Hajléktalanság.hu   
Kezdőlap Fórum Szakirodalom Jogszabályok Linkek Képek Honlaptérkép Kapcsolat

Olvasási problémák?
Kattinson ide, és tudja meg, hogyan lehet gyermeke sikeresebb a tanulásban!

www.varazsbetu.hu

Minden, ami a

papírboltban van...

www.iratkapocs.hu

Ön sem talál megfelelő méretet?
A Nagyruha.hu oldalán a legkisebb méret az XXL.

www.nagyruha.hu

Kazal Kolos
szociálpolitikai szakértő
hajléktalan személyek szociális ellátása tevékenységi kör
87/482-155, 30/277-06-91
kazalk@hajlektalansag.hu

Dávid Beáta-Tom Snijders
A budapesti hajléktalanok számának becslése

Vissza Fel Tovább

Módszer
Hólabda-mintavétel

A hólabda-mintavétel gondolatát Coleman (1958) vezette be olyan mintavételi eljárást, amely megragadja az alapsokaság társadalmi szerkezetét. Ez a módszer, amely lehetővé teszi a mintaelemek számára, hogy ne csak magukról, hanem az általuk megnevezett személyekről is szolgáltassanak információt (Frank & Snijders 1994). Az eljárás gyengéje, hogy "a hólabda-minta különböző hullámaiban érvényesülő egyéni bekerülési valószínűségek ismerete híján lehetetlen torzítatlan becslést adni" (Berg 1988: 530). Továbbá láncszerű mintavételi eljárás, egy sor következtetési problémát is felvet: példának okáért az egyéni társadalmi cselekvőkre és láncolatokra vonatkozó következtetések tekintetében (Erickson 1978).

Kihasználva a hólabda-mintavétel kínálta lehetőségeket5, Frank és Snijders (1994) különböző számítások figyelembevételével számos becsült értéket dolgozott ki a rejtett populációkra egy egyirányú hólabda-minta alapján. E becsült értékek egy mindenki számára hozzáférhető számítógépes program segítségével számolhatók ki. Az egyirányú hólabda-mintában kérdéseket tesznek fel az eredeti mintában szereplő válaszadóknak, és megkérik őket, hogy nevezzék meg a populáció azon tagjait, akikkel érintkezésben állnak. Bizonyos kritériumokat a kutatónak kell felállítania az alapsokaság, illetve a kapcsolatot definiáló érintkezés meghatározására vonatkozólag. Tanulmányukban Frank és Snijders különböző modelleket, illetve becsült értékeket tárgyalnak, és a groningeni heroinélvezők számának becslésében alkalmazzák a módszert. Az eljárást a rotterdami kokainélvezők számának megbecslésére is felhasználták (Bieleman et al. 1993: 128). Annak érdekében, hogy megbízható becsléseket tehessünk bármely rejtett sokaság nagyságára vonatkozóan, Snijders (1992 és 1993) a következőket javasolja:
 

1. Elméletben a válaszadóknak az alapsokaság véletlenszerű mintáját kellene alkotniuk, a gyakorlatban azonban szinte lehetetlen ilyet nyerni egy rejtett populációból. Egy véletlenszerű mintához való közelítés érdekében a válaszadókat lehetőség szerint több egymástól független forrásból (pl. tartózkodási helyről) kellene összeválogatni. Az, hogy a populáció egy adott tagja bekerül-e válaszadóként a mintába, függetlennek kell lennie attól, hogy az ezen válaszadó által megnevezettek maguk is szerepelnek-e mint válaszadók a mintában.

2. Hogy elfogadható pontosságú becslést nyerjünk, a kezdeti mintanagyság nem lehet sokkal kisebb, mint a teljes populáció négyzetgyöke (ha a válaszadók átlagosan legalább tíz nevet említenek; a megemlítettek átlagos száma kisebb, akkor az eredeti mintának nagyobbnak kell lennie).


A fogás-visszafogás módszer

A másik eljárás, melyet igénybe vettünk, a fogás-visszafogás módszer. A hólabda-módszerrel ellentétben ezt már használták hajléktalan populációk nagyságának becslésére, többek között az Egyesült Államokbeli Baltimore-ban (Cowan, Breakey és Fischer 1986).

Ezt a módszert eredetileg az élettani tudományokban fejlesztették ki és halak és más állati populációk becslésére használták (Sudman, Sirken és Cowan 1988; Leyland, Barnard és McKeganey 1992). Az eljárás két vagy több, ugyanazon populációra vonatkozó, egymástól független megfigyelést tesz szükségessé, és azon feltevésre épül, hogy minden egyed ugyanakkora valószínűséggel kerül befogásra a megfigyelési időszak alatt, bár a megfigyelési valószínűségek különbözhetnek az egyes adatgyűjtési időszakokban. Ha csak két lista van, szükségszerű feltennünk, hogy ezek a listák egymástól függetlenek. Amennyiben több mint két lista van, megengedhető bizonyos fokú összefüggés a listák között, és ezt a nem-függetlenséget a listák közötti interakcióként fejezzük ki. Egy adott listához való tartozást mint a rejtett populációban definiált dichotóm változót kezeljük. Feltesszük, hogy a populáció tagjai elégséges módon felismerhetőek a listán, vagyis egy adott listán szereplő bármely egyed esetében megbizonyosodhatunk arról, hogy rajta van-e a többi lista valamelyikén is. Ez azt jelenti, hogy k lista esetén 2k - 1 lehetséges mintázata van a listákhoz való tartozásnak azok körében, akik legalább egy listán szerepelnek, amihez még hozzájön az egyetlen listán sem szereplés mintázata. A felmérést tehát egy olyan hiányos kontingenciatáblának tekintjük, ahol az adathiányos cellában szereplő értéket igyekszünk megbecsülni (Wickens 1993). A listák közötti összefüggést egy loglineáris modell illeszkedésével fejezzük ki. E modell alapján számolható ki az a szám, ami az egyik listán sem szereplőkre vonatkozó becslés értékét fejezi ki. (Ha például a listák száma három, a kontingenciatáblának 8 cellája van, négy lista esetén a cellák száma 16.) Esetünkben az üres cella azon hajléktalan emberek számára fog utalni, akik egyik listán sincsenek rajta. A számításokhoz a GLIM statisztikai modellezési csomagot használtuk (Payne 1986).

Vissza Fel Tovább

 

www.varazsbetu.hu

www.oktatoprogram.hu

www.oktatoprogramok.hu

www.kazalkolos.hu

www.hajlektalansag.hu

www.kazalkolos.lapok.hu

www.dislexia.hu www.xxlruha.hu www.nagyruha.hu www.anagyruha.hu www.iratkapocs.hu