|
|
1991. évi IV. törvény
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról |
|
VIII. Fejezet ELJÁRÁSI SZABÁLYOK 54. § (1) Az e törvényben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni e fejezet szabályainak figyelembevételével. (2) A 43. § (2) bekezdésének a) pontja, továbbá a pályázat alapján nyújtható foglalkoztatást elősegítő támogatások esetében a pályázati felhívásban az elbírálásra nyitva álló határidő legfeljebb kilencven napban állapítható meg. (3) Ha a munkanélküli körülményeiben olyan változás következik be, hogy az 58. § (5) bekezdés d) pontjának 1-4. alpontjaiban meghatározott feltételek nem állnak fenn, illetőleg az 58. § (6) bekezdése d) pontjának 2., valamint 6. alpontjaiban meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, és a mulasztását nem menti ki, a munkaügyi központ a változás bekövetkezésének, illetőleg a kötelezettség elmulasztásának időpontjától törli a nyilvántartásból. (4) A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni. Változatlan szabály, hogy az illetékes minisztériumnak, a munkaügyi központoknak, illetve kirendeltségeiknek, hatósági eljárásuk során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - többször módosított - 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazniuk, de e fejezetben meghatározott eltérésekkel, melyeket mint speciális szabályt kell figyelembe venni. Az Flt. 54. § (2) bekezdés is ilyen speciális szabályt tartalmaz, amikor kimondja, hogy az államigazgatási eljárás általános ügyintézési határidejéhez képest (mely 30 nap), 1998. január 1-jétől legfeljebb 90 nap áll rendelkezésre az egyes pályázat alapján nyújtható támogatások elbírálására. E módosítás oka annak időigényessége, hogy a támogatásokra beérkezett pályázatokat előzetesen külső szakértők, valamint az érintett tripartit fórumok is (munkaügyi tanács) véleményezik. Jelenleg az alábbi támogatásfajták esetében van mód 90 napos elbírálási határidőn belül dönteni - megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása (Flt. 19. §), - központi foglalkoztatási, képzési és munkaerőpiaci integrációs programok és kutatások [Flt. 43. § (2) a)]. A (3) bekezdés 2001. július 1-től hatályos új rendelkezése pontosan meghatározza, hogy mely esetekben kerül sor a munkanélküli személy nyilvántartásból való törlésére. Ez azért lényeges, mert az Flt. 58. § (5) bekezdésének 2001. július 1-től hatályos d) pontja alapján többek között az tekintendő munkanélkülinek, akit a munkaügyi központ kirendeltsége munkanélküliként nyilvántart. A munkanélküliként történő nyilvántartás pedig azért fontos, mert a foglalkoztatást elősegítő támogatások és a munkanélküli ellátások jelentős része munkanélküli státusú személynek, illetve ilyen személy foglalkoztatásához adható. Ha a munkanélküli nem rendelkezik az előírt feltételekkel, vagy nem teljesíti a kirendeltséggel való együttműködési kötelezettségét, valamint a körülményeiben történő változás esetén bejelentési kötelezettségét elmulasztja és mulasztását nem tudja kimenteni, akkor törölni kell a nyilvántartásból. A kirendeltségnek tehát nincs mérlegelési jogköre, hanem a (3) bekezdésben foglaltak fennállása esetén intézkednie kell a törlésről. A nyilvántartásból való törléshez kötődő joghatások miatt lényeges a törlésre okot adó körülmények időpontjának pontos ismerete. BH1997. 590. Munkanélküli-járadéknak munkabérbe való beszámítása a munkáltató javára jogalap nélküli gazdagodást eredményez [Ptk. 1. § (1) bek., 361. § (1) bek., 1991. évi IV. tv. 37. §, 38. § (1) bek., 54. §]. 54/A. § (1) A megállapító szerv az e törvényen, valamint a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályon alapuló igényét foglalkoztatást elősegítő támogatás esetében öt év, munkanélküli ellátás esetében három év alatt érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás bűncselekmény, a követelés három, illetőleg öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül. (2) Az e törvény alapján esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni. (3) Az igény elévülése az esedékessé válás napján kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén visszakövetelni nem lehet. (4) Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. (5) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. 1998. január 1-jétől léptek hatályba az Flt. elévülésre vonatkozó fenti szabályai, melyek a törvény régi adósságát pótolják. E rendelkezések meghatározzák - egyrészt, hogy a megállapító szervnek (azaz az illetékes minisztériumnak, a munkaügyi központoknak, illetve a kirendeltségeknek), - másrészt az esedékessé vált és fel nem vett munkanélküli ellátás jogosultjának milyen időtartam áll rendelkezésre igényének érvényesítésére. Az elévülés további szabályai szinte teljes egészében megegyeznek a Munka tv. elévülésre vonatkozó rendelkezéseivel, bevezetésének jelentősége a támogatások és ellátások jogszerűtlen igénybevétele miatti visszakövetelések szempontjából rendkívül fontos. 55. § (1) A munkaügyi központ kirendeltsége a saját nevében hoz határozatot a) a munkanélküliek nyilvántartásba vételével és a nyilvántartásból való törléssel, b) a munkanélküli ellátás megállapításával, szüneteltetésével, megszüntetésével és visszakövetelésével, c) a foglalkoztatást elősegítő egyes támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos ügyekben. (2) A munkaügyi központ központi szervezeti egysége a munkaügyi központ nevében hoz határozatot a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, a polgári szolgálattal, a rendbírsággal kapcsolatos, valamint a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. (3) Ha első fokon a) a munkaügyi központ kirendeltsége hozott határozatot, a fellebbezést a munkaügyi központ igazgatója, b) a munkaügyi központ központi szervezeti egysége hozott határozatot, a fellebbezést a Foglalkoztatási Hivatal bírálja el. 1997. január 1-jétől a munkaügyi központ kirendeltségei önálló hatáskörben, saját nevükben hoznak határozatot azoknál az ellátásoknál és támogatásoknál, melyet már az Flt. 50. §-ának magyarázó részében felsoroltunk. A kirendeltség elsőfokú határozatai elleni fellebbezéseket a munkaügyi központ igazgatója bírálja el. A munkaügyi központ 1997. január 1-jétől létrejött központi szervezeti egysége is rendelkezik elsőfokú hatósági jogkörrel, például az alábbi tárgykörökben - külföldi állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának engedélyezése, - munkaviszonyban állók képzése, - munkaerő-toborzás támogatása, - munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtók támogatása, - munkaerőpiaci programok támogatása, - csoportos létszámleépítés hátrányos következményeinek enyhítését célzó támogatás, - megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása, - rendbírság kiszabása, - polgári szolgálat, - magán-munkaközvetítő, munkaerő-kölcsönző nyilvántartásba vétele, törlése, - bérgarancia-alapból nyújtott támogatás elbírálása. Az e határozatok ellen beérkezett fellebbezések tekintetében a Foglalkoztatási Hivatal jár el másodfokú hatóságként. Tekintettel arra, hogy az Flt. 55. § (3) bekezdése alapján a munkaügyi központ központi szervezeti egysége által hozott határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket a Gazdasági Minisztérium helyett 2001. július 1-től a Foglalkoztatási Hivatal bírálja el, a folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban az Flt.-t módosító 2001. évi XXIV. törvény az alábbiakat tartalmazza. Az Flt.-ben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos, 2001. július 1-jén folyamatban lévő államigazgatási ügyekben 2001. július 1-jét követően az az államigazgatási szerv jár el, amelynek hatáskörébe az államigazgatási ügy tartozik. Az Flt.-ben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos államigazgatási ügyekben, a 2001. július 1-jét megelőzően hozott első fokú államigazgatási határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket az az államigazgatási szerv bírálja el, amelynek hatáskörébe 2001. július 1-jét követően a fellebbezés elbírálása tartozik. 56. § (1) A Munkaerőpiaci Alap javára fennálló - a jogszabályban meghatározott kis összegű követelés értékhatárát meghaladó - tartozás adók módjára behajtandó köztartozás. (2) A Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek hatékony felhasználására, valamint az azokból történő téves kifizetések elkerülése érdekében, ha a tényállás tisztázott, a) a munkanélküli ellátás iránti kérelemnek helyt adó, b) a munkanélküli ellátás folyósítását szüneteltető, valamint megszüntető, továbbá c) a foglalkoztatást elősegítő támogatás folyósítását megszüntető határozat azonnali végrehajtása elrendelhető. (3) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, valamint kirendeltsége által mérlegelési jogkörben hozott határozat ellen akkor van helye jogorvoslatnak, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó jogszabályban meghatározott szabályokat megsértette. (4) Az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérően, a (2) bekezdés kibővíti azon határozatok tárgykörét, amely esetekben a határozat azonnali végrehajtásának van helye. Az azonnali végrehajtás azt jelenti, hogy fellebbezésre tekintet nélkül a határozatot meghozatalát követően azonnal végre kell hajtani. A (2) bekezdés az azonnali végrehajthatóság kimondására két feltételt határoz meg - az intézkedésre a téves kifizetések elkerülése érdekében kerüljön sor, - a tényállás tisztázott legyen. Ez utóbbi számos kérdőjelet von maga után, ugyanis hogy mikor tekinthető egy tényállás tisztázottnak sokféleképpen értékelhető, így mindig a lehető legtöbb bizonyítékot be kell szerezni (ügyfél, munkáltató nyilatkozata, ellenőrzési jegyzőkönyv, okiratok,) és az összes körülmény figyelembe vételével kell a döntést meghozni. Az illetékes miniszter a munkaügyi központok központi szervezeti egysége és a kirendeltség által mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen, a 2000. február 1-je előtt hatályban volt szabályok teljes egészében kizárták a jogorvoslatot, ami nemcsak az elsőfokú határozat elleni fellebbezés jogát, hanem a határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét is kizárta. Tekintettel arra, hogy a jogorvoslati lehetőség az Alkotmány szerint csak kétharmados szótöbbséggel elfogadott törvénnyel zárható ki, ezért szükség volt e rendelkezés módosítására. Az Flt. konkrétan nem határozza meg, mely határozatok születnek mérlegelési jogkörben, csupán azzal utal erre, hogy az egyes támogatási formáknál támogatható, vagy nyújtható kifejezést használ. E támogatások odaítélésénél a jogszabályi feltételeken túl az is feltétel, hogy a támogatáshoz szükséges anyagi fedezet rendelkezésre álljon, továbbá a támogatások odaítélését a munkaerőpiaci feltételek indokolják, ezért ebből kifolyólag a bíróság pl. nem állapíthat meg támogatást. Erre figyelemmel az Flt. 56. § (3) bekezdés alapján a jogorvoslat csak kivételesen biztosított. A mérlegelési jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslati jogot abban az esetben biztosítja, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó szabályokat megsértette. Ezzel összhangban került módosításra az Flt. 57. § is, melynek eredményeként a bíróság a mérlegelési jogkörben hozott határozatokat nem változtathatja meg. BH2003. 461. Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [Vht. 3. §, 1990. évi XCI. tv. 87-94. §, 94/I. §, 94/F. § (1) bekezdés, 79. § (2) bek., 1991. évi IV. tv. 56. § (1) bek., Pp. 43. § (1) bekezdés]. 56/A. § (1) Rendbírságot köteles fizetni a) az a munkaadó, munkavállaló, egyéb szerv, illetőleg személy, aki e törvényben, valamint a felhatalmazása alapján hozott jogszabályban, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 94/D. §-ában és 193/D. §-ának (1) bekezdésében, továbbá államigazgatási határozatban meghatározott bejelentési [kivéve a 8. § (5) bekezdés b) pontjában, valamint a 36. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettséget], nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget, valótlan adatot szolgáltat, vagy az 50. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott ellenőrzést akadályozza; b) az a felszámoló, aki a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. (2) A rendbírság összege 1000 forinttól 100 000 forintig terjedhet. Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a rendbírságot munkavállalónként kell kiszabni. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott rendbírság kiszabására a munkaügyi központ központi szervezeti egysége jogosult. A befizetett rendbírság hatvan százaléka a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészét növeli, negyven százaléka saját bevétel, ami személyi juttatásokra nem használható fel. (4) A rendbírság kiszabására, továbbá a törvény végrehajtásához szükséges nyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályokat a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg. A rendbírság intézményének bevezetése régóta váratott magára, ugyanis az Flt. alapján adott támogatásokkal összefüggően előírt kötelezettségek megszegőivel, valamint az Flt.-ben, illetve felhatalmazása alapján hozott jogszabályban előírt bejelentési, nyilvántartási kötelezettségét elmulasztóval szemben semmiféle szankció nem létezett. A rendbírság kiszabására vonatkozó szabályokat a 3/1997. (I. 28.) MüM rendelettel módosított 3/1996. (IV. 5.) MüM rendelet tartalmazza. Ennek alapján rendbírságot a munkaügyi központok központi szervezeti egységei az alábbi esetekben szabhatnak ki - a munkaadó létszámleépítéssel összefüggő bejelentési kötelezettségét nem teljesítette, - a munkaadó külföldi munkavállaló munkaviszonyának az engedély lejárta előtti megszűnését 5 napon belül nem jelentette be az engedélyező hatóságnak, - előzetes nyilvántartásba nélkül folytat valaki munkaközvetítői tevékenységet, vagy a fogadó ország jogszabályait külföldre közvetítés alkalmával nem tartja be, - a munkaadó az Flt.-ben, vagy a foglalkoztatást elősegítő támogatást megállapító határozatban előirt nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, - a munkanélküli járadék megállapításához szükséges igazoló lapot nem, ill. nem megfelelően töltötte ki, - a munkaerőpiaci ellenőrök hatósági ellenőrzésének akadályozása esetén. Az Flt. 56/A. § (3) bekezdés 1998. január 1-jétől hatályos módosítása (a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően) teremtette meg az összhangot a rendbírságról szóló 3/1996. (IV. 5.) MüM rendelet és az Flt. között, miszerint rendbírság kiszabására a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek nem jogosultak, csak a munkaügyi központok központi szervezeti egységének ellenőrei. Az Flt. 56/A. § (1) és (2) bekezdését - más jogszabálymódosítással összefüggésben - 2001. december 22-i hatállyal érdemben módosította a 2001. évi LXXVIII. törvény. Ennek alapján a korábbi szabályok szerint meghatározott eseteken túlmenően rendbírságot köteles fizetni az a munkaerőkölcsönzéssel foglalkozó cég is, amelyik a Munka tv. 193/D. §-ában foglaltak ellenére, anélkül folytat munkakerőkölcsönzési tevékenységet, hogy az illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette volna. További új szabály, hogy rendbírság fizetésére köteles az a felszámoló is, aki nem tesz eleget a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényben foglalt kötelezettségének. E törvény módosítása alapján ugyanis a 2001. december 22-ét követően elrendelet felszámolási eljárásokban a felszámoló köteles a Bérgarancia Alapból támogatást igényelni akkor, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon nem tudja kielégíteni. A Bérgarancia Alapról szóló korábbi szabályok szerint ugyanis, ha a felszámoló nem tudta a munkavállalóknak az esedékes munkabért kifizetni, akkor csak lehetőségként volt számára biztosítva, hogy a bérek kifizetéséhez támogatást igényeljen az Alapból. Sok esetben ezt elmulasztották a felszámolók. Az EU szabályok ettől eltérő normákat tartalmaznak. A 80/987/EGK irányelvvel való összhang megteremtése érdekében a Bérgarancia Alapról szóló törvény ezért akként módosult, hogy a felszámolónak az új szabályok szerint nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége is fizetésképtelensége esetén a támogatás igénylése. Ennek elmulasztását szankcionálja az Flt. a rendbírság fizetésének kötelezettségével. 57. § A Foglalkoztatási Hivatal és a munkaügyi központ határozata - ide nem értve az 56. § (3) bekezdése szerinti határozatot - bíróság által megváltoztatható. E szakasz 2000. február 1-jétől hatályos módosítását az indokolta, hogy az Flt. 56. § (3) bekezdése lehetőséget teremtett arra, hogy bizonyos kivételes esetben a mérlegelési jogkörben hozott határozatok ellen is van jogorvoslat. Ebből kifolyólag nem célszerű, hogy a mérlegelési jogkörben hozott, támogatással összefüggő határozatok esetén a bíróságnak joga legyen a határozat megváltoztatására, ezért az új szabály ezt kizárja. 2001. július 1-től a Gazdasági Minisztérium helyett a Foglalkoztatási Hivatal látja el a munkaügyi központ központi szervezeti egysége által hozott határozatok elleni fellebbezések tekintetében a másodfokú hatósági jogkört. Adatvédelmi rendelkezések
57/A. § (1) A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Foglalkoztatási Hivatal, az OMMF és a munkaügyi központ a munkanélküli-ellátásokkal, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokkal, a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal, továbbá a külföldiek magyarországi foglalkoztatásával kapcsolatos tevékenysége, valamint hatósági ellenőrzése során, továbbá a munkaügyi adatszolgáltatásra kötelezett munkaadó e tevékenységével összefüggésben a külön jogszabályban meghatározott TAJ-számot alkalmazhatja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek a jogszabályban meghatározott feladataik az - 57/B-57/D. §-okban meghatározott feladatokat kivéve - ellátásával összefüggésben a következő adatok nyilvántartására jogosultak: a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap), b) állampolgárság, c) lakóhely (tartózkodási hely), d) foglalkozás, munkahely, munkakör (tevékenység), e) a munkanélküli ellátás, a foglalkoztatást elősegítő támogatás, valamint a munkaerőpiaci szolgáltatás megállapításához és igénybevételéhez e törvényben és más törvényben meghatározott adatok, f) iskolai végzettség(ek), szakképzettség(ek), g) jövedelemre vonatkozó adatok, h) munkáltató adatai (név, cím, székhely, telephely, gazdálkodási forma, adószám, TB nyilvántartási szám, TAJ szám, KSH szám). (3) A (2) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból a) a nyugdíj- és egészségbiztosítás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, ellenőrzése céljából a TAJ szám alkalmazásával az a)-c), e) és g) pontjai, b) a szociális igazgatás szerve a munkanélküliek jövedelempótló támogatása és a rendszeres szociális segély megállapítása céljából a TAJ szám alkalmazásával az a)-c) és e) pontjai, c) az állami adóhatóság szervei az adókötelezettség ellenőrzése, valamint a munkaadói és munkavállalói járulék bevallásának és befizetésének ellenőrzése céljából az a), c), d), e) és g) pontjai szerinti adatok igénylésére jogosultak. (4) (5) Az (1) bekezdésben megjelölt szervek más szerv és természetes személy részére adatot csak jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak. (6) A (3) bekezdés alapján adatigénylésre jogosult szervek felé a Foglalkoztatási Hivatal kapcsolati kódot képezhet, a nyilvántartásában szereplő személyekre vonatkozó adatszolgáltatás igénylése, teljesítése, valamint az adatszolgáltatást kérő nyilvántartásának karbantartása céljából. (7) A kapcsolati kód tartalmát és képzési szabályait a Foglalkoztatási Hivatal határozza meg. A kapcsolati kódot az adatkezelés céljának teljesülése után a Foglalkoztatási Hivatal és az adatkérő nyilvántartásából törölni kell. (8) A (2) bekezdés szerinti adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók. (9) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek kötelesek adatvédelmi szabályzatot kiadni. Az Flt. 57/A. § (1) bekezdésben felsorolt munkaügyi igazgatás szervei a támogatásokkal és ellátásokkal, valamint a munkaügyi ellenőrzéssel összefüggésben folyamatosan nyilvántartják és kezelik az érintettek személyi adatait, a foglalkoztatásukkal kapcsolatos információkat (munkahely, munkakör, átlagkereset, képzettség stb.), valamint a munkaügyi központok, mint kvázi munkáltatók teljesítik az 1997. évi LXXX. tv. a társadalombiztosításról, továbbá az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényekben meghatározott kötelezettségeiket. Az Flt. 57/A. § (4) bekezdése alapján az Országos Munkaügyi Központ és a munkaügyi központok jogosultak voltak a munkanélküliek vonatkozásában a korábbi személyi szám helyett a Társadalombiztosítási Azonosító Jel alkalmazására. A (4) bekezdés a jelen adatvédelmi rendelkezések 1997. július 1-jei hatályba lépésével egy időben hatályon kívül helyezésre került, a TAJ szám további használata az Flt. 56. § (1) bekezdése alapján biztosított. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvénnyel összhangban kerültek megalkotásra az adatvédelmi rendelkezések az Flt.-ben. A munkaügyi igazgatás szervei által nyilvántartott állampolgárok Flt. 57/A. § (3) bekezdés szerinti egyes személyi adatai csak a nyugdíj és egészségbiztosítás, a szociális igazgatás, az adóigazgatás szerveinek adható át, melynek során a Foglalkoztatási Hivatal - a további adatbiztonság érdekében - külön kapcsolati kódot képezhet. A nyilvántartott adatok statisztikai célú felhasználása az Flt. 57/A. § (8) bekezdés alapján megengedett, de az igényelt adatokat csak személyazonosításra alkalmatlan módon lehet átadni. A munkaügyi igazgatás valamennyi szerve az 1996. évi XX. törvény 20. § (2) bek. b) pontja alapján jogosult az adóazonosító jel kezelésére is annak megállapítása érdekében, hogy a munkanélkülinek a munkaügyi ellátás mellett van-e kereső tevékenységből származó jövedelme, illetve annak ellenőrzése céljából, hogy a polgár eleget tett-e munkavállalói járulékfizetési kötelezettségének, illetve adatszolgáltatás teljesítése érdekében. Az 1998. január 1-jétől került beiktatásra az Flt. 57/A. § a (4) bekezdés, amely széleskörű felhatalmazást ad a Foglalkoztatási Hivatalnak, illetve a munkaügyi központoknak, hogy az információs rendszerükben lévő munkavállalók az Flt. 57/A. § (2) bekezdésben lévő adatai alapján egységes munkaügyi nyilvántartást hozhatnak létre. Kérdéses azonban, hogy e nyilvántartás mennyire kapcsolódik a foglalkoztatottakat átfogó, már meglévő társadalombiztosítási- vagy adónyilvántartásához. Egységes Munkaügyi Nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések 57/B. § (1) Az európai közösségi jog alapján fennálló statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése feltételeinek megteremtése, a munkaviszonyra vonatkozó információs önrendelkezési jog érvényesülésének elősegítése, a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében Egységes Munkaügyi Nyilvántartást (a továbbiakban: Nyilvántartás) kell létrehozni és működtetni. (2) A Nyilvántartás a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkaviszonyok (3) bekezdésben foglalt adatainak nyilvántartását tartalmazza. (3) A Nyilvántartás a (2) bekezdésben meghatározott munkaviszonyokat, illetőleg ahhoz kapcsolódóan a munkavállalókat és munkaadókat a következő adatok szerint tartja nyilván: A) Munkavállaló adatai: a) személyi adatok (név, születéskori név, nem, anyja neve, születési helye, dátuma), b) TAJ-szám, c) állampolgárság, d) személyi alapbér, e) munkaidő hossza (teljes munkaidő, részmunkaidő), f) a bejelentett munkaviszonyban ellátott munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképzettség, g) a saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód. B) Munkaadó adatai: a) adószám, adószámmal nem rendelkező magánszemély munkaadó esetében adóazonosító jel, b) megnevezés, c) telephely címe, d) székhely címe, e) saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód. C) A munkaviszony kezdetének és megszűnésének időpontja. (4) A munkaadónak a Nyilvántartás adatbázisának létrehozása és működtetése érdekében, a Nyilvántartást működtető szervvel szembeni bejelentési kötelezettségét az 57/E. § tartalmazza. 57/C. § (1) Az 57/B. § (3) bekezdésében meghatározott adatokból adatok igénylésére jogosultak - az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának d) alpontjában meghatározott adat, valamint a saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód kivételével - a) TAJ-szám alkalmazásával aa) a nyugdíj- és egészségbiztosítás szervei a társadalombiztosítási szabályokban előírt bejelentési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, az ellátás megállapítása, folyósítása, ellenőrzése, ab) a szociális igazgatás szerve a munkanélküliek jövedelempótló támogatása továbbfolyósítása és a rendszeres szociális segély megállapítása; b) az állami adóhatóság szervei az adókötelezettség ellenőrzése, valamint a munkaviszonyból származó jövedelmet terhelő valamennyi járulék és hozzájárulás bevallásának és befizetésének ellenőrzése; c) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség és megyei (fővárosi) felügyelőségei a munkaviszony létesítésével, valamint megszűnésével és megszüntetésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség, továbbá a munkanélküli-ellátásra való jogosultság ellenőrzése; d) a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Foglalkoztatási Hivatal, továbbá a megyei (fővárosi) munkaügyi központ a munkanélküli-ellátásra való jogosultság, valamint az e törvényben és végrehajtási szabályaiban meghatározott támogatások feltételeinek ellenőrzése; e) a menekültügyi hatóság, valamint a központi és területi idegenrendészeti hatóság a törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges adategyeztetés céljából. (2) Az 57/B. § (3) bekezdésében meghatározott adatok statisztikai célra felhasználhatók, és az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának d) alpontjában meghatározott adat, valamint a saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód kivételével a Központi Statisztikai Hivatal részére egyedi azonosításra alkalmas módon átadhatók. (3) Az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának d) alpontjában meghatározott adat csak statisztikai célra használható fel és ahhoz kizárólag a munkavállaló férhet hozzá. (4) A munkaadó és a munkavállaló a saját adataikhoz a megfelelő azonosítók alkalmazásával hozzáférhetnek, azokról, illetve felhasználásukról tájékoztatást kérhetnek. (5) A Nyilvántartásból adat más szerv és természetes személy részére csak jogszabályban meghatározott módon szolgáltatható. 57/D. § (1) Az Egységes Munkaügyi Nyilvántartást a Foglalkoztatási Hivatal szervezetébe tartozó Munkaügyi Nyilvántartó Központ működteti. A Foglalkoztatási Hivatal az adatfeldolgozás egyes részfeladataival más szervezetet is megbízhat. (2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - külön megállapodásban foglaltak szerint - az (1) bekezdésében meghatározott, a Nyilvántartást működtető szerv rendelkezésére bocsátja a munkavállalóknak és a munkaadóknak a 2002. és 2003. évekre vonatkozó, következő adatait: a) a munkaadó adószáma, megnevezése, egyéb cégadatai a Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartó Lap szerint, b) a munkaadónál munkaviszonyban álló munkavállaló neve, születéskori neve, születési helye, születési dátuma, anyja neve, c) társadalombiztosítási azonosító jele. (3) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár - külön megállapodásban foglaltak szerint - az (1) bekezdésben meghatározott, a Nyilvántartást működtető szerv rendelkezésére bocsátja a munkavállalóknak és a munkaadóknak a 2004. január 1-jétől 2004. április 30-ig terjedő időtartamra vonatkozó, a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott adatait, továbbá a munkaadók megnevezését, adószámát és egyéb, az OEP nyilvántartásában szereplő cégadatait. 57/E. § (1) Az a munkaadó, aki a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hatálya alá tartozó munkaviszonyban munkavállalót foglalkoztat, köteles bejelenteni az 57/D. § (1) bekezdésében meghatározott, a Nyilvántartást működtető szervnek a) a munkaszerződés megkötését követően, legkésőbb a munkavállaló munkába lépéséig a munkaviszony létrejöttének időpontját, b) legkésőbb a munkaviszony megszűnését, illetőleg megszüntetését követő napon a megszűnés időpontját. (2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában foglalt bejelentésnek tartalmaznia kell továbbá a munkavállalónak az 57/B. § (3) bekezdése A) pontjának a)-f) alpontjában, valamint a munkaadónak az 57/B. § (3) bekezdése B) pontjának a)-d) alpontjában meghatározott adatait. (3) Ha a bíróság jogerősen megállapítja, hogy a munkaadó a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és a munkavállalót eredeti munkakörében tovább foglalkoztatják, a bírósági ítélet által tartalmazott, az (1) bekezdésben foglaltakat érintő változást a munkaadó legkésőbb a bírósági ítélet közlését követő napon köteles bejelenteni. (4) Ha a munkaviszony fennállásáról hatósági határozat, bírósági ítélet, vagy a munkaadó és a munkavállaló megállapodása a munkavégzés megkezdését követően utólag rendelkezik, a munkaadó az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bejelentési kötelezettségét a megállapodás megkötését, illetőleg a hatósági határozat vagy bírósági ítélet jogerőre emelkedéséről történő értesítést követő napon a munkaviszony kezdetének időpontjára visszamenőleges hatállyal köteles teljesíteni. (5) Az 57/D. § (1) bekezdésében meghatározott, a Nyilvántartást működtető szerv a munkaadónak visszaigazolja az e §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítését. Fogalommeghatározások és záró rendelkezések
58. § (1) Ez a törvény 1991. március hó 1. napján lép hatályba. (2) A törvény hatálybalépésekor juttatásban vagy támogatásban részesülők esetében a juttatást, illetve a támogatást a megállapításkor hatályos jogszabályok szerint kell tovább folyósítani. (3) (4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezendő jogszabályokat és rendelkezéseket a Kormány állapítja meg. (5) E törvény alkalmazásában a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, közszolgálati jogviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, bírósági és igazságügyi, valamint ügyészségi szolgálati viszonyt, a biztosított bedolgozói - és az 1994. június 1-jét megelőzően létesített - ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, a hivatásos nevelő szülői jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjának szolgálati viszonyát kell érteni, b) munkavállaló: az, aki az a) pontban meghatározott munkaviszonyban áll, c) munkaadó: az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, aki munkavállalót foglalkoztat, vagy foglalkoztatni kíván. A 7. § (4) bekezdésének alkalmazásában munkaadó az is, aki külföldit az a) pontban fel nem sorolt jogviszony alapján foglalkoztat, valamint akinek külföldi munkaadóval kötött magánjogi szerződése teljesítése érdekében végez munkát külföldi magánszemély Magyarországon, d) munkanélküli: az a személy, aki 1. a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és 2. oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és 3. öregségi nyugdíjra nem jogosult, és 4. az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat, és 5. elhelyezkedése érdekében együttműködik a munkaügyi központ kirendeltségével, és 6. akit a munkaügyi központ kirendeltsége munkanélküliként nyilvántart, e) kereső tevékenység: - az 1-2. pontban foglaltak figyelembevételével - minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, valamint aki gazdasági társaság tevékenységében személyes közreműködés vagy mellékszolgáltatás keretében történő munkavégzés útján vesz részt, illetve aki a társaság vezető tisztségviselője vagy a társasági szerződésben közreműködési/munkavégzési kötelezettsége/joga fel van tüntetve. 1. Az olyan munkavégzés, amelyért jogszabály alapján tiszteletdíj jár, akkor minősül kereső tevékenységnek, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát meghaladja. 2. A mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység akkor minősül kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni, Az Flt. szabályainak értelmezésekor, illetve alkalmazásakor rendkívül lényeges, hogy az egyes fogalmak tartalmát pontosan ismerjük. A joggyakorlatban ugyanis számtalanszor előfordult, hogy az eltérő jogágak azonos szóhasználat mellett is más-más tartalmat kapcsoltak az adott szóhoz. Így például a Társadalombiztosítási törvény munkaadó alatt egészen más kört ért, mint a Munka tv., vagy az Flt. Ezért az alábbi értelmező rendelkezések az Flt. vonatkozásában adnak eligazítást az egyes fogalmakhoz, melyek közül az alábbiakat emeljük ki. A munkaviszonynak minősülő jogviszonyok felsorolása egyrészt lényeges azért, mert a munkanélküli járadékra való jogosultság elbírálása során és a járadékfolyósítás időtartamának meghatározásakor az elmúlt négy évben munkaviszonyban töltött időt kell figyelembe venni, másrészt a munkanélküli az Flt. 25. § (2) bekezdés e) pontja alapján csak munkaviszonyba közvetíthető ki, harmadrészt, hogy a munkaadói és a munkavállalói járulékot is a munkaviszonyból származó kifizetések után kell levonni. Lényeges továbbá, hogy a munkaviszony a magyar jog hatálya alá tartozzon. E tárgyban a Munka tv. 1. §-a ad eligazítást, mely szerint a magyar jog hatálya alá tartozik - a Magyar Köztársaság területén végzett munka, - a külföldön végzett munka, ha a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön kiküldetésben végzi, - vízi, vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkaviszonya, ha a jármű magyar lobogó, vagy felségjel alatt közlekedik (más fuvarozó esetében akkor, ha a munkáltató székhelye Magyarországon van, azaz a munkáltató személyes joga a magyar). A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, melyben a Munka tv. 76. § (5) bek. szerint meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, a munkakörét és a munkavégzés helyét. A munkaszerződést mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak alá kell írnia. (Ettől eltérő szabályokat rögzít az alkalmi munkavállalásról szóló törvény.) Nem minősül munkaviszonynak a megbízási, valamint a vállalkozási jogviszony alapján végzett munka, ezen szerződések keretében történő foglalkoztatást az 1959. évi IV. törvény, azaz a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza. Megjegyezzük, hogy a Munka tv. a lehető legtágabb körben határozza meg a munkáltató fogalmát, azaz munkáltató az lehet, aki jogképes. A Ptk. szerint jogképes az, akinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Ilyen az ember, a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet. A biztosított bedolgozói jogviszony is munkaviszonynak tekintendő, így a munkanélküli járadékra való jogosultság szempontjából jogszerző időnek minősül, valamint e jogviszonyból származó kifizetéseket is terheli a munkaadói, munkavállalói járulékfizetés. A bedolgozók foglalkoztatásáról a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet szól. Biztosított bedolgozói jogviszony akkor keletkezik, ha a foglalkoztató és a bedolgozó megállapodik abban, hogy a foglalkoztató meghatározott munkamennyiséggel ellátja a bedolgozót (azaz munkát biztosít), a bedolgozó pedig ebben a mértékben rendszeresen munkát végez. A megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára kell megkötni, amelynek elvégzése esetén a bedolgozó havi díjazása eléri a minimálbér 30%-át. Ha a foglalkoztató a meghatározott mennyiségű munkával nem tudja a bedolgozót ellátni, akkor a megállapodás szerinti fix összeg, de legalább a minimálbér 30%-át elérő díjazás jár a bedolgozónak. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 63. §-a alapján a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű foglalkoztatása is a Munka tv. hatálya alá tartozik, azaz munkaviszonynak minősül. 1998. január 1-jétől a munkaviszonnyal esik egy tekintet alá a hivatásos nevelőszülői jogviszony is, mellyel kiegészült az Flt. 58. § (5) bekezdés a) pontja. A hivatásos nevelőszülőkre vonatkozó rendelkezéseket egyrészt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint a nevelőszülői jogviszonyt meghatározó 1997. évi XXXI. törvény tartalmazza. A hivatásos nevelőszülői jogviszony a működtető és a hivatásos nevelőszülő, illetve a speciális hivatásos nevelőszülő (a továbbiakban együtt hivatásos nevelőszülő) között, jogokat és kötelezettségeket tartalmazó, írásba foglalt megállapodás alapján létrejövő foglalkoztatási jogviszony. A hivatásos nevelőszülőt végkielégítés illetheti meg (illetve betegszabadságra is jogosult lehet). A hivatásos nevelőszülőt - a megállapodásban meghatározott - díjazás illeti meg, amely nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 150%-ánál; ettől érvényesen eltérni nem lehet. A hivatásos nevelőszülői díj kifizetésére és az abból való levonásra a Munka tv. rendelkezései irányadóak azzal, hogy e szabályok alkalmazásánál munkabéren a hivatásos nevelőszülő díjazását kell érteni. Munkaviszonynak minősül továbbá az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról szóló 1997. évi LXXIV. törvény alapján történő foglalkoztatás is. Munkanélkülinek az a személy tekinthető, aki - többek között - rendelkezik a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel. Ez a munkanélküli olyan egészségi alkalmasságát jelenti, mely lehetővé teszi, hogy bármikor munkába kiközvetíthető legyen. Előfordulhat, hogy munkanélkülivé válását megelőzően betöltött munkakör ellátására egészségileg alkalmatlanná vált, (például ács-állványozó munkakört sérülése miatt a jövőben nem tud ellátni) de más munkakörbe (pl. portás) kiközvetíthető. Alkalmasságát a felajánlott munkahely, az adott munkakör viszonylatában kell vizsgálni. Nem minősül munkanélkülinek, aki oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, ugyanis hallgatói jogviszonyából (elfoglaltságából) kifolyólag nem kiközvetíthető. Munkanélküli állapot természetesen akkor áll fenn, ha az illető nem áll munkaviszonyban, és egyéb kereső tevékenységet sem folytat. A kereső tevékenység fogalmát a következő e) pont határozza meg. E szerint a kereső tevékenység általánosságban konkrét munkavégzéshez kötődik. Ilyen egyéb kereső tevékenység például a vállalkozási, megbízási jogviszony alapján végzett munka, melyről a munkanélkülinek nyilatkoznia kell a nyilvántartásba vételekor. Tekintettel arra, hogy például az értékpapírokból, ingatlan bérbeadásából, kamatokból származó jövedelem nem kötődik konkrét munkavégzéshez, nem is minősül e tevékenység kereső tevékenységnek, így e személy munkanélküliként nyilvántartásba vehető. A kereső tevékenységből származó jövedelem nagyságrendje ez esetben közömbös, bármilyen csekély összegű kereső tevékenység kizárja a munkanélküli állapotot. Nem minősül kereső tevékenységet folytatónak az a munkanélküli, akit alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatnak. A foglalkoztatás napjaira azonban nem részesülhet munkanélküli járadékban, illetve képzésével összefüggésben keresetpótló juttatásban. Nem tekinthető munkanélkülinek az, aki öregségi nyugdíjra szerez jogosultságot. Lényeges, hogy már a nyugellátásra való jogosultság ténye kizárja a munkanélküli státus megszerzését és nem szükséges, hogy az ellátás ténylegesen folyósításra kerüljön. Az öregségi nyugdíjra jogosult személyek körét az Flt. 58. § (5) bekezdésének i) pontja tartalmazza. A munkanélküli státus megszerzésének az is feltétele 2001. július 1-től, hogy a munkanélküli a munkaügyi központ kirendeltségével elhelyezkedése érdekében együttműködjön. Az együttműködési kötelezettség korábban csak a munkanélküli járadék megállapításának volt a feltétele. A munkanélküli elhelyezkedésének segítése, képzésbe, tréningbe való bevonása igényli a kirendeltséggel való rendszeres kapcsolattartást, a kölcsönös tájékoztatást, ezért az együttműködés vállalása és teljesítése egyben a munkanélküliként történő nyilvántartásbavétel feltétele is. Az együttműködés tartalmáról a (6) bekezdés d) pontja nyújt információt. 2001. július 1-től munkanélkülinek az a személy minősül, akit - a fenti feltételek teljesülése mellett - a munkaügyi központ kirendeltsége nyilvántartásba vett. Emiatt fontos, hogy aki munkanélkülivé vált, regisztrálása érdekében minél hamarabb keresse fel az illetékes kirendeltséget. Kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni, továbbá - díjazástól függetlenül - azt is, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, valamint aki gazdasági társaságban személyes közreműködés, vagy mellékszolgáltatás keretében munkát végez. 2003. január 1-jétől lépett hatályba az az új rendelkezés, miszerint az a személy is kereső tevékenységet folytatónak minősül, aki a társaság vezető tisztségviselője, vagy a társasági szerződésben közreműködési, vagy munkavégzési kötelezettsége (joga) fel van tüntetve. Ezen esetekben nem vizsgálandó a konkrét munkavégzés és díjazás teljesülése, elegendő a vállalkozói igazolvány megléte, illetve hogy a társasági szerződés tartalmazza a személyes közreműködés vagy a mellékszolgáltatás keretében történő munkavégzést. A munkanélkülinek regisztrálása során mindezekről nyilatkoznia kell. Az 1. és 2. pontban meghatározott tevékenységek csak bizonyos jövedelem elérése esetén minősülnek kereső tevékenységnek - a jogszabály alapján járó tiszteletdíj esetében a kötelező legkisebb munkabér 30%-át meghaladó havi tiszteletdíj, - mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység esetében ha az ebből származó bevételt az szja szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. BH2001. 601. Ha a munkanélküli-járadékban részesülők gazdasági társaságot alapítanak, és ügyvezetői minőségüket a munkaügyi hatóságnak elmulasztják bejelenteni, a járadék folyósítását meg kell szüntetni, és a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetését kell elrendelni [1991. évi IV. tv. 28. § (4) bek. a)-b) pont, 37. § (1) bek., 58. § (5) bek. e) pont, 1988. évi VI. tv. 167. § (2) bek.]. f) közfeladat: a módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 74/G. § (2) bekezdésében meghatározott feladat, g) kötelező legkisebb munkabér, minimálbér: a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb havi munkabér legmagasabb mértéke, h) öregségi nyugdíjkorhatár: a személyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár, a társadalombiztosítási jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével, i) öregség nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki előrehozott öregségi nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, valamint szolgálati nyugdíjban részesül, j) munkaközvetítő tevékenység: olyan szolgáltatások összessége, amelynek célja a munkát keresők és a munkát kínálók találkozásának elősegítése, k) pályakezdő munkanélküli: a 25. életévét - felsőfokú végzettségű személy esetén 30. életévét - be nem töltött, a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkező, a munkaügyi központ által nyilvántartott munkanélküli, feltéve, ha munkanélküli járadékra a tanulmányainak befejezését követően nem szerzett jogosultságot. Nem tekinthető pályakezdő munkanélkülinek, aki
l) rövid időtartamú munka: olyan, a munkaügyi központ által felajánlott, vagy a munkanélküli által megtalált munka, amelynek időtartama összefüggően a 90 napot nem haladja meg, m) megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahelymegtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. Ettől eltérően a 41/A. § alkalmazása szempontjából a megváltozott munkaképességű személy fogalmát külön jogszabály határozza meg, n) alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony: az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény 2. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogviszony, o) közhasznú tevékenység: a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. §-ának c) pontjában felsorolt tevékenységek, p) háztartás: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott személyek, q) jövedelem: az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jövedelem, r) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa. (6) A törvény alkalmazásában a a) a munkavállaló rendes felmondásán, a köztisztviselő, a közalkalmazott, valamint a fegyveres erők, a fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos állományú tagjának lemondását; b) munkaviszonynak a munkáltató részéről rendkívüli felmondással történő megszüntetésén a közszolgálati jogviszony hivatalvesztéssel, a közalkalmazotti jogviszony elbocsátással, valamint a hivatásos és szerződéses állományú jogviszonynak a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 53. §-a e)-f) pontjában, 56. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 56. §-ának e)-f) pontjában, és 59. §-ának c) pontjában; c) a munkaviszonynak a munkaadó részéről rendes felmondással történő megszüntetésén a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonynak felmentéssel történő megszüntetését is érteni kell; d) az (5) bekezdés d) pontjának 5. alpontja alkalmazásában a megyei (fővárosi) munkaügyi központ kirendeltségével együttműködik az, aki: 1. a kirendeltségnél jelentkezik és munkanélküliként történő nyilvántartásba vételét kéri, és 2. a kirendeltség által meghatározott időpontban, de legalább háromhavonként jelentkezik a kirendeltségnél, és 3. az (5) bekezdés d) pontjának 1-4. alpontjaiban meghatározott körülményeiben bekövetkezett változást annak bekövetkeztétől számított 8 napon belül bejelenti a munkaügyi központ kirendeltségének, 4. a felajánlott munkalehetőségeket mérlegeli, és 5. maga is részt vesz megfelelő munkahely felkutatásában, és 6. a saját maga által talált vagy a kirendeltség által felkínált megfelelő munkahelyen munkaviszonyt létesít, illetve a kirendeltség által felkínált képzési lehetőséget elfogadja. (7) Ahol jogszabály munkaügyi szakigazgatási szervet, munka- vagy munkaerőközvetítő szervet, munkaügyi szolgáltató irodát említ, ezen a munkaügyi központot kell érteni. (8) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg a) a munkanélküli-járadék folyósításának, b) a 32. § (1) bekezdésének d) pontjában, valamint e § (5) bekezdése d) pontjának 1. alpontjában és (6) bekezdésének d) pontjában meghatározott együttműködési kötelezettség teljesítésének, c) az EGT tagállamaiban történő munkahelykereséssel kapcsolatos költségtérítés feltételeinek és odaítélésének, d) a foglalkoztatási alaprész felnőttképzési kerete felhasználásának, valamint e) a 41/A. § (4) bekezdésében meghatározott átlagos statisztikai állományi létszám számításának, f) az informatikai és hírközlési miniszterrel egyetértésben az Egységes Munkaügyi Nyilvántartás keretében használt, a munkaadó és a munkavállaló által, a saját adatokhoz való hozzáférést biztosító kód, továbbá a munkaügyi ellenőrzés számára a hatósági hozzáférést biztosító kód képzésének, kiadásának és alkalmazásának szabályait. (9) Ahol e törvény a) gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, terhességi gyermekágyi segélyt, gyermeknevelési támogatást, ápolási díjat, öregségi nyugdíjat, rokkantsági, valamint baleseti rokkantsági nyugdíjat, rendszeres szociális járadékot, átmeneti járadékot, továbbá bányászok egészségkárosodási járadékát, b) munkaviszonyt említ, azon az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelő ellátásokat és jogviszonyokat is érteni kell. (10) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg a munkaügyi nyilvántartási és bejelentési kötelezettségre, valamint a bejelentési kötelezettség teljesítésének visszaigazolására vonatkozó szabályokat. 59. § (1) E törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségben migráns munkavállalókról, önálló vállalkozókról, diákokról, nyugdíjasokról és magukat önerőből eltartókról, valamint családtagjaikról szóló közösségi jogszabályok szerint kell alkalmazni. (2) E törvénynek a munkanélküli járadék összegének kiszámítására vonatkozó, valamint a munkanélküli járadékra való jogosultsági időt meghatározó rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségek migráns munkavállalóinak, önálló vállalkozóinak, valamint ezek családtagjainak szociális biztonsága tárgykörében elfogadott közösségi rendeletek hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra e közösségi rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni. (3) E törvény alkalmazásában Európai Gazdasági Térségen az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez csatlakozott államokat kell érteni. (4) E törvény alkalmazásában a) EGT állampolgár: az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményhez csatlakozott állam állampolgára, b) EGT állampolgár hozzátartozója: az EGT állampolgár házastársa, 21 évnél fiatalabb vagy általa eltartott egyenes ági leszármazottja, továbbá az állampolgár és házastársának - általuk eltartott - egyenes ági felmenő rokonai.
|
