|
|
Utasi
Ágnes HAJLÉKTALANOK, CSAVARGÓK |
|
BEVEZETÉS A fokozatosan megvalósuló urbanizáció hatására a nagyvárosokban mindig újabb és újabb lakásnélküli réteg jelentkezik. A lakással nem rendelkező bevándorlók hamarosan felmérik lehetőségeiket, illetve korlátaikat. Világossá válik számukra, hogy a társadalom által biztosított legális eszközökkel többnyire lehetetlen a városban lakáshoz jutni, kiváltképp akkor, ha a betelepülő egyúttal egyedülálló. Az alegális, netán illegális városi lakásszerzési módok pedig olyan szociális ügyességet, információt. tájékozódást igényelnek, amelyre sokan képtelenek. A küzdelemben egyesek kiszorulnak a „versenypályáról”, s lakás nélkül maradva a városi társadalom perifériájára kerülnek. A lakástalanok másik, főként fiatalokból álló csoportjának kompromisszummal, a társadalmi, családi normák elfogadásával és betartásával, legalábbis nagyobb mértékű toleranciájával többnyire lehetne otthona, lakása, azonban elveszítették családi és/vagy társadalmi kötelékeiket, s ezzel együtt lakásukat is (válás, alkoholizálás, narkózás, szülő gyermek közötti konfliktus, bűncselekmények, a társadalom értékeinek tudatos elvetése, stb.) Noha eltérő okok következtében, de végül is lakás nélkül marad a nagyvárosi társadalom egy rétege. Vajon hányan lehetnek e hajléktalanok? Számukat az országban legfeljebb harminc-hatvanezerre becsüljük. Népességi arányuk tehát feltételezésünk szerint alacsony, mégis úgy véltük, teljesebb képet kapunk a társadalom rétegződéséről. ha a periférián élő hajléktalanokat is megismerjük. A Rétegződés-modell vizsgálat két ezrelékes mintája róluk nem adhatott semmiféle információt, hiszen annak egysége éppen a lakás volt. Más mintát kellett tehát keresnünk. Mintegy száz interjút készítettünk nagyvárosban élő hajléktalanokkal, s ezek segítségével megkíséreltük felrajzolni a lakás nélkül élők sajátos világát. A rendelkezésinkre álló adatok birtokában részletes analízis helyett inkább csak vázlatos vonalakat rajzolhattunk a vizsgált rétegről. Az interjúk jellege is erre késztetett bennünket. Az alanyoktól természetesen csakis anonim nyilatkozatokat kértünk, így csak monogramjukat jegyeztük. Néhányan még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a beszélgetést magnóval rögzítsük. Ezáltal nemcsak szokványos interjúkat használtunk elemzésünkhöz, hanem a beszélgetést követő papírra vetett feljegyzéseket is. A vizsgált réteg megjelölésére a hajléktalan, csavargó, illetve csöves elnevezéseket egyaránt használjuk. Jóllehet csöves névvel a hazai szociológiai, szociográfiai írások inkább a tizenéves hajléktalanokat illetik, mi korhatár nélkül vonatkoztatjuk a „csövezőkre” e kifejezést. A csöves réteg néhány domináns jellemzője a felvétel korlátai ellenére az anyagokból többé-kevésbé jól regisztrálható. Megismerhetjük, s vázlatos, hipotetikus választ adhatunk arra, hogy többnyire hol húzódnak meg, vagyis milyen objektumok jelentik a házpótló védelmet a csövesek számára; hogy a szükségletek fedezéséhez milyen módon szerzik jövedelmüket; hogy az általuk választott életstílust, életformát döntően milyen motivációra és körülmények hatására követik; s hogy ennek alapján milyen csöves típusok jelentkeznek.
|
