|
|
Dávid
Beáta-Tom Snijders A budapesti hajléktalanok számának becslése |
|
Eredmények
Az 1. táblázatban látható mátrix egy hiányos háromdimenziós kontingencia táblának tekinthető. Az N-értékek az 1996, 1997 és 1998-ban szűrésen átesett személyek számának megoszlását mutatják: azon hajléktalanok száma például, akik kizárólag 1998-ban vettek részt a szűrésen, 1018 volt (3. sor). 1996-ban 2030, 1997-ben 1753, míg 1998-ban összesen 1724 személy esett át a szűrésen. Loglineáris modelleket illesztve a fenti adatsorra meg tudjuk becsülni azon hajléktalanok számát, akik nem szerepelnek ezeken a listákon, vagyis azok számát, akik a 8. sorban szerepelnének, ahol a mátrixban három 0 érték található. A fenti adatsor alapján az egyik listán sem szereplő hajléktalanok becsült száma 12345, 8654-től 17610-ig terjedő konfidencia-intervallum mellett (a részletekkel kapcsolatban lásd a 2. mellékletet). Azt mondhatjuk tehát, hogy az 1996-1998 közötti időszak bármely évét tekintve a teljes hajléktalan populáció nagysága a becslés alapján hozzávetőleg 1700013-re tehető. B. A 2. adatsor szintén három listából állt, melyek mindegyike 1996-ból származó neveket tartalmazott. 2. táblázat A hajléktalanok megoszlása a három 1996-os listán
A három 1996-os listán a hajléktalanok megoszlása meglehetősen különböző. Az átfedés kisebbnek tűnik, mint az előző adatsorban. Az adatsor ezen jellegzetességére utalnak a loglineáris modell végső becsléseinek standard hiba értékei is: ezek 0,4 körüli értéket vesznek fel a logaritmikus skálán (a részletekkel kapcsolatban lásd a 3. mellékletet). A hajléktalanok számára vonatkozó, loglineáris modellnek a fenti adatsorra történt illesztésével nyert becslésünk 3913, 1605-től 9545-ig terjedő konfidencia-intervallum mellett. Az így kapott becslés alapján állíthatjuk, hogy 1996-ban a teljes hajléktalan populáció létszáma 6500 körül volt. A budapesti hajléktalan populáció 1996 és 1998 közötti méretének becslése Végül szeretnénk bemutatni a hajléktalan populáció 1996 és 1998 közötti méretére vonatkozó becsléseinket, melyek saját számításaink, valamint egyéb rendelkezésünkre álló statisztikai adatokon alapulnak. Az eredmények figyelembevételével becslést fogunk adni a hajléktalanok 1999. évi számára nézve. Kétfajta statisztikát használtunk: A hajléktalanok rendelkezésére álló helyek együttes száma Budapesten, valamint az 1996 és 1998 közötti hajléktalan populációra vonatkozó becslések
A 3. táblázatból kitűnik, hogy a hólabda-becslés és a hozzáférhető helyekre utaló számok közötti különbség nem különösebben nagy. Lehetséges, hogy a hajléktalan kapcsolatok vélelmezett strukturáló16 karaktere oly módon befolyásolta a hólabda-mintát, hogy a becslés leginkább azon hajléktalanok számára utal, akik "stabil", állandó hellyel rendelkeznek. A "hely-faktor" miatt hólabda-becslésünk valószínűleg alulbecsli a hajléktalanok teljes számát, kimaradnak belőle azok, akik átmeneti életlehetőségeik miatt válnak elszigetelté. Annak érdekében, hogy megbízhatóbb becsléshez jussunk a hólabda-mintavételi eljárással, úgy gondoljuk, a vizsgálat helyszíneit még körültekintőbben kellene megválasztani. Nem csak a különböző (kvázi-független) helyszínek száma fontos, inkább a helyszínek típusa számít. Példának okáért, az ezen módszert alkalmazó jövőbeni vizsgálatoknak mondjuk kórházakban kellene mintát venniük, ahol annak esélye, hogy a hajléktalanok függetlenek egymástól, nagyobb, mint egy menhelyen vagy egy ingyenkonyhán. A hólabda-módszerrel és a fogás-visszafogás módszerrel nyert becsléseinket összehasonlítva eltérést találunk a hólabda és egyrészt a második, másrészt az első adatsor között. Az eltérést megmagyarázhatja, hogy az első adatsorban más mintavételi eljárásokat alkalmaztunk: a hajléktalanok, úgy tűnik, ügyeltek arra, hogy az 1996-tól 1998-ig terjedő évek legalább egyikében átessenek TBC-szűrésen. Ez egy 3-faktoros interakciót mutató loglineáris modellt feltételez, ami nem tesztelhető a hiányos kontingencia-táblából. Az ezen évek alatt egyáltalán nem ellenőrzött hajléktalanok száma tehát alacsonyabb, mint ami a loglineáris modell alapján várható. Az alacsonyabb értéket részben a hajléktalan populáció fluktuációja is eredményezheti: az illetők megjelenhettek a szűrővizsgálaton, azután elhagyták Budapestet, majd újra felbukkantak a következő évek valamelyikében. Az 1999. évi budapesti hajléktalan populáció méretére vonatkozó becslésünket az alábbi eredményekre alapozzuk:
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
