II. Fejezet

AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ

1. Cím

A nyugdíjjogosultság

Az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időpont között
megállapításra kerülő öregségi nyugdíj

Tny. 7. § (1) Öregségi teljes nyugdíjra az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időponttól az jogosult, aki a hatvankettedik életévét (a továbbiakban: öregségi nyugdíjkorhatár) betölti, és legalább húsz év szolgálati időt szerez.

(2) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nő és az a férfi is, aki 1991. január 1-je előtt az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét betöltötte, és eddig az időpontig tíz év szolgálati időt szerzett.

(3) Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki húsz évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban

a) az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét 1990. december 31-ét követően és 1993. július 1-jét megelőzően töltötte be, és eddig az időpontig legalább tízévi szolgálati időt szerzett, valamint az, aki

b) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri (elérte) és eddig az időpontig legalább tizenöt év szolgálati időt szerez (szerzett).

(4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, amennyiben

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61.

betöltött életév.

(5) A (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíj korhatára, amennyiben

a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,

b) 1938-ban született, a 61.

betöltött életév.

A korkedvezmény

Tny. 8. § Aki 2005. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, a 2000. december 31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül.

Korkedvezményre jogosultság 2005. január 1-je előtt

R. 1. § (1) Az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest (Tny. 7. §) kétévi korkedvezményben részesül

a) az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá

b) az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott.

(2) A korkedvezmény további egy-egy év

a) a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt-, nőnél négyévi, illetőleg

b) az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb háromévi

munka után.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a 2005. január 1-je előtt megszerzett korkedvezményes időre kell alkalmazni.

(4) Az, aki 1997. január 1-je előtt az akkor hatályos rendelkezések szerint korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, erre az ellátásra - függetlenül az igényérvényesítés időpontjától - nő az 55., férfi a 60. életévének betöltését alapul véve jogosult.

R. 2. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben eltöltött időt korkedvezményre jogosultság szempontjából akkor is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A korkedvezményre jogosultság szempontjából a külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet figyelembe venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben, továbbá ha a munkáltató a munkavállalóját külföldi kiküldetés keretében - az 1. számú melléklet szerinti jegyzékben felsorolt munkakörben (munkahelyen) - foglalkoztatta.

(3) A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybe kell számítani. Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben eltöltött időhöz hozzászámítani.

(4) A táppénzes állományban (betegszabadságon) eltöltött időt abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

(5) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha

a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy

b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.

R. 3. § (1) Korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében szereplő és a menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) járművezetői munkakörben eltöltött időt akkor kell korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha a járművezető bármely munkáltatónál vagy vállalkozóként 1992. március 1-je előtt forgalomba állított járműtípust vezetett, illetőleg ezen oktatott.

(2) Azokat, akik 1992. március 1-je előtt egyéb utazó és forgalmi munkakörben tengelyen eltöltött idővel korkedvezményre jogot szereztek, az továbbra is megilleti, de az említett időpont után ezen munkakörökben további korkedvezményt nem szerezhetnek.

(3) Az 1992. február 29-ét követően forgalomba állított járműtípus esetében az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet alapján a Közlekedési Főfelügyelet, illetőleg az általa kijelölt szerv - a Fodor József Országos Közegészségügyi Központtal egyeztetett - szakvéleményt ad arra vonatkozóan, hogy az adott járműtípus vezetése korkedvezményre jogosító járművezetői munkakörben végzett munkának minősül-e.

(4) A Közlekedési Főfelügyelet a korkedvezményre jogosultságra vonatkozó szakvéleményét köteles a jármű forgalomba állításával megegyező időpontban az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak megküldeni.

R. 4. § (1) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a Tny. 1. § (3) bekezdésben említett szerveknél - korábban a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél (a továbbiakban: fegyveres szerv) -

a) hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt,

b) nem hivatásos szolgálatban vagy más állam hadseregében eltöltött és az a) pont szerinti hivatásos szolgálatba beszámított időt.

(2) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres szerveknél továbbszolgáló állományban 1960. december 17-e után eltöltött időt is.

(3) Továbbszolgáló állományban 1960. december 18-a előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban eltöltött időt abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben dolgozott.

R. 5. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. A repülési óraszám megállapításánál a légügyi hatóság külön megbízása alapján végzett repülési órák számát is figyelembe kell venni. Nem vonatkoznak ezek a rendelkezések a légiforgalmi irányító munkakörben töltött időre.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a ténylegesen repüléssel töltött órák számát

a) a berepüléseket, hatósági műszaki ellenőrző repüléseket, repüléstechnikai vizsgáztatásokat végző dolgozónál, a helikopter személyzeténél, valamint a vitorlázórepülőnél négyszeresen,

b) az a) pontban nem említett különleges (mezőgazdasági, erdővédelmi, egészségügyi, vízügyi stb.) repülési feladatokat ellátó dolgozónál, valamint a légitaxi személyzeténél kétszeresen

kell figyelembe venni.

(3) Ejtőernyősnél - az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően - korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légi járműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.

(4) A táppénzes állományban (betegszabadságon) töltött idő minden naptári napjára annyi repülési órát (ejtőernyős ugrást) kell számítani, mint amennyi a naptári év többi napjára átlagosan esik.

(5) A repülési (ejtőernyős) szakképzés idejét - tényleges tartamára tekintet nélkül - ötévi korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni.

R. 6. § A fegyveres szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt korkedvezményre jogosító időként a hivatásos állományúak szolgálati idejének számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.

R. 7. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium véleményére is figyelemmel - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény ágazati hatálya az üzemre nem terjed ki.

(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és az adott munkakör szerint illetékes szakmai (ágazati) érdekképviselet(ek), szakszervezet(ek) központi szerve(i) véleményének a meghallgatásával az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság dönt.

R. 7/A. §

Az előrehozott öregségi nyugdíj

Tny. 9. § (1) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az ötvenötödik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nőnek, aki

a) 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,

b) 1945-ben született és legalább 37 év,

c) 1944-ben született és legalább 36 év,

d) 1943-ban született és legalább 35 év,

e) 1943. január 1-je előtt született és legalább 34 év

szolgálati időt szerzett.

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a hatvanadik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki

a) 1939. január 1-je előtt született és legalább 37 év,

b) 1938. december 31-e után született és legalább 38 év

szolgálati időt szerzett.

(3)-(5)

R. 8. §

A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj

Tny. 10. § (1) Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj jár - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a 9. § (1)-(2) bekezdésében a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejéből legfeljebb öt év hiányzik.

(2) Az öregségi nyugdíj összegét annak, aki

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalékkal,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalékkal,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalékkal,

d) 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalékkal,

e) 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalékkal,

kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez.

(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.

Tny. 11. § (1) A korkedvezményt szerzett személynek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest az előrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban őt a korkedvezményre jogosultság nélkül az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné.

(2) Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.

(3) A korkedvezményre jogot szerzett személy részére az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj a 9. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott életkort megelőző időponttól is jár.

Tny. 11/A. § (1) A 9. § (1)-(2) bekezdésben, illetőleg a 10. § (1) bekezdésében meghatározott jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításánál

a) gyermekenként egy évet,

b) tartósan beteg, illetve fogyatékosnak minősülő gyermekenként másfél évet

szolgálati időként kell elismerni annál a személynél, aki gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti kedvezmény legfeljebb három gyermek után vehető igénybe.

(3) Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát.

R. 9. § (1) A Tny. 10. §-a szerinti csökkentést a Tny. 12. §-a alapján megállapított öregségi nyugdíj összegére kell végrehajtani.

(2) Az előrehozott öregségi nyugdíj esetén a Tny. 10. § és a Tny. 18. § (4) bekezdés szerint alkalmazott nyugdíjcsökkentésnél a 30 napot el nem érő, hiányzó szolgálati időt (töredékidőt) számításon kívül kell hagyni.

Kedvezmények az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjnál

R. 9/A. § (1) A Tny. 11/A. §-ának (1) bekezdése szerinti kedvezmény azt a nőt illeti meg, aki gyermeket szült, továbbá azt a nyugdíjigénylőt, aki kiskorú gyermeket legalább tíz éven át - folyamatosan vagy megszakításokkal - saját háztartásában nevelt. A nyugdíjigénylő háztartásában nevelt gyermekeként kell figyelembe venni azt a gyermekét is, aki - iskolai tanulmányai folytatása avagy gyógykezelése stb. miatt - átmenetileg tartózkodik háztartáson kívül. A kedvezmény az örökbefogadott és a nevelt gyermek után is jár, ide nem értve a hivatásos nevelőszülő gondozásában lévő gyermeket.

(2) A kedvezmény külön-külön megilleti a gyermeket szülő nőt és a gyermeket felnevelő személyt is. A kedvezményt azonban ugyanazon gyermek után ugyanazon személy csak egy jogcímen veheti igénybe.

(3) A gyermek születésének tényét anyakönyvi kivonattal, a tartós betegségét, illetőleg fogyatékosságát pedig a családi pótlék igénylésére vonatkozó rendelkezések szerinti módon, orvosi igazolással, a gyermek tíz éven át saját háztartásban történő nevelésének tényét a nyugdíjigénylő nyilatkozatával kell bizonyítani.

(4) A Tny. 11/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti tartósan beteg, illetőleg fogyatékosnak minősülő gyermek utáni kedvezmény számításánál a gyermekenkénti másfél évet 1 év 183 napként kell számításba venni.

(5) A tartósan beteg, illetőleg fogyatékosnak minősülő gyermek utáni kedvezményre a Tny. 11/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás nem vonatkozik.

(6) A Tny. 10. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál a Tny. 11/A. §-a szerinti kedvezmények időtartamát is szolgálati időként kell figyelembe venni.

A nyugdíj összege

Az 1997. december 31-ét követő és 2013. január 1-jét megelőző időpont között
megállapításra kerülő öregségi nyugdíj

Tny. 12. § (1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ. Ezek alapján az öregségi nyugdíj összege

és minden további évre 1,5-1,5 százalék.

(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb a (3) bekezdésben meghatározott legkisebb összegnél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset a (3) bekezdés szerinti összeget nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével.

(3) Az 1997. december 31-ét követő és a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege évenként egyszer a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelően emelkedik. Első bázisévként 1998-ban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét úgy kell megállapítani, hogy az 1997. december 31-én hatályban lévő összeget növelni kell az öregségi nyugdíjak emelésének 1998. januári mértékével.

(4) A 21. § rendelkezéseit a 2013. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíjra is alkalmazni kell.

(5) A 2009. január 1-je előtt a 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

(6) Az öregségi nyugdíj összegét - ha a biztosított kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták - az (1) bekezdés szerint kell meghatározni.

(7) Ha a biztosítottnak a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget saját döntése alapján nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, az öregségi nyugdíj összege a (6) bekezdés szerint kiszámított összeg hetvenöt százaléka.

(8) Ha a 39. §-ban előírt arányos beszámítás miatt a biztosított szolgálati ideje nem éri el a tíz évet, az öregségi nyugdíj összegét - a (2)-(3) bekezdés alkalmazása nélkül - úgy kell meghatározni, hogy a havi átlagkeresetnek a tíz évhez tartozó (1) bekezdés szerinti százalékos mértékét annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a tíz év szolgálati időből hiányzik.

Az öregségi nyugdíj mértéke és legkisebb összege

R. 10. §

R. 10/A. § Ha az átmeneti járadékban vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személy öregségi nyugdíjra válik jogosulttá, az öregségi teljes vagy résznyugdíjának havi összege nem lehet kevesebb annál az összegnél, mint amely az öregségi teljes vagy résznyugdíj megállapítása kezdő időpontjának hónapjában átmeneti járadék, illetve rendszeres szociális járadék címén megillette, vagy megillette volna.

R. 11. § A 2003. december 31-ét követő, de 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege [Tny. 12. § (3) bekezdése] havi 23 200 forint.

R. 11/A. § (1) Ha az öregségi nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra is jogosult

a) baleseti rokkantsági nyugdíjának megállapítása napjától az öregségi nyugdíját szüneteltetni kell, vagy

b) az öregségi nyugdíj mellett a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.

(2)

Tny. 13. § (1) A 2013. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével csökkenteni kell.

(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazításánál az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését kell alapul venni.

Tny. 14. § Az öregségi nyugdíjra jogosultság azon a napon nyílik meg, amelyen a 7. §-ban, illetőleg a 18. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott feltételek mindegyike teljesült.

Tny. 15. § (1) A rokkantsági nyugdíjas és a (2) bekezdésben foglaltak esetén a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult.

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.

Tny. 16. § Ha az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 35 000 forintnál több

a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,

a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,

a 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,

az 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,

a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,

a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,

a 80 001-90 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát,

a 90 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az

öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.

R. 11/B. § (1) A Tny. 17. §-ának alkalmazásánál a járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegét a 14. § (6) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.

(2) Ha a 2003. december 31-ét követő és 2005. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 128 000 forintnál több,

a 128 001-146 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,

a 146 001-165 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,

a 165 001-183 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,

a 183 001-202 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,

a 202 001-220 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,

a 220 001-257 000 forint közötti átlagkereset negyven százalékát

a 257 000 forint feletti átlagkereset harminc százalékát

kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

R. 11/C-E. §

Tny. 17. § (1) 1999. január 1-jétől kezdődően a 16. § szerinti összeghatárok, a tárgyévet megelőző naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelőző naptári év IV. negyedévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határt meghaladó átlagkeresetrészre a járulékfizetési felső határnak megfelelő összegre vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni.

(2) 2003. január 1-jétől kezdődően az előző évi összeghatárok évente, a tárgyévet megelőző naptári év I. naptári félévi és az azt megelőző naptári év II. félévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegét meghaladó átlagkeresetrészre a járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegére vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni. 2003. évben az összeghatárokat az (1) bekezdés szerint 2002. évre meghatározott összeghatárok alapján kell megállapítani.

R. 11/F. §

2. Cím

A nyugdíjjogosultság

A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő
öregségi nyugdíj esetében

Tny. 18. § (1) Társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra a hatvankettedik életéve betöltésétől az jogosult, aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott korhatárnál legfeljebb 3 évvel alacsonyabb életkorban előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a biztosított, aki legalább 40 év szolgálati időt szerzett.

(3) Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a biztosított, akinek a (2) bekezdésben előírt szolgálati időből legfeljebb 3 év hiányzik és az 59. életévét betöltötte.

(4) A csökkentés mértéke a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától a hatvankettedik életév betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,1 százalék,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,2 százalék,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező esetében havi 0,3 százalék.

(5) Az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílására a 14. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) Ha a biztosított az előrehozott öregségi nyugdíjra 2009. január 1-je előtt jogot szerzett, arra a 9-11. §-ok rendelkezései szerint az igényérvényesítés időpontjától függetlenül jogosult.

Tny. 19. § Aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá egészségre különösen ártalmas munkát végzett, korkedvezményre a 8. §-ban foglaltak megfelelő alkalmazásával jogosult. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság meghatározásánál a 11. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

Az öregségi nyugdíj összege

A 2012. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugdíjak esetében

Tny. 20. § (1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi bruttó átlagkereset összegétől függ. Ezek alapján, ha a biztosított kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, az öregségi nyugdíj összege

és minden további évre 1,65-1,65 százalék.

(2) Ha a biztosítottnak a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget saját döntése alapján nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, az öregségi nyugdíj összege a következő:

és minden további évre 1,22-1,22 százalék.

(3) Aki 2013. január 1-je előtt öregségi nyugdíjra jogot szerzett és kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 12. § szerinti mértékű öregségi nyugdíjra jogosult.

Tny. 21. § (1) Az öregségi nyugdíj összege - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(2) Aki az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírt szolgálati idővel rendelkezik és a - 7. § (1) és (4)-(5) bekezdése szerinti - reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj 0,5 százaléka.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

A nyugdíjnövelés

R. 12. § A nyugdíjnövelés Tny. 12. § (4) és Tny. 21. § (2) bekezdése szerinti összegének meghatározásánál a 30 napot el nem érő töredékidőt számításon kívül kell hagyni.

R. 13. § (1) A nyugdíj összegének meghatározásánál annál, aki 1981. január 1-je előtt bármilyen, 1981. január 1-je és 1990. december 31-e között kizárólag fizikai (illetve az akkor hatályos jogszabályok szerint annak minősített) munkakörben a nyugdíjjogosultság megszerzése után a nyugdíj igénybevétele nélkül az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől legalább egy évet tovább dolgozott, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő szolgálati idejének minden 30 napjára pótlékként nyugdíjának 0,3-0,3 százaléka illeti meg.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál az öregségi nyugdíjkorhatár nőknél az 55., férfiaknál a 60. életév betöltése.

Tny. 22. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék-alapot képező - keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget.

(2) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli-járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély, nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolás díj) összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartam alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha az igénylőre kedvezőbb,

a) a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli-járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás összegét,

b) amennyiben az a) pontban meghatározott ellátás folyósításával egyidejűleg biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik, az abból származó jövedelem (kereset) és az ellátás együttes összegét

kell keresetként figyelembe venni.

(3) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.

(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a (7)-(8) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek.

(6) A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt követően kell a (3) bekezdés alapján a nyugdíjazást megelőző harmadik naptári év előtti kereseteket a (3) és az (5) bekezdések szerint kiigazítani.

(7) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy az (1) bekezdés, illetőleg az (5) bekezdés szerinti időszak alatt elért és a (6) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek az (1) és (5) bekezdésekben említett keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel.

(8) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.

A havi átlagkereset meghatározása

R. 14. § (1) A Tny. 13. § alapján a Tny. 22. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott kereset (jövedelem) megállapításánál a baleseti járadékot a nyugdíjjárulék köteles kereset, jövedelem összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset, jövedelem ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladja.

(2) Ha a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel, jövedelemmel azonos időre baleseti rokkantsági nyugdíj járt, erre az időtartamra a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell figyelembe venni.

(3) Ha a nyugdíjigénylőt 1997. január 1-je előtti időben főfoglalkozásában a teljes (törvényes) munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatták, a mellékfoglalkozásból származó keresetet is figyelembe kell venni a havi átlagkereset meghatározásánál.

(4) Az 1992. március 1-je előtti időszakra keresetként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet az ezen időpontot megelőzően hatályos rendelkezések adott személyi körre nézve - így különösen a háztartási alkalmazottakra, egyéni gazdálkodókra - az ott meghatározott összegben jövedelemként határoztak meg azzal, hogy e kereseti összegeket a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni nem kell. Az 1992. február 29-ét követő ilyen időszakra keresetként - ha tényleges jövedelemmel a nyugdíjigénylő nem rendelkezik - a külön jogszabályban meghatározott, az adott jogviszony fennállása alatt érvényes minimálbért kell figyelembe venni, amelyet a magánszemélyek jövedelemadójának levonására vonatkozó rendelkezések szerint csökkenteni kell. Az így meghatározott kereseteket évenként a Tny. 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazítani.

(5) A (4) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára nézve is, amelyet az igénylő szigorított javító-nevelő munkában töltött, vagy amely alatt a szakszövetkezeti tag 1992. március 1-je előtt társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(6) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni és 1998. január 1-je előtti időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső képzett összegével. A személyi jövedelemadó képzett összegét a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. Az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetekből az adó kiszámításánál naptári évenként

a) az 1988. január 1-je és 1990. december 31-e közötti keresetből 12 000 forintot;

b) az 1991-ben elért kereset alapján kiszámított adó összegéből 3000 forintot;

c) az 1993-ban elért kereset alapján kiszámított adó összegéből 2400 forintot;

d) az 1994-ben elért keresetből egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén tíz százalékot;

e) az 1995-ben elért kereset alapján megállapított adó összegéből az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékát;

f) az 1997-ben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forintot;

g) az 1998-ban elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20%-át, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 4200 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25%-át;

h) az 1999-2002. években elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát;

i) a 2003. évben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát;

j) a 2004. évben elért kereset alapján megállapított, képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forintot

kell levonni, de a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.

(7) Az 1996. december 31-ét követően az adott naptári éven belül egyidejűleg fennállt, több biztosítási jogviszony esetén, ha távollét vagy egyéb ok miatt a jogviszonyokban eltérő azoknak a napoknak a száma (osztószám), amelyre az igénylőnek keresete volt, a biztosításban töltött napok számát csökkenteni kell az osztószámként figyelembe nem vehető napok számával. Az egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszonyban elért nyugdíjalapot képező kereset megállapításánál az említettek szerint csökkentett napokat kell figyelembe venni.

(8) A Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évenkénti keresethez tartozó osztószámként - a Tny. 22. § (7)-(8) bekezdéseinek alkalmazásával - a biztosításban töltött napok számát kell figyelembe venni.

(9) A (6) bekezdés h) pontjának, továbbá a 16. § (2) bekezdés d) pontjának az alkalmazásánál a 2002. évben elért keresetekre képzett adó összegéből további

a) 6000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. szeptember 1-jét követő, de október 2-át megelőző,

b) 12 000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. október 1-jét követő, de november 2-át megelőző,

c) 18 000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. november 1-jét követő, de december 2-át megelőző,

d) 24 000 forintot kell levonni, ha a nyugellátás megállapítására 2002. december 1-jét követő

időponttól kezdődően kerül (került) sor.

R. 15. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 34. §-a (1) bekezdése szerint megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére öregségi nyugdíjának megállapításánál keresetnek az az összeg számít, amely után járulékot fizet.

(2) Ha a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Foglalkoztatási Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.

(3) A 2005. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak esetében a bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját, kérelemre, annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító munkakörben és a korábbi munkakör szerinti átlagkereset számára kedvezőbb. A gazdálkodó szervezet, illetőleg a korkedvezményre jogosító tevékenység megszűnése esetén az azonos tevékenységet folytató bányaüzemnél, ennek hiányában a bányászat ágazati irányítását ellátó miniszter által - az illetékes érdek-képviseleti szerv véleményének meghallgatásával - meghatározott bányaüzemnél azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresetét kell figyelembe venni. E rendelkezés akkor alkalmazható, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe. A kereseti átlag megállapításánál az azonos munkakörben foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-köteles keresetét, jövedelmét kell figyelembe venni.

(4) A keresetre vonatkozó adatokat a munkáltató nyilvántartása alapján kiállított igazolással vagy a munkavállaló birtokában lévő egykorú okirattal kell igazolni.

R. 16. § (1) A havi átlagkereset kiszámításánál az 1987. december 31-ét követő időre a Tny. 22. §-ban foglaltak alkalmazásával kell a keresetet naptári évenként meghatározni. Az így kiszámított összeghez kell naptári évenként hozzáadni az adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet és az 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadékot.

(2) Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, a naptári évre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:

a) a naptári évben elért (az ebben az évben kifizetett adóköteles jutalom és adóköteles év végi részesedés nélküli) kereset, továbbá az átlagszámítási, illetőleg a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó és 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadék, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó az 1998. január 1-je előtti időre kifizetett keresetkiegészítés összegét el kell osztani a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, majd

b) az egy napra eső keresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal) és a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom (jutalomrész) és év végi részesedés összegét;

c) az így képzett évi keresetből 1988. január 1. és 1990. december 31. között naptári évenként 12 000 forintot, 1994-ben pedig egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén tíz százalékot le kell vonni;

d) majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső képzett adóösszeget (az 1991. évben elért keresetre képzett adót 3000 forinttal, az 1993. évre képzett adót 2400 forinttal, az 1995. évre képzett adót az ez évi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék címén levont összeg 25 százalékával, az 1997. évre képzett adó összegét a kereset, jövedelem 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként havi 3600 forinttal csökkenteni kell, az 1998. évre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 20 százalékát, de jogosultsági hónaponként legfeljebb havi 4200 forintot, az 1999. és a 2001. közötti években, valamint a 2002. január 1.-augusztus 31. közötti időszakban elért keresetekre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 10 százalékát, de legfeljebb havi 3000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2002. szeptember 1.-december 31. közötti időszakban és a 2003. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot, továbbá a nyugdíjjárulék és a magánnyugdíjrendszer keretében - nem kiegészítésként - fizetett tagdíj együttes összegének 25 százalékát, a 2004. évben elért keresetre képzett adó összegéből a kereset, jövedelem 18 százalékát, de legfeljebb havi 9000 forintot kell levonni), amelyet el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal);

e) az egy napra eső adóösszeg figyelembevételével ki kell számítani a ténylegesen elért keresetre eső adóösszeget (ezt úgy kell kiszámítani, hogy az egy napra eső adóösszeget meg kell szorozni a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt), és

f) ezzel az összeggel kell a naptári évi keresetet csökkenteni, majd

g) az így kiszámított összeghez hozzá kell adni az adott naptári évben elért, adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet;

h) az a)-g) pontok szerint megállapított naptári évi keresetekhez hozzá kell adni az átlagszámítási időszak alatt folyósított és 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadék naptári évre szóló összegét, majd

i) az a)-h) pontok alapján meghatározott naptári évi kereseteket a Tny. 13. § (2) bekezdés szerint kell növelni a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével;

j) ha az igénylőnek az 1988. január 1-je és a nyugdíj megállapítása közötti időszak fele részében nem volt keresete, az 1988. január 1-je előtti időből kell a hiányzó napokra eső keresetet figyelembe venni. Az 1988. január 1-je előtti időben elért keresetet a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni nem kell, azonban ezeket a kereseteket is növelni kell a 2. számú mellékletben foglalt szorzószámok figyelembevételével.

(3) Ha a nyugdíjazás évében (a továbbiakban: töredékév) elért keresetet is figyelembe kell venni, az erre az időre eső és nyugdíjalapot képező keresetet a (2) bekezdés a)-i) pontjában foglaltak megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani.

(4) Az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a Tny. 13. § (1) bekezdés szerinti átlagszámítási időszak alatt elért keresetet és ez alatt az időszak alatt kifizetett év végi részesedés, jutalom, jutalék prémium együttes összegét el kell osztani ez idő alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.

(5) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál a Tny. 22. § (2) bekezdése alapján a gyermekgondozási segélyt, a gyermeknevelési támogatást, az ápolási díjat, a munkanélküli járadékot, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyt keresetként - az (1)-(4) bekezdés, valamint a 14. § (6) bekezdés megfelelő alkalmazásával - kell a keresettel azonos időre számításba venni.

(6) A Tny. 22. § (7) bekezdésének alkalmazásánál a gyermekgondozási díjat, valamint a sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítők esetében a nyugdíjjárulék alapját képező összeget, továbbá a gyermekgondozási díj folyósítása, illetőleg a sorkatonai (polgári) szolgálat időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.

R. 17. § (1) A 14-16. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a volt mezőgazdasági szövetkezeti tag átlagkeresetének kiszámításánál is az 1993. január 1-je előtti naptári évekre vonatkozóan azzal az eltéréssel, hogy az osztószám megállapításánál a 40. § (6) bekezdésben felsorolt, továbbá - ha munkanap jóváírás nem történt - azok a napok nem vehetők figyelembe, amelyeken a tag

a) gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesült,

b) keresőképtelen volt, de betegségi segélyt, táppénzt nem kapott,

c) jogszabály alapján kötelezően engedélyezett fizetés nélküli szabadságon volt,

d) hatósági idézés alapján állampolgári kötelezettségét teljesítette,

e) házastársa, szülője, gyermeke temetése miatt volt távol.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag 1993. január 1-je előtti szolgálati idejének minden 30 napjára eső keresetet egy havi keresetnek kell tekinteni, és - az 1988. január 1-je előtti időszakban elért kereset kivételével - ugyanarra az időtartamra ezt a keresetet kell figyelembe venni a személyi jövedelemadó összegének meghatározásánál is. A naptári évenként figyelembe vehető szolgálati idő naptári napjainak száma, az osztószám, továbbá a Tny. 22. §-ának (5) bekezdése szerint szükséges napok száma nem haladhatja meg a szövetkezeti tagsági jogviszony időtartamát.

(3) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem a szövetkezetben, hanem egyéb - biztosítással járó - jogviszony keretében dolgozott, azt a keresetet kell számításba venni, amely után egyéb biztosítással járó jogviszonya alapján nyugdíjjárulékot fizetett. 

www.varazsbetu.hu

www.oktatoprogram.hu

www.oktatoprogramok.hu

www.kazalkolos.hu

www.hajlektalansag.hu

www.kazalkolos.lapok.hu