|
|
Pattyán
László - Szoboszlai Katalin Az utcai szociális munka Az utcai szociális munka elméleti megközelítése, dilemmák a gyakorlati munkában |
|
Az utcai szociális munka legitimitása, dilemmái Az utcai szociális munka dilemmáinak elemzése előtt fel kell tenni azt a kérdést, hogy szakmai tevékenységnek tekinthető-e az utcai munka mai gyakorlata. A kérdés aktualitását az adja. hogy a gyakorlati utcai munkát végzők jelentős része ma még nem rendelkezik szociális szakképzésben szerzett végzettséggel, és tevékenysége önkéntes munka; ami azt a látszatot kelti, hogy ez a munka nem professzionális (fizetett és megfizethető) szakmai tevékenység. A külső szemlélőnek - és sok esetben a szakmában dolgozóknak is - ez a munka inkább hasonlatosnak tűnik az egyházi filantróp mozgalmakhoz, ami meghatározhatja az utcai munkáról alkotott összképet. Ezt a szemléletet erősíti az utcai munka ,.intézménynélkülisége" is, vagyis az, hogy az utcai munkás a tevékenysége túlnyomó részében nem intézményi keretek között dolgozik. Kritika éri az utcai szociális munkát a szociális ellátás oldaláról is, mivel a segítők az utcán olyan klienskörrel találkoznak, akik az ellátás túlterheltsége, az ellátóintézmények bürokráciája, esetleg az ún. önhibás szemléletmód miatt kimaradnak ki az intézményes ellátásból. Az utcai munka ilyen formán kritika a szociális ellátás intézményeinek, a helyi szociálpolitikának, de tágabb értelemben a kormányzati társadalompolitikának is. Az utcai munkát végzőknek ezeket a kérdéseket sohasem szabad figyelmen kívül hagyniuk. A szakma fejlődése érdekében nagyon fontos eredményeik, tapasztalataik közzététele, kutatások végzése, hogy ezek eredményein keresztül bizonyíthatóvá váljon az általuk végzett munka szükségessége, szoros együttműködés az ellátás intézményeivel és a helyi szociálpolitika döntéshozóival. A munkája a ilyen módon elnyerheti a szakma elismerését, legitimációját. Az utcai munkásnak egyszerre kell ellátásközelinek és kliensközpontúnak lennie munkavégzése során. Ha az utcai munkás összes energiáját felemészti az intézményekkel folyatott harcban, akkor csak egy dolog marad ki a munkából: a kliens. A következőkben néhány klienscsoport jellemzőin keresztül rávilágítunk arra, hogy mi az oka annak, hogy az utcai munka eszközei váltak alkalmassá a problémák kezelésére. Felsorolásunk nem lesz teljes körű, példáinkat a gyakorlati munka során szerzett tapasztalatainkból merítjük. A hajléktalanok Az utcai szociális munkával dolgozók jelentős része foglalkozik hajléktalanokkal. Azt az elméletet követve, hogy az utcai munka az ellátásból kimaradókkal foglalkozik, fel kell tenni a kérdest, hogy mitől speciális a hajléktalanok helyzete. Az okok között elsősorban makrostrukturális tényezők szerepelnek: a társadalmi és gazdasági átalakulást követően a kiépülő szociális ellátás nem volt felkészülve a hajléktalanság megjelenésére, az ellátórendszerből hiányoztak azok az alapvető garanciák, amik az állampolgárok lecsúszását megakadályozták volna. A szociális ellátás nélkülözte (nélkülözi) azokat a szakembereket. akik hatékonyan tudnak szakmai munkát végezni ezzel a sajátos problémákat hordózó klienscsoporttal. A szakellátó intézmények kiépülése lassú, az ellátás alulfinanszírozása következtében nehéz színvonalas szolgáltatást nyújtani az intézményekben, és a jelenleg működő hajléktalanellátó rendszer a hajléktalanok töredékét tudja ellátni (becslések szerint 1997-ben a hajléktalanok mintegy tizede veheti igénybe a szakellátás intézményeit). A hajléktalanság kezelésének sajátossága az illetékesség hiánya. A szociális ellátás szabályozása kimondja ugyan az ellátási kötelezettséget. de ennek megvalósulása a gyakorlatban sok problémát hordoz magában. Az ellátórendszer túlterheltsége és a munka feltételei gyakran az ún. önhibás szemléletmód elterjedéséhez vezetnek, háttérbe szorítva ezzel a kliensek szociális jogai érvényesítésének elvét. A prostituáltak Az utcai szociális munka sajátossága, hogy speciális elérési technikái révén bizonyos klienscsoportokat sokkal hatékonyabban tud elérni, mint az intézményes rendszerek. Az utcai munka tapasztalatai alapján az utcai prostitúcióból élők hátrányos szociális helyzetben vannak. A szociális ellátást alulinformáltságuk, a tartós munkaviszony hiánya, valamint tevékenységük társadalmi és büntetőjogi megítélése miatt korlátozott mértékben veszik igénybe. A szociális segítésen túl az utcai munkás fontos feladata a kiemelten veszélyeztetett csoport információval való ellátása, ill. egészségügyi kontrollhoz jutásának segítése. Ezzel az ártalomcsökkentő tevékenységgel nemcsak a célcsoport egészségi állapotát lehet megőrizni, hanem tágabb értelemben a társadalom védelmét is szolgálja. A munka segítségével össze lehet kapcsolni a szociális és egészségügyi ellátórendszerrel a problémákkal küzdő klienseket. A prostitúció szankcionálásának rendszere jelenleg felemás képet mutat. Az 1990-es évek elejétől kezdve a prostitúció büntetőjogi megítélése megváltozott, a szankciók enyhültek, azonban napjainkban is jelentős társadalmi viták folynak a tevékenység legalizálásáról. A szociális munkásnak munkáját a társadalom és a kliensei érdekének figyelembevételével kell végeznie, nem megfeledkezve a sajátos kompetenciahatárokról (pl. a jogszabályok ismerete, adatszolgáltatási kötelezettség esetei). A szenvedélybetegek A szenvedélybetegségekben szenvedők a betegségek hatékony társadalmi kezelése és az intézményes ellátás utáni rehabilitáció hiánya miatt kerülhetnek az utcai szociális munkás látókörébe. A drogfogyasztás büntetőjogi megítélése, a szakellátórendszer hiányosságai és a probléma egészségügyi orientációjú kezelése szintén szükségessé teszi, hogy a drogproblémával küzdő kliensekkel speciális elérési technikák alkalmazásával kerüljön kapcsolatba az utcai szociális munkás. A munka általános céljain túl az ártalomcsökkentés, a felvilágosítás, a veszélyeztetett csoportok prevenciós szándékú korai elérése és informálása a cél (pl. tűcsereprogramok, kortárs segítő mozgalmak szervezése). A homoszexuálisok A társadalom által táplált előítéletek teszik szükségessé a csoport speciális megközelítését, a problémák kezelését és az élethelyzetből adódó veszélyeztetettség csökkentését (AIDS-prevenció). A szociális ellátás szelektív beállítottsága és az alapellátás intézményeinek túlterheltsége miatt gyakori, hogy az utcai munkások segítségét olyan kliensek; családok kérik, akik kicsúsznak az ún. szociális hálón. A sort természetesen lehetne folytatni a fiatalok deviáns csoportjaival, a menekültek problémáival stb. A fentiek alapján összefoglaljuk azokat a tényezőket, amelyek az utcai munka létjogosultságát indikálják:
Az általunk kiemelt problémák csak a jellemzőket vázolják fel, általánosításra semmiképpen nem adnak okot. Az utcai szociális munkásnak tehát figyelemmel kell kísérnie a társadalom, a szociális ellátórendszer és a politikai ideológiák változásait, elemezve annak következményeit, hatásait bizonyos csoportokra. Fontos figyelni a hatalom utcai munkával kapcsolatos döntéseit is, hiszen az utcai szolgálatok alkalmi támogatásával a szociális döntéshozók nemcsak elfogadják az ellátás egy másik formáját (magát az utcai munkát). de jelképesen le is mondhatnak a fenti problémák intézményes orvoslásának magukra vállalt kötelezettségéről.
|
