|
|
Pattyán
László - Szoboszlai Katalin Az utcai szociális munka Az utcai szociális munka elméleti megközelítése, dilemmák a gyakorlati munkában |
|
Miért szükséges ma az utcai szociális munkáról beszélni? A történeti felvezetéssel érzékeltetni kívánjuk azt a folyamatot; aminek eredményeként a társadalmi szükségletekre adott válaszok kitermelték azokat az állazni intézményes ellátásokat és a társadalmi szervezetek keretein belüli szolgáltatásokat, amelyek körbeírható csoportok számára elérhetőséget teremtettek az igénybevételre. Az államszocializmus időszakában a paternalista politika a családok és kisközösségek támogató szerepét csökkentette, az egyéni problémamegoldó mechanizmusokat háttérbe szorította azáltal, hogy az ellátás állami intézményes megoldásait hozta létre, és ideológiájában is ezeket preferálta. Szemléltető példája, amikor többségében férfiak távol családjuktól munkát vállaltak, a munkavégzés ideje alatt a vállalat munkásszállón helyet biztosított számukra a lakhatás megoldására. Összekapcsolva a teljes foglalkoztatottság és a lakás, lakhatás feltételeinek megteremtésére irányuló ideológiával elmondható; hogy az állam problémamegoldó stratégiája egyfelől lefedte a szükségletet, másfelől az ingázó életmódhoz kapcsolódóan negatív hatásokat indított be az egyén mikrokörnyezetében. A családtagok közötti kapcsolatok lazulása, a tradicionális szerepek átértékelődése változást indított el a közösségi probléma megoldás területén is, az egyéni és családi problémamegoldó mechanizmusok helyébe az intézményes válaszok léptek. Hasonló folyamat játszódott le a lakáspolitika anomáliái által előhívott helyzetekben, amikor például az idősgondozás állami formái (pl. szociális otthon) készen kínálták a megoldást a lakásprobléma feloldására az időskorú családtag családon kívüli elhelyezésével. A szociális problémákat hordozó élethelyzetek egy részénél megfigyelhető ebben az időszakban, hogy azokat az állain deviáns magatartásként minősítette, és többnyire a büntetőpolitika eszközeivel szankcionálta (formái pl. közveszélyes munkakerülés, kényszerelvonó kezelés, rendőrhatósági felügyelet). Az állami megoldási formákon túl ebben az időszakban az egyház vállalta fel a hozzá fordulók segítését, folytatva a felebaráti segítés hagyományos formáit A szociális munka hazai újjászületéséhez hozzájárultak azok a társadalompolitikai és gazdasági változások az 1980-as évek közepétől kezdve, amelyek magukkal hozták a szociális ellátás rendszerének újragondolását, az új típusú szükségletekre történő válaszokat. Ebben az időszakban a politikai rendszer szociális problémákra való reagálásában változás következett be, új típusú intézmények jelentek meg az ellátórendszerben (pl. családsegítő központ, munkaügyi központ), amelyek induláskor befogadónak bizonyultak a problémák kezelésére. Az állam által adott válaszok mellett megjelentek olyan civil kezdeményezések, amelyek (pl. SZETA: Szegényeket Támogató Alap, hajléktalanok intézményes ellátásának megteremtése mellé álló közéleti személyek) felvállalták a szociális problémák kezelését. Akcióikkal támogatási forrásokat teremtettek a rászorulók számára, és a társadalmi problémák felszínen történő megjelenítésével az állami felelősségvállalás erősítését ösztönözték olyan problématerületeken, amelyek megelőzően nem voltak kívánatosak a politikai rendszer számára (pl. szegénység, hajléktalanság, munkanélküliség). Az új típusú szükségletek nemcsak a munkaterületeken jelentkeztek és indítottak el változásokat, hanem megfogalmazódott az is, hogy a problémák kezelésében hiányoznak a kompetens szakemberek. Ennek pótlására elindultak a szociális szakképzések, kezdetben posztgraduális egyetemi képzésben (ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet), később, 1989-től az általános szociális munkás képzés graduális főiskolai és egyetemi szintjén. Az 1990-es évek első felének vívmánya a szociális ellátások rendszerének és a szociális szakképzéseknek a törvényi szabályozása, jogszabályi rögzítése. Az állami kötelezettségvállalás mellett a civil szféra számára is megnyílt az ellátórendszerben való feladatvállalás lehetősége. A munkaterületek palettája ezerszínűvé vált, hasonló célok, klienscsoportok eléréséért az állami és a civil szervezetek egyaránt tevékenykednek. Az utcai szociális munka kibontakozását az okozta. hogy a szociális ellátás specializálódásával egy időben megjelentek olyan klienscsoportok, akiknek szükségleteit az intézményes rendszerek nem tudták kielégíteni.
|
