|
|
Dávid
Bea: A hajléktalanság kapcsolathálózati szempontból |
|
IV. Hajléktalan tipológia A három kapcsolathálózati deficitre hajlamosító tényező (volt-e az illető állami gondoskodásban, vidéki születésű, elvált) alapján, amelynek legalább egyike a minta több, mint kilencven százalékát jellemzi, klaszteranalízissel egy hajléktalan tipológiát írtunk le. Az általunk megkülönböztetett csoportok a következők: az “Elváltak” (45%), a “Vidéki intézetiek” (10%), az “Elvált intézetiek” (8%), “Nem elvált vidékiek” (31%), és a “Budapesti intézetiek” (6%). Ezek a csoportok mind demográfiai-társadalmi összetételük, mind hajléktalanságuk időtartamát és bizonyos életmódbeli jellemzőiket tekintve eltérőek. A hajléktalan népesség csoportösszetétele azonban a rendszerváltást megelőzően illetve azután hajléktalanná váltak csoport-hovatartozása alapján szignifikánsan nem változott, habár a kapcsolathiánnyal legkevésbé jellemzett “Nem elvált vidékiek” csoportjának részaránya megnövekedett. (2.ábra) 2. ábra A hajléktalanok csoportösszetétele a rendszerváltás előtt és után 
|
