|
|
Dávid
Bea: A hajléktalanság kapcsolathálózati szempontból |
|
V. A hajléktalanok személyes kapcsolatai A hajléktalanok emberei kapcsolatairól a következő kép rajzolódott ki. A kérdezettek kevesebb, mint harmada nevezett meg olyan nem hajléktalan személyt, akitől baj esetén segítséget tudna kérni. A megnevezettek 45 százaléka barát. Az átlagnépességben megfigyelhető trendekhez hasonlóan a magasabb iskolai végzettségű és fiatalabb hajléktalan emberek kevésbé elszigeteltek, ezen kívül a kevésbé hosszú idő óta hajlék nélkül élők is jobb helyzetben vannak. A teljes minta 38 százalékának van olyan hajléktalan ismerőse, akinek a nevét is tudja. Egy ismerőse 27 százaléknak, két ismerőse 30, három 29 százaléknak van. A hajléktalan kapcsolatok és a nem hajléktalan kapcsolatok száma között nincs szignifikáns kapcsolat, ugyanakkor az a megkérdezett, aki nem hajléktalan segítségre számíthat, hajléktalan embert is nagyobb valószínűséggel ismer. A válaszadók 38 százaléka úgy érzi, hogy teljesen elszigetelt és sem hajléktalan, sem nem hajléktalan emberekkel nincs kapcsolata. Csupán 15 százalék azok aránya, akik mind hajléktalan mind nem hajléktalan emberekkel is kapcsolatban állnak. (3.ábra) 3. ábra A hajléktalan emberek személyes
kapcsolatai Feltételezzük, hogy az az egyén, aki rendelkezik "kapcsolati tőkével", azaz van hajléktalan és nem hajléktalan kapcsolata, a visszaintegrálódás szempontjából esélyesebb, mint az, akinek vagy nincs semmiféle kapcsolata, vagy csak hajléktalan kapcsolata van. Diszkriminancia analízis segítségével próbáltuk meg ezt a hipotézist alátámasztani, aminek alapján valóban kijelenthető, hogy azok, akik mindkét típusú, vagy csak nem hajléktalan kapcsolattal rendelkeznek, a kikerülés szempontjából esélyesebbnek tűnnek. Ők fiatalok, alkalmi munkát vállalnak, magasabb iskolai végzettségűek, Budapestre jobb lehetőségek reményében jöttek. Azok, akik csak hajléktalan kapcsolatokkal rendelkeznek, hosszabb ideje élnek az utcán, üvegezéssel és papírgyűjtéssel jutnak némi bevételhez. Kapcsolati tőkéjük segíti a túlélést az utcán, de nem “kikerülés-orientált”. Habár a részletesebb kapcsolathálózat elemzést lehetővé tevő adatok nem álltak rendelkezésre, továbbra is úgy látjuk, hogy a szoros emberi kapcsolatok nemcsak a hajléktalanná válásban, hanem a hajléktalan létből való kitörésben is kulcsszerepet játszanak, szinte helyettesíthetetlen forrást jelentenek.
|
