|
  
Adatok
Az alkalmazott definíciók
A Bevezetésben már említettük a meghatározás problémáját, ami egy
hajléktalan populáció méretének megbecslésekor vagy egy abból származó
minta vételekor adódik. Magyarországon Győri Péter (1990: 305) két
csoportot különböztetett meg: "a ténylegesen hajléktalanokat és 1 a
hajléktalanság fenyegetésének árnyékában élőket." Meghatározása szerint
a ténylegesen hajléktalanok "azok az emberek, akik számára nincs
biztonságos és biztos, viszonylag megbízható megoldása a lakhely
problémájának."
1993. évi szociális törvény szerint két meghatározás létezik:
1. Hajléktalan az, akinek nincs bejelentett állandó lakhelye, vagy
bejelentett állandó lakhelye a hajléktalanok számára biztosított
egyik intézményben van.
2. Hajléktalan az, aki az éjszakákat köztereken vagy az életvitelre
alkalmatlan helyeken tölti.
Vizsgálatunkban a hivatalos definíciók mellett az önmeghatározást is
besorolási kritériumként használtuk: hajléktalanként definiáltuk azt,
aki önmagát hajléktalanként határozta meg. Ezt a kritériumot használtuk
a hólabda-mintában és a "Tuberkulózis (TBC) program6"
(Dávid, Oross és Vecsei 1998) résztvevőinek listáiból összeállított
adatsorban. 1996 óta a TBC-program keretében a legtöbb résztvevő7
válaszolt kérdőívünk kérdéseire. A kérdőív közepe táján megkérdeztük
tőlük, hogy hajléktalannak tartják-e magukat. Ha a résztvevő válasza
"nem" volt, abbahagytuk a kérdezést, azok aránya, akik
nem-hajléktalanként határozták meg magukat, körülbelül 3% volt. A
kutatások idején minden válaszadó Budapesten tartózkodott.
A hólabda-adatsor
Az 1997-es kérdőívben az alábbi hólabda-kérdést tettük fel: "Hány
hajléktalan személyt ismer teljes nevén? Kérjük, sorolja fel őket!"
Kutatásunkban nem alkalmaztunk további megkötéseket a kapcsolat
meghatározását illetően. A közöttük fennálló kapcsolat típusára is
rákérdeztünk: úgyis mint barát, társ vagy ismerős. 1997-ben 1753 személy
vett részt tüdőszűrésen, közülük 1435 személy vett részt a felmérésben.
A hólabda-adatsorhoz 14048
kérdőívet használtunk fel. Mivel ez a csoport nemcsak a nem-hajléktalan
populációtól9 különül el,
hanem belsőleg is meglehetősen szegregált, eleve alacsony volt azok
aránya (39%), akik meg tudtak említeni más hajléktalan személyeket. A
saját céljainkra felhasználható adatok között ez az arány még
alacsonyabb volt: a válaszadók mindössze 29 százaléka tudta teljes nevén
megnevezni az általuk megjelölt személyeket. A teljes mintában szereplő
válaszadók átlagosan 0,82 (szórás = 1,46) személyt neveztek meg. Ez az
arány 2,4 (szórás = 1,57) volt azok között, akik legalább egy másik
hajléktalant meg tudtak nevezni. A nők aránya az összes válaszadó között
9%10 volt, azok között
pedig, akik legalább egy személyt meg tudtak nevezni, 8%. A felmérés
időpontjától függetlenül a válaszadók által felsorolt személyek nagy
része ugyanazokról a helyekről került ki, mint ahol maguk a válaszadók
is rendszeresen felbukkannak, vagy ahol az éjszakákat töltik;
előfordult, hogy ugyanazon a helyen megtalálható két ember egymást
nevezte meg, még akkor is, ha megkérdezésük között hat hónap telt el. Ez
valószínűleg azt jelenti, hogy a hajléktalan emberek között fennálló
kisszámú kapcsolatok főként azon szállók, menhelyek és ingyenkonyhák
körül szerveződnek, ahol ezek az emberek napjaikat és éjszakáikat
töltik. Az ilyen szálláshelyek - főként a menhelyek - elvileg arra
szolgálnak, hogy ideiglenes, nem pedig hogy "állandó" lakóhelyet
nyújtsanak a kliensek számára. A fluktuáció viszonylag alacsony aránya
egyrészt megerősíthet bizonyos kapcsolatokat, másrészt azonban
hátráltathatja az új kapcsolatok kialakítását.
A hajléktalanok kapcsolataiban érvényesülő klaszterhatásból két
következtetést vonhatunk le:
1. Kezdeti mintánkban nem garantálhatjuk a válaszadók és az általuk
megnevezettek függetlenségére vonatkozó feltevésünket.
2. Bár a minta mérete a szükségesnél jóval nagyobb11
volt, és a kérdezés 11 eltérő helyszínen12,
az év során 30 különböző alkalommal folyt, mégis elképzelhető, hogy
eljárásunkkal alábecsüljük a populáció nagyságát, mivel létezhetnek
olyan csoportosulási pontok, amelyeket nem vizsgáltunk, és amelyek
semmiféle kapcsolatban nem állnak az általunk vizsgált
helyszínekkel.
A fogás-visszafogás adatsor
Ehhez az eljáráshoz - amint azt már fentebb említettük - ugyanazon
népesség két vagy több alkalommal történő, független megfigyelése
(listája) szükséges. Kutatásunk céljára sikerült két különböző
megfigyelés eredményeihez hozzáférnünk, és egyazon módszer
felhasználásával két becslést adnunk.
A legnagyobb nehézséget a listákon szereplő személyek azonosítása
jelentette. Sok esetben a hajléktalanok nem tudnak szabályos
személyigazolványt felmutatni( vagy számos személyazonossági
dokumentummal rendelkeznek, vagy eggyel sem. Ez azt jelenti, hogy valaki
esetleg több különböző néven is megjelenhet ugyanazon és/vagy a többi
listán.
A nevek megtöbbszöröződésének elkerülése érdekében a hajléktalanokat
teljes nevükön kívül édesanyjuk neve, születési idejük és helyük alapján
azonosítottuk. Azok a személyek, akik több különböző név alatt jelentek
meg, általában csak egy-két betűt, vagy esetleg egyetlen azonosítót
változtattak meg. Az esetek többségében észrevettük ezeket a
"módosításokat", bár természetesen elképzelhető, hogy néhányan még
mindig kétszer szerepelnek a listán.
Amint azt már fentebb említettük, két adatsort használtunk, és mindkettő
három különböző listából állt.
1. Az egyik adatsor azon hajléktalanok listáit tartalmazza, akik a
"Tuberkulózis (TBC) program" keretében egészségügyi szűrésen vettek
részt valamikor a három egymást követő év alatt (1996-tól 1998-ig):
1996-ban 2030 különböző személy esett át a szűrésen,
1997-ben 1753 különböző személy esett át a szűrésen,
1998-ban 1724 különböző személy esett át a szűrésen.
1997 óta a TBC-szűrés egy speciális buszban történik, az év minden hetén
kétszer. A szűrési helyszínek között menhelyek, szállók, ingyenkonyhák
és közterületek is szerepelnek. 1998 óta ugyanazon személy évente
kétszer is részt vehet a szűrésen, ha a két szűrés időpontja között
legalább hat hónap az eltérés.
2. A másik adatsor az 1996. évi három listából áll:
azok névsora, akik részt vettek a "Tuberkulózis (TBC) programban" (2030
név),
azok névsora, akik legalább egy éjszakát töltöttek a Fővárosi Szociális
Központ és Intézményei által üzemeltetett szállók valamelyikében (715
név),
azok névsora, akiket bármely okból kifolyólag kezeltek Budapest
legnagyobb sürgősségi kórházában (174 név).
A számok minden esetben a teljes évre vonatkoznak.
|
