására.

Az Flt. 27. § (5) bekezdés szerint a munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével lehet munkanélküli járadékot folyósítani az egyébként arra jogosult személynek akkor, ha a munkanélkülivé válást megelőző 90 napon belül

- a munkavállaló rendes felmondással Munka tv. 89. §,

- vagy a munkáltató rendkívüli felmondással Munka tv. 96. § szünteti meg a munkaviszonyt.

Kihangsúlyozzuk, hogy a szankció kezdő napja nem a munkanélküli nyilvántartásba vételétől kezdődik, hanem a munkaviszony megszűnése utáni naptól.

Az Flt. 27. § (6) bekezdése - 1998. január 1-jéig - tartalmazta azt a szabályt, hogy ha a munkanélküli a munkaviszony megszüntetésekor végkielégítésben részesült, akkor annyi hónappal később kezdődhetett el a járadék folyósítása, ahány havi végkielégítést kapott. E szabály a fenti időponttól megszűnt. Jelenleg a végkielégítés miatti korábbi ún. várakozási idő intézménye annyiban maradt meg az Flt.-ben, hogy a 27. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti esetben a munkaviszonyban töltött idő vizsgálata szempontjából ezen várakozási idő ún. kitoló időnek minősül.

Az Flt. 27. § (6) bekezdés új rendelkezése a képzési támogatásban részesülő munkanélkülit megillető juttatást szabályozza. Eszerint pl. ha a munkanélküli a járadék folyósításának hatodik hónapjától kezdődően egy éves képzésben vesz részt és a képzés ideje alatt a járadékfolyósítási idejét kimeríti, részére a munkanélküli járadékot a képzés még hátralévő időtartamára, de maximum a képzés megkezdésétől számított egy évig tovább kell folyósítani. Ez jelentősen ösztönözheti a munkanélkülit a képzésben való részvételre, mivel a képzés időtartama meghosszabbíthatja a járadék folyósításának időtartamát, másrészt a megszerzett új képzettséggel javulhatnak a munkanélküli elhelyezkedési esélyei. Például, ha a munkanélküli összesen 8 hónapig jogosult járadékra, de a 6. hónap kezdetétől egy évig tartó képzésben vesz részt, akkor a járadékot még egy évig kapja, és összességében 17 hónapig részesül járadékban. E szabályt azon munkanélküli esetében kell alkalmazni, aki a munkanélküli járadék iránti kérelmét 2000. február 1-jét követően nyújtotta be (tehát annak, aki az új szabályok szerint szerzett jogosultságot munkanélküli járadékra).

Tekintettel arra, hogy 2003. január 1-jétől az Flt. 14. §-ának új (6) bekezdésének b) pontja alapján a képzésben résztvevő munkanélküli - a feltételek megléte esetén - a keresetpótló juttatás kétszeresére jogosult, az ő esetében az előzőekben részletezett szabályok, azaz Flt. 27. § (6) bekezdése nem alkalmazható és az egyébként járó munkanélküli járadék folyósítását szüneteltetni kell.

BH1996. 556. A munkanélküli-járadék visszakövetelhető, ha jogalap hiányában történt a kifizetés; az ellátást felvevő jó- vagy rosszhiszeműsége nem értékelhető [1991. évi IV. tv. 27. § (2) bek., 37. § (1) bek.].

A munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése
és szüneteltetése

28. § (1) Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli:

a) kéri,

b) a munkaügyi központ által felajánlott megfelelő munkahelyet vagy térítési kötelezettséggel nem járó képzési lehetőséget nem vállalja el, illetve a munkaviszony létrejötte neki felróható okból meghiúsul,

c) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá,

d) kereső tevékenységet folytat, kivéve a 29. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat,

e) olyan képzési lehetőséget fogad el, amelynek során a mindenkori minimális bér összegét elérő rendszeres támogatásban részesül,

f) oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat,

g) a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítette.

(2) A munkanélküli járadék folyósítását az (1) bekezdés b) pontja szerint abban az esetben is meg kell szüntetni, ha a munkanélküli a 25. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő közhasznú munkára vonatkozó munkaviszony létesítését utasította vissza.

(3) Ha a munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott ok miatt, valamint a keresőtevékenység folytatása miatt úgy történik, hogy a munkanélküli 36. § (1) bekezdése szerinti bejelentést elmulasztotta, a munkanélküli részére munkanélküli járadék csak a folyósítás megszüntetésének kezdő napjától számított 90 nap elteltével folyósítható még akkor is, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel egyébként rendelkezik.

(4)-(5)

A munkanélküli járadék megszűntetésének eseteit tételesen felsorolja a jogalkotó, a gyakorlatban ettől eltérni nem lehet. Ha ezek bármelyike bekövetkezik a munkaügyi központ kirendeltsége köteles intézkedni a munkanélküli járadék megszüntetése felől.

Az Flt. 28. § (1) bekezdés c) pontja alapján, 1998. január 1-jétől megszüntető ok, ha az ott tételesen felsorolt nyugellátások közül bármelyikre is jogosulttá válik a munkanélküli. A megszüntetéshez tehát nem szükséges, hogy a nyugdíj tényleges megállapítására kerüljön sor. Az Flt. 58. § (5) bek. i) pontja szerinti fogalmi definíció ad eligazítást, hogy ki tartozhat az öregségi nyugdíjra jogosult személyek körébe.

Az Flt. 28. § (1) d) pont módosítása révén a jövőben nem megengedett a járadék melletti kereső tevékenység, még a minimálbér 50%-át el nem érő havi jövedelem esetén sem. Bármilyen alacsony összegű kereső tevékenység is a járadék folyósításának megszüntetését eredményezi, illetve az Flt. 29. § (1) bekezdésének f) pontja szerint történő ún. rövid időtartamú kereső tevékenység a járadék folyósításának szüneteltetését vonja maga után. Az Flt. 58. § (5) bekezdésének e) pontja határozza meg, mi minősül kereső tevékenységnek. Az Flt.-t módosító 1999. évi CXXII. tv. átmeneti rendelkezése alapján a járadék melletti kereső tevékenységre 2000. április 1-jéig, a 2000. február 1-jét megelőzően hatályos (korábbi) szabályokat kell alkalmazni akkor, ha február 1-jéig a munkanélküli járadék folyósítása, valamint a kereső tevékenység megkezdése és folytatásának az Flt. 36. §-a szerinti bejelentése megtörtént. Egyéb esetben a 2000. február 1-jétől az új tilalmi szabály alapján kell eljárni.

Az 1997. évi LXXIV. törvény szerinti alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzés (kereső tevékenység) a járadék folyósításával párhuzamosan megengedett, nem vonja maga után a járadék megszüntetését. A hivatkozott törvény alapján az AM könyvvel történő foglalkoztatás napjaira azonban a munkanélküli járadék folyósítását szüneteltetni kell.

A mezőgazdasági őstermelőként folytatott kereső tevékenység csak az Flt. 58. § (5) bekezdésének e) pontjában foglalt bevétel elérése esetén minősül kereső tevékenységnek, melyet az adóév lezárását követően lehet megállapítani.

Az Flt. 28. § (1) f) és g) pontok a munkanélküli fogalmával, és a járadékra való jogosultsággal összhangban kiegészítik a járadék megszüntetésének okait, melyek eddig is megszüntetést eredményeztek a fenti feltételek figyelembe vétele alapján.

Az Flt. 28. § (3) bekezdés ún. 90 napos büntető szankciót rendel annak megszegésekor, ha a munkanélküli a kereső tevékenység megkezdését, vagy megszűnését nem jelentette időben a munkaügyi központnak, valamint akkor, ha a felajánlott megfelelő munkahelyet, vagy képzést a munkanélküli nem fogadja el.

BH2001. 601. Ha a munkanélküli-járadékban részesülők gazdasági társaságot alapítanak, és ügyvezetői minőségüket a munkaügyi hatóságnak elmulasztják bejelenteni, a járadék folyósítását meg kell szüntetni, és a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetését kell elrendelni [1991. évi IV. tv. 28. § (4) bek. a)-b) pont, 37. § (1) bek., 58. § (5) bek. e) pont, 1988. évi VI. tv. 167. § (2) bek.].

29. § (1) Szüneteltetni kell a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli

a) az 58. § (6) bekezdése d) pontjának 2. alpontjában meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a mulasztás időtartamára,

b) terhességi, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül, az ellátás folyósításának időtartamára,

c) előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés, szigorított javító-nevelő munka, javító-nevelő munka, elzárás büntetését tölti, kivéve ha a szabadságvesztés-büntetést pénzbüntetés átváltoztatása miatt állapítottak meg,

d) sor- vagy tartalékos katonai szolgálatot, továbbá polgári szolgálatot teljesít,

e) a 25. §-a (7) bekezdésében meghatározott közhasznú munkavégzés alatt,

f) rövid időtartamú, legfeljebb kilencven napig tartó kereső tevékenységet folytat, feltéve, hogy bejelentési kötelezettségének [36. § (1) bek.] eleget tett,

g) a 14. § (6) bekezdésnek b) pontjában meghatározott összegű keresetpótló juttatásban részesül.

(2) Ha a munkanélküli járadék folyósítása az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottak miatt szünetel, első ízben történő mulasztás esetén a szüneteltetés időtartama a folyósítás idejébe nem számít be, ennél többszöri mulasztás esetében azonban a szünetelés időtartamát a folyósítás idejébe be kell számítani.

(3) Az (1) bekezdés b)-f) pontjában foglaltak miatti szüneteltetés időtartamát a folyósítási idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni.

(4) Ha a munkanélküli járadék folyósítása szünetelésének oka megszűnik, és fennállnak a 25. § (1) bekezdésének a), c)-e) pontjában meghatározott feltételek, a munkanélküli járadékot a megállapító határozatban meghatározott feltételekkel - figyelemmel a 26. § (7) bekezdésében foglaltakra - tovább kell folyósítani.

A törvény a szünetelés eseteit is taxatíve felsorolja, amiből az következik, hogy egyéb okból erre nem kerülhet sor, illetve ezek bármelyike fennáll, mérlegelésnek nincs helye, a járadék folyósítását szüneteltetni kell.

Az (1) bekezdés 2001. július 1-jétől hatályos a) pontja az együttműködés fogalmi kritériumának változásával összefüggésben módosult. Az új szabályok alapján a járadék szüneteltetésére akkor kerül sor, ha a munkanélküli a kirendeltség által meghatározott időpontra előírt, de legalább három havonkénti jelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget. Változatlanul addig szünetel a járadék folyósítása, amíg a munkanélküli nem jelentkezik a kirendeltségen.

A munkanélküli járadékot szüneteltetni kell akkor, ha a munkanélküli rövid időtartamú, legfeljebb 90 napig tartó kereső tevékenységet folytat. Ennek lényege, hogy a kereső tevékenység ez esetben is bármilyen jogviszonyban megvalósulhat, az abból származó jövedelem nagyságrendje sem mérvadó, azaz nincs limitálva. A munkanélkülit az a kötelezettség terheli, hogy a tevékenység megkezdése előtt ezt a munkaügyi kirendeltségen bejelentse, illetve, hogy a 90 napot ne haladja meg a munkavégzés. Ilyen okból történő szünetelésre több alkalommal is sor kerülhet.

Amennyiben a munkavégzésre munkaviszony keretében kerül sor, úgy ennek időtartama egy esetleges újbóli járadékra való jogosultság megállapításakor jogszerző időnek minősül.

Az együttműködés megsértése - oly módon, hogy a munkanélküli megjelenési kötelezettségét elmulasztja - az első esetben nem szankcionálható, azaz a szünetelés időtartama a folyósítás időtartamába nem számít be. Ismételt mulasztás alkalmával azonban már a szünetelés időtartamával a folyósítási idő megrövidül.

Az Flt. korábban nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkanélküli járadék szüneteltetését követően milyen feltételekkel kerülhet sor a járadék további folyósítására. Az Flt. 29. § (4) bekezdés alapján, ha a szünetelés oka megszűnik és ha fennállnak a folyósítás feltételei, akkor a járadékot megállapító határozatban foglaltak szerint kell a járadékot ismét folyósítani. Új szabály, hogy a járadék összege az Flt. 26. § (7) bekezdése alapján emelkedhet.

Nyugdíj előtti munkanélküli segély

30. § (1) A munkanélküli részére - kérelmére - nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha

a) a kérelem benyújtásának időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik,

b) legalább 140 napon át munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamát kimerítette,

c) a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követően három éven belül betöltötte az a) pont szerinti életkort,

d) rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel,

e) és részére megfelelő munkahely biztosítására nincs kilátás.

f)

(2) Ha a munkanélküli járadék folyósítására az Flt. 27. §-ának (6) bekezdése szerint került sor, a nyugdíj előtti munkanélküli segély akkor állapítható meg, ha munkanélküli járadék folyósítása ténylegesen befejeződött.

(3)

(4) A nyugdíj előtti munkanélküli segély összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékával.

(5) A nyugdíj előtti munkanélküli segélyt a kérelem benyújtását követő naptól kell folyósítani. Töredék hónap esetén az egy napra járó nyugdíj előtti munkanélküli segély összege a (4) bekezdésben meghatározott összeg harmincad része.

(6) Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását

a) a kereső tevékenység időtartamára,

b) 90 napra, ha a munkanélküli a 36. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettségét elmulasztotta,

c) ha a munkanélküli az 58. § (6) bekezdése d) pontjának 2. alpontjában meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget a mulasztás időtartamára.

(7) Ha a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony keretében folytat kereső tevékenységet, a nyugdíj előtti munkanélküli segély havi összegét az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munka napjaira jutó összeggel csökkentetten kell folyósítani. Az egy napra jutó összeg kiszámítására megfelelően alkalmazni kell az (5) bekezdésben foglaltakat.

(8) Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli-segély folyósítását, és a munkanélküli-járadékot kell folyósítani, ha a munkanélküli a nyugdíj előtti munkanélküli-segély folyósításának szüneteltetése alatt végzett kereső tevékenység eredményeként munkanélküli-járadékra szerzett jogosultságot. A munkanélküli-járadék folyósítási időtartamának kimerítését követően a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyt kell tovább folyósítani.

(9) Ha a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása szünetelésének oka megszűnik, azt a munkanélküli részére tovább kell folyósítani, feltéve, ha öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.

(10) Meg kell szüntetni a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását, ha a munkanélküli

a) kéri,

b) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett.

1998. január 1-jétől a nyugdíj előtti munkanélküli segély jogintézménye váltotta fel az előnyugdíj korábbi szabályait. A nyugdíj előtti munkanélküli segély kizárólag munkanélküli részére állapítható meg, melyre akkor van mód, ha a kérelem benyújtásakor a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb 5 éve hiányzik és az Flt. 30. § (1) bekezdés szerinti feltételek együttesen fennállnak.

Az Flt. 30. § (1) a) és d) pontban foglaltak, azaz az öregségi nyugdíjkorhatár és a szolgálati idő tekintetében az 1997. évi LXXXI. törvény szabályai az irányadóak, melynek 7. §-a szerint

- Öregségi teljes nyugdíjra az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időponttól az jogosult, aki a 62. életévét (a továbbiakban öregségi nyugdíjkorhatár) betölti, és legalább 20 év szolgálati időt szerez.

- Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nő és az a férfi is, aki 1991. január 1-je előtt az 55., illetve a 60. életévét betöltötte, és eddig az időpontig 10 év szolgálati időt szerzett.

- Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki 20 évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban

- az 55., illetve a 60. életévét 1990. december 31-ét követően és 1993. július 1-jét megelőzően töltötte be, és eddig az időpontig legalább 10 évi szolgálati időt szerzett, valamint az, aki

- a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri (elérte) és eddig az időpontig legalább 15 év szolgálati időt szerez (szerzett).

A nő öregségi nyugdíjkorhatára, amennyiben

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61. betöltött életév.

Az 1947. jan. 1-jétől születettek esetében a 62. betöltött életév az irányadó.

A férfi öregségi nyugdíj korhatára, amennyiben

a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,

b) 1938-ban született, a 61. betöltött életév.

Az 1939. jan. 1-től születettek esetében a 62. betöltött életév az irányadó.

A fentiek szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt csökkenteni kell a korkedvezményre jogosító időkkel. A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet tartalmazza.

A nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása szempontjából lényeges feltétel, hogy az Flt. 30. § (1) bek. b) pontjában foglaltak teljesüljenek, tehát a kérelmezőnek 140 napon át munkanélküli járadékban kellett részesülnie, és szükséges, hogy járadékfolyósítási idejét is teljes mértékben kimerítse, függetlenül attól, hogy esetleg már a 150. napon rendelkezik a nyugdíj előtti munkanélküli segély megállapításának valamennyi feltételével, azaz elérte az Flt. 30. § (1) bek. c) pontja szerinti életkort.

A nyugdíj előtti munkanélküli segélyre való jogosultság akkor áll fenn, ha az öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző 5 év és a munkanélküli járadék folyósításának kimerítése között három évnél hosszabb idő nem telt el.

Figyelem! Az Flt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában jogosultsági feltételként megállapított 140 napos minimális járadékfolyósítási időtartam csak azoknak a munkanélkülieknek az esetében irányadó, akiknek a munkanélküli járadék folyósításának időtartamát a 2000. február 1-jétől hatályos szabályok szerint állapították meg. (Akinek a járadékfolyósítás időtartamát 2000. február 1-je előtti szabályok szerint állapították meg, esetükben továbbra is a legalább 180 nap járadékfolyósítási időtartamot veszik figyelembe.)

További kritérium, hogy a kérelem elbírálásának idején a munkaügyi központ nem tudja a munkanélkülit elhelyezni, nincs lehetőség számára új munkahely biztosítására. A munkanélküli részéről fennálló kötelezettség, hogy vállalja a munkaügyi központtal való együttműködést, a rendszeres időszakonként történő megjelenést, kapcsolattartást.

Az együttműködési kötelezettség 2001. július 1-jétől nem az Flt. 30. § (1) bekezdésének f) pontja alapján áll fenn, hanem az Flt. 58. § (5) bekezdésének d) pontja 5. alpontja szerinti munkanélküli fogalmi kritériumából vezethető le. Az új szabályok szerint munkanélküli többek között az, aki elhelyezkedése érdekében együttműködik a munkaügyi központ kirendeltségével.

A nyugdíj előtti munkanélküli segély a Munkaerőpiaci Alap szolidaritási alaprésze terhére kerül kifizetésre, a tényleges folyósítást a munkaügyi központok teljesítik. A nyugdíj előtti munkanélküli segély összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80%-a, (10%-kal alacsonyabb, mint a munkanélküli járadék alsó határa) töredék hónap esetén ennek harmincad részét kell beszorozni a jogosult napok számával.

A munkaügyi központot ezen összeg után 31% társadalombiztosítási, és a munkanélkülit 8% nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kötelezettség terheli, az ellátás után egészségügyi hozzájárulást, illetve személyi jövedelemadót nem kell fizetni.

A nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását szüneteltetni kell akkor, ha

- kereső tevékenységet folytat. Az új szabály (2000. február 1-jétől) a munkanélküli járadékra vonatkozó rendelkezésekkel azonos módon tiltja meg a kereső tevékenység folytatását a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása alatt.

- a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülőt is terheli a kereső tevékenység megkezdésének (ill. befejezésének) a munkaügyi központjához történő előzetes bejelentési kötelezettsége. Például köteles bejelenteni, hogy munkaviszonyt létesített, vagy őstermelői igazolványt váltott ki. Ha ezt elmulasztja, akkor szankcióként 90 napra szüneteltetik a segély folyósítását.

- a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülőt együttműködési kötelezettség terheli az Flt. 58. § (5) bekezdésének d) pontja 5. alpontja alapján, melynek része többek között az, hogy a kirendeltség által meghatározott időpontban, de legalább háromhavonként jelentkeznie kell a kirendeltségen. Ha ennek nem tesz eleget, akkor mindaddig szünetel a segély folyósítása, amíg a kirendeltségen nem jelentkezik.

Az Flt. 30. § (7) bekezdése szerint az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzés a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása mellett nem kizárt, de tekintettel arra, hogy ezekre a napokra a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülőnek van jövedelme, a segélyt az e napokra jutó összeggel csökkentetten kell folyósítani.

2003. január 1-jétől hatályos új rendelkezés, hogy szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítását abban az esetben is, ha az érintett személy munkanélküli járadékra szerez jogosultságot. Előfordulhat ugyanis, hogy kereső tevékenység folytatása miatt került sor korábban a nyugdíj előtti munkanélküli segély szüneteltetésére, és e munkavégzés időtartama elérte, illetve meghaladta a 200 napot, ami az Flt. 25. § (1) bekezdésének b) pontja alapján minimális jogszerző idő. Ennek alapján az ismét munkanélkülivé vált személy már jogosult munkanélküli járadékra, legalább 40 napra. A járadékfolyósítás lejártát követően pedig az Flt. 30. § új (8) bekezdésére tekintettel a nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell tovább folyósítani.

Az Flt. 30. § (9) bekezdés - a munkanélküli járadéknál kifejtettekkel összhangban - rendelkezik a nyugdíj előtti munkanélküli segélynek a folyósítás szünetelését követő ismételt folyósításának feltételeiről.

Költségtérítés

31. § A munkanélküli részére (ideértve a pályakezdő munkanélkülit is) a munkanélküli járadék megállapításával, valamint a munkahelykereséssel kapcsolatos (ideértve a lakóhelyétől a munkaügyi központhoz történő oda- és visszautazást, valamint a munkaügyi központ által kezdeményezett foglalkozás-egészségügyi szakvélemény beszerzéséhez szükséges utazást is), a tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget meg kell téríteni. Jogszabály a munkanélküli részére az e §-ban felsorolt okokból felmerült, indokolt helyi utazási költségek megtérítéséről is rendelkezhet.

A mai közlekedési költségek ismeretében a helyközi utazás megtérítése jelentős segítséget nyújt az álláskeresőknek.

Kedvező változás a munkanélküliek számára, hogy 2003. január 1-jétől nemcsak az e szakaszban felsorolt okból történő helyközi utazások költsége téríthető meg, hanem az ugyanezen okok miatti helyi utazás költsége is, amely például a fővárosban, vagy egy-egy nagyobb településen belül való utazás esetén jelentős többletkiadással járt együtt. A költségtérítések igénylése és ügyintézése a munkanélkülit nyilvántartó kirendeltségen történik

Tájékoztatásul felhívjuk a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a tartósan munkanélküliek foglalkoztatása esetén a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítéséhez is kérhetnek a munkáltatók támogatást a 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet alapján.

Ez, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésnek, illetőleg költségnek - a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet alapján - a munkaadót és a munkavállalót terhelő részének, legfeljebb egy éves időtartamra szóló, részben vagy egészben történő megtérítésére adható a Foglalkoztatási Alaprészből.

Álláskeresést ösztönző juttatás

32. § (1) Álláskeresést ösztönző juttatásra az jogosult,

a) aki munkanélküli, és

b) részére a munkanélküli-járadékot legalább 180 nap időtartamra állapították meg, és amelynek folyósítását a 28. § (1) bekezdésének d)-e) pontjában, vagy g) pontjában meghatározott ok miatt szüntették meg, és a megszüntetést követően munkanélküli-járadékra, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyre nem jogosult,

c) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, valamint táppénzben nem részesül, és

d) a munkanélküli-járadék folyósítása és az azt követő időtartam alatt a munkaügyi központtal - a külön jogszabályban meghatározott módon - együttműködött, és megfelelő munkahelyhez való jutása ennek ellenére sem volt megoldható, és

e) álláskeresést ösztönző juttatás iránti kérelmét - a 34. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a munkanélküli-járadék folyósításának a b) pontban meghatározott megszüntetését követő harminc napon belül benyújtotta.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelő munkahely tekintetében a 25. § (2) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott határidőbe a 27. § (1) bekezdésének a)-g) pontjában meghatározott időtartamok nem számíthatók be.

BH1992. 766. Az elhelyezkedési nehézségek értékelése a nagykorú gyermek tartásdíj iránti igényének elbírálásánál [Csjt. 60. (2) bek. 1991. évi IV. tv. 32. § XXIX. sz. PED].

33. § (1) Az álláskeresést ösztönző juttatás összege az öregségi nyugdíj - az álláskeresést ösztönző juttatásra való jogosultság kezdő napján hatályos - legkisebb összegének 85 százaléka.

(2) Az álláskeresést ösztönző juttatás 180 napra, - a kérelem benyújtásának időpontjában - a 45. életévét betöltött személy részére 270 napra folyósítható.

(3) Az álláskeresési juttatás folyósításának kezdő napja a munkanélküli-járadék folyósításának - a 32. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint történő - megszüntetését követő naptári nap.

34. § (1) Az álláskeresést ösztönző juttatás folyósítását meg kell szüntetni

a) a 28. § (1) bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott esetekben,

b) ha a munkanélküli az álláskeresést ösztönző juttatás folyósításának idejét kimerítette.

(2) Ha az álláskeresést ösztönző juttatás folyósítását a folyósítási idő lejárta előtt kereső tevékenység miatt szüntették meg, azt a folyósítási időből még fennmaradó időtartamig tovább kell folyósítani, ha a 32. § (1) bekezdés a), c) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, és a munkanélküli - erre irányuló - kérelmét a megszüntetéstől számított kétszáz napon belül benyújtja, és munkanélküli-járadékra nem szerzett jogosultságot.

(3) Ha az álláskeresést ösztönző juttatásban részesülő személy a juttatás folyósítási idejének kimerítését megelőzően, határozatlan időtartamú, legalább napi négy óra munkaidejű, részmunkaidős vagy olyan munkaviszonyt létesít, amelyben a díjazás teljesítménybérben történik, - kérelmére, a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - részére a folyósítási időből még fennmaradó időtartamra járó juttatás összegének felét egy összegben ki kell fizetni. A kifizetés napja a reá irányadó folyósítási idő utolsó napja. A kifizetés további feltétele, hogy az álláskeresést ösztönző juttatásban részesült személy a juttatás megszüntetésétől a kifizetés előzőekben meghatározott napjáig folyamatosan munkaviszonyban álljon. A munkaviszony fennállását a munkaadó igazolja. Ha a munkaviszony a folyósítási idő lejártát megelőzően megszűnik, a (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(4) Az álláskeresést ösztönző juttatás folyósítását szüneteltetni kell a 29. § (1) bekezdésének a)-f) pontjában meghatározott esetekben. Az előzőekben foglaltakon kívül szüneteltetni kell az álláskeresést ösztönző juttatás folyósítását abban az esetben is, ha a munkanélküli részére a folyósítás alatt keresetpótló juttatást állapítottak meg. Az álláskeresést ösztönző juttatás folyósításának szüneteltetése esetén a 29. § (2)-(4) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(5) Az álláskeresést ösztönző juttatás folyósítási időtartamát csökkenteni kell a keresetpótló juttatás folyósítási időtartamával.

(6) Az álláskeresést ösztönző juttatás folyósítására - amennyiben a folyósítás feltételei egyébként fennállnak - a 30. § (8) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

A munkaerőpiacon az elhelyezkedés szempontjából egyes rétegek különösen nehéz helyzetben vannak, akik számára jelentős segítséget nyújthat a kirendeltségekkel való együttműködés. A juttatás megállapításának ezért egyik fontos feltétele, a munkanélkülinek a munkaügyi központ kirendeltségével való rendszeres kapcsolattartása, az önálló, aktív közreműködést igénylő álláskeresés, melynek időtartama alatt sem marad a munkanélküli ellátatlan. Az álláskeresést ösztönző juttatás időtartama 180 nap lehet, de az életkoruk miatt hátrányosabb helyzetben lévők esetében, azaz a 45. életévüket betöltő munkanélküliek 270 napon átrészesülhetnek ezen juttatásban, amelynek összege az öregségi nyugdíjminimum 85%-a.

A határozatlan időtartamú, részmunkaidős, valamint a teljesítménybérben történő munkalehetőség elvállalását ösztönzi a 34. § (3) bekezdése, amikor lehetőséget biztosít arra, hogy ilyen foglalkoztatás esetén - az előírt feltételek teljesülése mellett - a hátralévő juttatás felét egy összegben fizessék ki a már elhelyezkedett személynek.

Az álláskeresést ösztönző juttatás megállapításával kapcsolatos együttműködési kötelezettség részletes szabályait a 7/2003. (VI. 12.) FMM rendelet szabályozza. Ennek lényege, hogy előírja azokat a legfontosabb kritériumokat, amit tartalmaznia kell a munkanélkülivel kötött együttműködési megállapodásnak. A rendelet alapján az együttműködés teljesítésével, az álláskereséssel kapcsolatban felmerült utazási költségek egy részének megtérítésére is lehetőség van.

35. §

A munkanélküli ellátásokra vonatkozó közös rendelkezések

36. § (1) A munkanélküli-ellátásban részesülő személy az általa folytatott kereső tevékenységet, valamint az őt foglalkoztató munkaadó nevét, címét és adószámát, adószámmal nem rendelkező magánszemély munkaadó esetében adóazonosító jelét - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - legkésőbb a munkakezdést megelőző napon, a kereső tevékenység megszűnését a megszűnést követő napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni.

(2) Ha a munkanélküli ellátásban részesülő személy alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkezik, akkor alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyát nem kell előre bejelenteni, de alkalmi munkavállalói könyvét a munkanélküli ellátás számfejtése előtt a munkaügyi központ kirendeltsége által megjelölt időpontban be kell mutatnia.

A munkanélküli ellátásban (munkanélküli járadék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, költségtérítés) részesülő személy az ellátás folyósítása alatt az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja szerinti kereső tevékenységet nem folytathat. Az ellátás folyósításának szempontjából lényeges, hogy a munkaügyi központ kirendeltsége erről időben értesüljön. Az (1) bekezdés alapján a kereső tevékenységet legkésőbb a munkakezdést megelőző napon be kell jelenteni.

2003. január 1-jétől hatályos rendelkezés, hogy az ellátásban részesülő nemcsak a kereső tevékenység folytatásának megkezdését köteles a kirendeltségen bejelenteni, hanem az őt foglalkoztató munkáltatóra, illetve magánszemély munkaadó esetén a rá vonatkozó azonosító adatokat is.

A bejelentés alapján, ha a kereső tevékenység a 90 napot nem haladja meg, akkor az Flt. 29. § (1) bekezdésének f) pontja alapján szüneteltetni kell a járadék folyósítását. Az Flt. 28. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében a járadékfolyósítását meg kell szüntetni, ha a kereső tevékenység időtartama a 90 napot meghaladja. Nyugdíj előtti munkanélküli segély esetében a kereső tevékenység folytatása az ellátás szüneteltetését vonja maga után. A kereső tevékenység megszüntetését a megszűnést követő napon kell bejelenteni.

A munkanélkülit a munkaügyi központ kirendeltségével való együttműködés keretében is terheli bejelentési kötelezettség az Flt. 58. § (6) bekezdésének 2001. július 1-jétől hatályos d) pontja alapján. Eszerint, ha változás következik be a munkanélküli státusával összefüggésben (pl. egyetem nappali tagozatos hallgatója lett, vagy munkaviszonyt létesített) akkor ezt köteles 8 napon belül a kirendeltség felé jelezni.

Kivételes szabályok érvényesülnek a munkanélküli járadék folyósításával párhuzamosan alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkanélküli esetében. A munkanélkülinek nem kötelező az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatását előzetesen bejelentenie a munkaügyi központnak. Ehelyett az a kötelezettség terheli, hogy a járadék számfejtése előtt az AM könyvét a kirendeltségen be kell mutatnia. Ezt azért szükséges megtennie, mert az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról szóló 1997. évi LXXIV. tv. alapján ugyanis szüneteltetni kell a munkanélküli járadék folyósítását azokra a napokra, amelyeken a munkanélküli járadékban részesülő személy az AM könyv szerint munkát végzett. A munkaügyi központ kirendeltsége ebben az esetben a munkanélküli járadékot - erről szóló külön határozat nélkül - a munkavégzés napjaira járó munkanélküli járadék összegével csökkentett összegben folyósítja.

1998. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került az Flt. 36/A. § azon rendelkezése, mely szerint munkanélküli ellátást csak a munkáltató által kiállított igazoló lap alapján lehet megállapítani. Sok esetben előfordult, hogy a munkáltató nem volt hajlandó kiállítani az igazoló lapot, így a munkanélkülinek tőle teljes mértékben független okból késedelmesen (vagy nem) került megállapításra a járadék.

Ennek elkerülése érdekében az Flt. új 36/A. § megerősíti a 4/1997. (I. 28.) MüM rendeletben előírtakat, miszerint a munkaviszony megszűnése, vagy megszüntetése esetén az utolsó munkában töltött napon ki kell adni az igazoló lapot.

A munkanélküli ellátás megállapításához szükséges igazoló lapról szól a 4/1997. (I. 28.) MüM rendelet [ami egyben hatályon kívül helyezte a korábbi szabályokat tartalmazó 11/1991. (XII. 29.) MüM rendeletet].

E rendelet alapján az igazoló lapot két példányban kell kiállítani és egy példányát átadni a munkavállalónak, a másik példányt pedig 5 évig a munkáltatónak kell megőriznie.

Ha a munkanélküli ellátás megállapításával kapcsolatos eljárás során az egyes fizetés nélküli szabadságok időtartamai, valamint a munkaviszonyban nem töltött idők nem állapíthatók meg, ez utóbbit okirattal kell igazolni, a fizetés nélküli szabadság igénybevételét pedig nyilatkozatával kell valószínűsítenie.

Az a munkáltató, aki az igazoló lapot valótlan adattartalommal, hiányosan vagy nem, illetve nem az előírt időpontban töltötte ki a 3/1996. (IV. 5.) MüM rendelet alapján 1000-100 000 Ft-ig terjedő rendbírsággal sújtható.

36/A. § A munkaadó - a külön törvény szerinti alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás esetét kivéve - a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén, az utolsó munkában töltött napon köteles a munkanélküli igazolólapot a munkavállalónak átadni. Az igazoló lap kiállítására, valamint annak tartalmára vonatkozó szabályokat a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

37. § (1) Az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 180 napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett ellátást akkor lehet visszakövetelni, ha a jogalap nélküli kifizetést az ellátásra jogosult vétkes magatartása idézte elő.

(3) Ha a munkanélküli ellátásban részesülő személy mezőgazdasági őstermelőként folytat kereső tevékenységet, köteles az adóévben felvett munkanélküli ellátást visszafizetni.

(4) A munkaügyi központ igazgatója - erre irányuló kérelem esetén - különös méltánylást érdemlő esetben dönthet a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt munkanélküli-ellátás visszafizetésének részben vagy egészben történő elengedéséről.

(5) Ha a bíróság jogerősen megállapította, hogy a munkaadó a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkaadó köteles a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig az érintett részére kifizetett munkanélküli járadék és annak járulékai összegét a Munkaerőpiaci Alap szolidaritási alaprészébe befizetni. A bíróság a jogerős határozatot a munkaügyi központnak megküldi, amely ennek alapján határoz.

Munkanélküli ellátást csak az e fejezetben foglalt feltételek és kötelezettségek betartása mellett lehet igénybe venni. Az eljárás során azonban előfordulhat, hogy téves adatközlések, vagy az adatközlés elmulasztása miatt, valótlan nyilatkozatok alapján, vagy folyamatos illetve utólagos ellenőrzés eredményeként állapítható csak meg egy-egy ellátás jogalap nélküli igénybevétele.

E szakasz egyértelműen kimondja, hogy csak munkanélküli ellátást lehet az Flt. 37. § alapján visszakövetelni, az Flt. III. fejezetében meghatározott támogatásokat nem. Azok visszaköveteléséről az Flt. 21. §-a rendelkezik.

A visszakövetelésre nyitva álló Flt. 37. § (1) bekezdés szerinti általános határidő a jogalap nélküli ellátás felvételétől számított 180 nap. Ez esetben közömbös, hogy a jogtalan felvételben terheli-e felelősség a munkanélkülit, vagy sem.

A bírósági határozatok (BH1996. 556.) ügyében a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy amennyiben az Flt. 37. § (1) bekezdésén alapul a munkanélküli járadék visszakövetelése, az ellátást felvevő jó- vagy rosszhiszeműsége nem értékelhető.

Az Flt. 37. § (2) bekezdés alkalmazása során már vizsgálni kell, hogy a munkanélküli magatartásával közrehatott-e a téves kifizetésben, és megállapítható-e vétkessége. Amennyiben igen, akkor a jogalap nélküli felvételtől számított 180 napon túl is visszakövetelhető az ellátás.

A vétkesség azt jelenti, hogy a téves kifizetés azért keletkezett, mert az ügyfél nem úgy járt el, ahogy tőle elvárható lett volna, holott tudta, vagy tudnia kellett volna, mi a helyes, jogszerű megoldás. Az eljárás során közömbös, hogy az ügyfél gondatlan, vagy szándékos vétkes magatartása idézte elő a téves kifizetést.

Az Flt. 37. § (3) bekezdés alapján speciális szabályok érvényesülnek a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal rendelkező és kereső tevékenységet folytató munkanélküli járadékban részesülő személy esetén. A mezőgazdasági őstermelő csak akkor köteles az adott adóévben felvett munkanélküli ellátást visszafizetni, ha az őstermelőként szerzett jövedelme kereső tevékenységnek minősül. Ez az őstermelőként szerzett bevétel nagyságától függ. Az Flt. értelmező rendelkezései szerint a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység akkor minősül kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt az Szja. szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni.

Az Flt. 37. § (4) bekezdése 2003. január 1-i hatállyal pontosításra került. A korábbi szabályok lehetőséget biztosítottak ugyan a munkaügyi központ igazgatójának arra, hogy különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthessen a jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelésétől, de e szabályok nem voltak egyértelműek. Az új rendelkezések alapján az igazgató csak a jogalap nélkül felvett és egyébként visszakövetelt munkanélküli ellátások tekintetében és csak az erre irányuló kérelem alapján dönthet az ellátás visszafizetésének részben, vagy egészben történő elengedése felől.

Az Flt. 37. § (5) bekezdés a szolidaritási alaprész védelme, illetve a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltatók jogalap nélküli gazdagodásának elkerülése érdekében született meg. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy a munkaviszony jogellenesen megszüntetése miatt indított perekben a jogellenes megszüntetés megállapítása jogkövetkezményeinek alkalmazásakor a bíróságok, a Munka tv. 100. § (1) bekezdése alapján máshonnan megtérülő jövedelemnek tekintették a kifizetett munkanélküli ellátást, és ezzel az összeggel csökkentve állapították meg a munkáltató fizetési kötelezettségét.

Így korábban, csak jogalap nélküli gazdagodás címén tudták a munkaügyi központok a munkáltatót perelni.

Az Flt. 37. § (5) bekezdés alkalmazhatóságát segíti, hogy a bíróságok számára előírja az ilyen tárgyú jogerős ítéletek megküldését.

BH2001. 601. Ha a munkanélküli-járadékban részesülők gazdasági társaságot alapítanak, és ügyvezetői minőségüket a munkaügyi hatóságnak elmulasztják bejelenteni, a járadék folyósítását meg kell szüntetni, és a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetését kell elrendelni [1991. évi IV. tv. 28. § (4) bek. a)-b) pont, 37. § (1) bek., 58. § (5) bek. e) pont, 1988. évi VI. tv. 167. § (2) bek.].

BH1997. 590. Munkanélküli-járadéknak munkabérbe való beszámítása a munkáltató javára jogalap nélküli gazdagodást eredményez [Ptk. 1. § (1) bek., 361. § (1) bek., 1991. évi IV. tv. 37. §, 38. § (1) bek., 54. §].

BH1996. 556. A munkanélküli-járadék visszakövetelhető, ha jogalap hiányában történt a kifizetés; az ellátást felvevő jó- vagy rosszhiszeműsége nem értékelhető [1991. évi IV. tv. 27. § (2) bek., 37. § (1) bek.].

BH1995. 317. A munkanélküli járadék folyósításának befejezése után a megállapító határozatot nem lehet módosítani, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sért; a járadék visszafizetésére kötelezésnek sincs ilyen esetben helye [1991. évi IV. tv. 37. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. 61. § (5) bek.].

38. § (1) A munkaadó és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül kifizetett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli kifizetése, mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásnak következménye és az ellátást a 37. § alapján visszakövetelni nem lehet.

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli kifizetéséért a munkaadót vagy egyéb szervet és az ellátásra jogosultat is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást a közrehatásuk arányában kötelesek visszafizetni, illetve megtéríteni. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.

A jogalap nélküli ellátást nemcsak a munkanélküli, hanem a munkaadó (sőt esetleg egyéb szerv) is köteles visszafizetni, melyhez azonban két együttes feltétel megléte szükséges

- egyrészt, hogy a jogalap nélküli kifizetés a munkaadó mulasztásának, vagy valóságtól eltérő adatszolgáltatásának következménye,

- másrészt, hogy az ellátást a munkanélkülitől vagy a munkaadótól az Flt. 37. § alapján nem lehet visszakövetelni.

Így például, ha a jogalap nélküli kifizetésre azért kerül sor, mert a munkaadó magasabb összegű átlagkeresetet, vagy hosszabb munkaviszonyban töltött időt igazolt le, a visszakövetelési eljárás során először azt kell tisztázni, hogy eltelt-e az ellátás jogalap nélküli felvételétől 180 nap (mert ha nem, akkor a munkanélkülitől kell visszakövetelni), ha már eltelt a 180 nap, akkor vizsgálni kell a munkanélküli vétkességét, (ha ez megállapítható, akkor tőle kell visszakövetelni), ha vétkessége nem állapítható meg, akkor kerülhet sor az Flt. 38. § (1) bek. alapján a munkáltató kötelezésére.

Ha a munkanélkülit, a munkaadót, valamint egyéb szervet is felelősség terhel a jogalap nélküli kifizetésben, akkor közrehatásuk (vétkességük) mértéket kell megállapítani, és ennek alapján a visszakövetelési összeget meghatározni. Ha ez nem lehetséges, akkor egyenlő arányban kell visszafizetésre kötelezni őket.

BH1997. 590. Munkanélküli-járadéknak munkabérbe való beszámítása a munkáltató javára jogalap nélküli gazdagodást eredményez [Ptk. 1. § (1) bek., 361. § (1) bek., 1991. évi IV. tv. 37. §, 38. § (1) bek., 54. §].

www.varazsbetu.hu

www.oktatoprogram.hu

www.oktatoprogramok.hu

www.kazalkolos.hu

www.hajlektalansag.hu

www.kazalkolos.lapok.hu