I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § A foglalkoztatás elősegítése a munkanélküliség megelőzése és hátrányos következményeinek enyhítése érdekében a Kormány, a helyi önkormányzatok, továbbá a munkaadók és a munkavállalásra jogosultak, valamint az utóbbiak érdekképviseleti szervezetei együttműködnek.

A foglalkoztatás elősegítésével és a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos állami feladatokat országosan kiépített szervezet látja el. A központi irányító szervezet, a fővárosi, megyei munkaügyi központok, valamint kirendeltségeik munkáját és hatáskörét nagymértékben befolyásolta a foglalkoztatási helyzet alakulása, a munkanélküliség nagyságrendje és összetétele, a támogatási célok változása, egyes hátrányos helyzetben lévő munkavállalói rétegek kiemelt támogatásának igénye és e szakmai szempontok mellett a közigazgatás korszerűsítésével kapcsolatos kormányzati elképzelések.

Ennek keretében 1997. január 1-jétől az addig középirányítói feladatokat ellátó Országos Munkaügyi Központ átalakult Országos Munkaügyi Módszertani Központtá, majd 2000. január 1-jétől Országos Munkaügyi Kutató- és Módszertani Központtá. Jogosítványai részben megmaradtak, részben a Munkaügyi Minisztériumba, illetve a munkaügyi központok jogkörébe kerültek át. Ezzel párhuzamosan a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek önállósága megszűnt és tevékenységüket a munkaügyi központ keretén belül látták el, ahonnan 2000. január 1-jétől kiváltak és visszanyerték korábbi önálló státusukat.

A munkaerőpiaci szervezet felépítése 2001. július 1-jétől ismét megváltozott. Munkaerőpiaci szervezeten az új terminológia szerint az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot kell érteni, melynek része az újonnan létrehozott középirányító szerv a Foglalkoztatási Hivatal (Flt. 48. §), valamint a fővárosi és a megyei munkaügyi központok (Flt. 49. §).

Az új központi hivatal látja el többek között a Munkaerő-piaci Alap működtetésének egyes feladatait, a munkaügyi központok tevékenységének közvetlen irányítását, a munkanélküli-ellátások, a foglalkoztatást elősegítő támogatások, továbbá a munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos módszertani feladatokat, másodfokú hatósági jogkört gyakorol, és működteti, fejleszti az egységes foglalkoztatási, nyilvántartási és az informatikai rendszereket.

A régióként létrehozott munkaerő-fejlesztő és -képző központok elsősorban a foglalkoztatást elősegítő képzések, valamint a központi képzési programok megvalósításában töltenek be jelentős szerepet.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot alkotó mindhárom szervezet egyaránt központi költségvetési szerv.

2. § (1) A foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliek ellátása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levőket többletjogosultságok illessék meg.

(2) A 7. § (2) bekezdésében meghatározott személyeket az e törvény és végrehajtási szabályai által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetően a magyar állampolgárral azonos jogok és kötelezettségek illetik meg és terhelik. Törvény, valamint kormányrendelet e szabálytól - a Magyar Köztársaságnak és vele az Európai Unióhoz, azonos időpontban csatlakozó más államoknak a csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés tartalmának megfelelően - az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) állampolgára és hozzátartozója tekintetében eltérő szabályokat állapíthat meg.

3. § (1) A törvényben meghatározott célok megvalósulását országosan kiépített munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtó állami szervezet (a továbbiakban: Állami Foglalkoztatási Szolgálat) segíti elő.

(2) Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat feladatát a központi és helyi szervei útján látja el.

(3) Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat irányításában a munkaadók, a munkavállalók, valamint - a helyi szervek tekintetében - a helyi önkormányzatok is közreműködnek.

(4) Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat tevékenységét humánszolgáltatásként, a munkanélküliség lélektani és társadalmi összefüggéseinek figyelembevételével végzi.

(5) Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a tevékenysége során - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság jogszabályaiban foglaltaknak megfelelően - együttműködik az EGT tagállamainak foglalkoztatási szolgálataival, valamint az Európai Koordinációs Hivatallal.

4. § (1) Minden munkavállalásra jogosultnak és munkaadónak joga van az Állami Foglalkoztatási Szolgálat e törvény 13/A. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez.

(2) A munkaerőpiaci szerv a hozzáforduló munkavállalót, valamint munkaadót jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

A munkaerőpiaci szervezet állami feladatként látja el munkaerőpiaci szolgáltató tevékenységét, mely tevékenységek köre korábban nem volt pontosan behatárolva. Az Flt. 2000. február 1-jétől hatályos módosítása meghatározza, hogy ingyenesen ad tájékoztatást a munkaerőpiaci és foglalkozási információkról, valamint a munkaközvetítéssel kapcsolatban. Ezen adatokról, mint pl. munkanélküliek száma, nyilvántartott üres álláshelyek, munkanélküli ellátásban, támogatásban résztvevők száma stb. helyi szinten a munkaügyi központok, országos szinten a Foglalkoztatási Hivatal ad tájékoztatást.

5. § (1) A foglalkoztatási feszültségek megszüntetésére, kezelésére és feloldására, valamint a munkanélküliség megelőzésére, csökkentésére és hátrányos következményeinek enyhítésére elsősorban a III. fejezetben meghatározott munkaerő-piaci szolgáltatásokat, valamint foglalkoztatást elősegítő támogatásokat kell alkalmazni.

(2) A foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a munkanélküliség megelőzését, valamint időtartamának csökkentését a foglalkoztatáspolitika körébe nem tartozó eszközök alkalmazásával (pl. adókedvezmények biztosításával, továbbá területfejlesztési és a munkahelyteremtést támogató, elkülönített pénzalapok felhasználásával, az oktatási rendszer és a foglalkoztatáspolitika összehangolásával) is elő kell segíteni.

A munkanélküliek létszámának csökkentése érdekében elsősorban képzésük, munkába helyezésük a cél, ezért a törvény az általános rendelkezések között hangsúlyozottan is kiemeli, hogy számukra a III. fejezetben meghatározott foglalkoztatást elősegítő támogatásokat, az ún. aktív eszközöket kell alkalmazni, s ha munkába állításuk nem lehetséges, akkor kerülhet sor munkanélküli ellátás megállapítására.

A munkaerőpiaci szervezet a munkanélküliség csökkentését segítő korábbi támogatások mellett 2000. február 1-jétől fokozott hangsúlyt helyez a munkaerőpiaci szolgáltatásokra, így az általános célok deklarálása mellett az Flt. 13/A. §-ában nevesíti a szolgáltatások körét, illetve külön miniszteri rendeletben kívánja szabályozni ezek szakmai követelményét és a támogatás feltételeit.

Az e törvényben meghatározott támogatásokon túlmenően, elősegítendő célként került megfogalmazásra, hogy a munkanélküliek alkalmazását, valamint szakképzését más eszközökkel is ösztönözni kell.

Így például egyes adókedvezményekkel támogatja a munkaadókat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, miszerint a hatálya alá tartozó munkaadó az adózás előtti eredményét csökkentheti

1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés i) pontja alapján

- az iskolai rendszerű szakképzésben közreműködő adózónál (munkaadónál) tanulónként minden megkezdett hónap után havi 6000 forinttal, ha az adózó a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján végzi,

1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés j) pontja alapján

- a sikeres szakmai vizsgát tett az i) pontban említett - szakképző iskolai tanuló után, folyamatos továbbfoglalkoztatása esetén, valamint

- a korábban munkanélküli személy után a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulékkal, valamint

- a járulék költségkénti elszámolásán túl, az adózó akkor járhat el e rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli magánszemély alkalmazása óta, illetve az azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott más munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nála nem állt munkaviszonyban (az utóbbi feltételek az adókedvezmény igénybevétele kijátszásának kíván gátat szabni).

Hasonló kedvezményeket tartalmaz a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 21. § és 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § az őstermelő és egyéni vállalkozó, mint munkáltató esetében.

Az 1996. évi XXI. törvény rendelkezik a területfejlesztésről, a 2003. évi LXXXVI. törvény pedig a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról, melyek szintén lehetőséget teremtenek különböző támogatások igénybevételéhez.

6. § (1) A megyei (fővárosi) munkaügyi központon kívül munkaközvetítést (a továbbiakban: magán-munkaközvetítés) belföldi székhellyel rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint egyéni vállalkozó folytathat, feltéve, ha a jogszabályban előírt feltételekkel rendelkezik, és az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központ nyilvántartásba vette.

(2) Külföldi munkavállalásra vonatkozó munkaközvetítő tevékenység csak a fogadó ország jogszabályainak megfelelő munkavállalásra irányulhat.

(3) Az, aki magán munkaközvetítő tevékenységet folytat, a munkát kereső személytől - kivéve, ha a (4) bekezdésben meghatározott jogszabály eltérően nem rendelkezik - díjat, költséget nem igényelhet.

(4) A magán munkaközvetítő tevékenység folytatásának, a magán munkaközvetítők nyilvántartásba vételének feltételeit és részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. Ennek során

a) egyes munkavállalói csoportok vagy a magán munkaközvetítő által nyújtott egyes szolgáltatások tekintetében a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően rendelkezhet, továbbá

b) vagyoni biztosíték meglétét írhatja elő, ha a magán munkaközvetítés külföldre irányul, vagy a magán munkaközvetítő a munkát keresővel szemben díjat számol fel.

(5) A magán munkaközvetítő tevékenység hatósági ellenőrzését ellátó szerv, valamint a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szervei az ellenőrzés céljainak meghatározásában és tapasztalatainak értékelésében együttműködnek.

Magyarországon munkaközvetítéssel, különböző szervezeti keretek között, eltérő színvonalú szolgáltatások nyújtása mellett egyre többen foglalkoznak. A gyakorlati megoldások sokszínűsége ellenére is általában két intézményrendszert különböztethetünk meg, az ún. állami (a munkaügyi központok kirendeltségei által végzett közvetítést) és a magán-munkaközvetítést.

A magán-munkaközvetítők szolgáltatásaikért általában nemcsak a munkát kínálóktól, azaz a munkáltatóktól, hanem az állást kereső személyektől is díjat kérnek. E lehetőségek körét korlátozza a 2003. január 1-jétől hatályba lépett módosítás, amely szerint a magán-munkaközvetítő ezután csak kivételes esetben igényelhet díjat a munkát kereső személytől a közvetítésért. E szabály beiktatását a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO Konferenciája által elfogadott, a magán-munkaközvetítői ügynökségekről szóló 181. sz. Egyezmény ratifikálása indokolta. Az Egyezményben foglaltak szerint a magán-munkaközvetítők a munkát keresők felé sem közvetlenül, sem közvetve nem számolhatnak fel díjat, vagy költséget. Ez alól kivételek csak a munkaadók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel történő konzultáció alapján állapíthatók meg, egyes munkavállalói csoportok, vagy a magán-munkaközvetítők által nyújtott szolgáltatások meghatározott típusainak tekintetében.

A módosításnak megfelelően - pontosítva ugyan - megmaradt az a korábbi szabály, amely szerint a magán-munkaközvetítői tevékenység folytatásának vagyoni biztosíték letétbe helyezése lehet a feltétele akkor, ha a közvetítés külföldön történő munkavégzésre irányul, vagy azokban a kivételes esetekben, amikor az állást kereső személytől díjat lehet igényelni.

A magán-munkaközvetítői tevékenységet és a közvetítő nyilvántartásba vételének feltételeit az 1998. március 1-jén hatályba lépett 274/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet szabályozta. Ezt 2001. július 1-jével hatályon kívül helyezte a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet. Az új rendelet néhány pontosítással megtartotta a magán-munkaközvetítésre vonatkozó korábbi szabályokat, valamint kiegészült a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásához kötődő speciális rendelkezésekkel.

A kormányrendelet szerint magán-munkaközvetítésnek minősül a munkaügyi központ munkaközvetítői tevékenységén kívül végzett olyan tevékenység, amely arra irányul, hogy elősegítse a munkát keresők és a munkát kínálók találkozását foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése céljából, ideértve a magyar állampolgárok külföldre és külföldi állampolgárok Magyarországra való közvetítésére is. A korábbi szabályok szerint csak a munkaviszonyba, vagy megbízási jogviszonyba történő közvetítés tartozott a kormányrendelet hatálya alá. Az új rendelkezés értelmében a foglalkoztatásra irányuló jogviszony körébe tartozik minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya természetes személy által ellenérték (díjazás) fejében végzett munka. Ilyen például a munkaviszony, közalkalmazotti, köztisztviselői, bedolgozói jogviszony, megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony, de idetartozik a gyermeknevelő ún. au-pair (bébiszitter) tevékenység is. A gyermeknevelő tevékenység külön nevesítését az indokolta, hogy a közvetítőre vonatkozó szabályok egyértelműen kiterjedjenek a bébiszitterek külföldre történő közvetítésével foglalkozó cégekre.

A munkaközvetítés fenti értelmezése a közvetítői tevékenység rendkívül széles skáláját fogja át, melyek közül néhányat azok sajátos jellege miatt a jogalkotó kiemelt a rendelet hatálya alól. Így nem tartozik a kormányrendelet hatálya alá, ha a

- a helyi önkormányzat munkanélküliek részére foglalkoztatásuk elősegítése érdekében munkát ajánl fel,

- az oktatási intézmény a vele tanulói, hallgatói jogviszonyban állók részére, álláskeresés céljából a munkaadókkal állásbörzét szervez,

- színházi és művészeti ügynökségek művészeket közvetítenek.

A munkaközvetítéssel foglalkozó cégek gyakran folytatnak munkaerő-kölcsönzést is. Kölcsönzés akkor valósul meg, amikor a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalóját ellenérték fejében munkavégzésére a kölcsönvevőnek átengedi. A munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályokat, a kölcsönadó, kölcsönvevő és a munkavállaló közötti jogviszonyt 2001. július 1-i hatállyal a Munka tv. 193/B-193/P. §-ai tartalmazzák, a kölcsönző cégek nyilvántartásba vételének feltételeit pedig a hivatkozott kormányrendelet részletezi.

Magán-munkaközvetítői tevékenységet folytathat

- bármely jogi személy (pl. alapítvány, egyesület, társadalmi szervezet, kft., részvénytársaság)

- jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (közkereseti társaság, betéti társaság)

- egyéni vállalkozó.

A magán-munkaközvetítői tevékenység folytatásának feltétele, hogy a közvetítőt nyilvántartásba vegye a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ.

A nyilvántartásba vétel teljesüléséhez azonban több kritériumnak kell megfelelnie a magán-munkaközvetítőnek. Szükséges, hogy az előírt bírósági nyilvántartásba bejegyezzék, (egyéni vállalkozónál igazolvány megléte), - legyen olyan alkalmazottja, aki a kormányrendelet mellékletében felsorolt valamely szakmai végzettséggel rendelkezik, - a tevékenység gyakorlásához megfelelő irodahelység álljon rendelkezésére.

A 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendeletet a vagyoni letét vonatkozásában az 57/2003. (IV. 24.) Korm. rendelet részben módosította, az új szabályok 2003. május 9-én léptek hatályba.

Ennek lényege, hogy a korábbi rendelkezésektől eltérően a magán-munkaközvetítői tevékenység folytatásának a vagyoni biztosíték letétbe helyezése csak akkor feltétele, ha a közvetítés külföldi munkavégzésre irányul. A letét mértéke 500 000 Ft. (A korábbi szabályok alapján a belföldi magán-munkaközvetítői tevékenység folytatásához letétbe helyezett összeget - 300 000 Ft-ot - a közvetítő kérelmére vissza kell fizetni, ha a közvetítő ellen a munkát kereső kérelmére indult bírósági eljárás nincs folyamatban).

A kormányrendelet kifejezetten megtiltja, hogy a munkát keresővel szemben a közvetítő díjat, vagy költséget számítson fel.

A munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatása esetén a vagyoni biztosíték egymillió forint.

A vagyoni biztosítékot pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli letétben kell elhelyezni. A letét arra szolgál, hogy ha a munkát kereső személyt bármilyen, a magán-munkaközvetítés során keletkezett kár éri, kártérítési igénye e letétből kerüljön kifizetésre. A pénzintézet akkor teljesít kifizetést a letétből, ha az érintettek (munkát kereső és a magán-munkaközvetítő) megállapodtak a kártérítési kötelezettségben és annak mértékében, vagy a magán-munkaközvetítő kártérítési kötelezettségét a bíróság jogerős ítéletével állapította meg.

A magán-munkaközvetítő számára kötelező a munkát keresőt megfelelően tájékoztatni a felajánlott munkakör főbb sajátosságairól, így különösen a foglalkoztatás helyéről, idejéről, munkaidőrendről, műszakbeosztásról, várható kereseti lehetőségről, külföldre történő közvetítés esetén a fogadó ország munkavállalási, foglalkoztatási, idegenrendészeti jogszabályairól is.

A magán-munkaközvetítés során például tilos az ügyfelek közötti hátrányos megkülönböztetés, fiktív, nem létező állásba való közvetítés, jogszabálysértő feltételeket tartalmazó állásigények kielégítése.

A munkaügyi központ központi szervezeti egységének ellenőrei rendszeresen vizsgálhatják, hogy a magán-munkaközvetítő a tevékenység folytatásához rendelkezik-e az előírt feltételekkel, munkája során betartja-e a reá vonatkozó szabályokat. Amennyiben az ellenőrzés hiányosságot, szabálytalanságot állapít meg, sor kerülhet a magán-munkaközvetítő nyilvántartásból való törlésére, vagy ha az előírt adatszolgáltatási kötelezettségét szegi meg, akkor 1000-100 000 Ft-ig terjedő rendbírsággal sújtható, vagy például jogosulatlan magán-munkaközvetítés esetén az általános szabálysértési hatóság bírságolhatja meg.

7. § (1) Külföldi Magyarországon a (2) bekezdésben, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter által meghatározott kivétellel csak engedély alapján végezhet munkát. Az engedély alapján végezhető munka esetében, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg.

(2) Nincs szükség engedélyre

a) a külön jogszabály szerint menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorlási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi, továbbá

b) az EGT állampolgárának és hozzátartozójának magyarországi munkavégzéséhez. Törvény, valamint kormányrendelet a b) pontban foglalt szabálytól - a Magyar Köztársaságnak és a vele az Európai Unióhoz azonos időpontban csatlakozó más államoknak a csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés tartalmának megfelelően - eltérő szabályokat állapíthat meg.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kivételeket és az engedélyezés részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

(4) Az a munkaadó, aki külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat, köteles a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetni az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) kétszeresének megfelelő összeget. Az engedély nélküli foglalkoztatásnak - a korábbi megállapítástól számított - három éven belüli újabb esetében, a munkaadó befizetési kötelezettségének mértéke a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás újbóli megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) ötszöröse. A munkaadó által befizetendő összeg első esetben az ellenőrzés időpontjában hatályos kötelező legkisebb munkabér ötszörösénél, az engedély nélküli foglalkoztatás második és további esetében tízszeresénél nem lehet kevesebb. Ez irányadó akkor is, ha a külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg. A kötelezettség a munkaadót az engedély nélkül foglalkoztatott személyenként és annyiszor terheli, ahányszor az engedély nélküli foglalkoztatást megállapítják.

(5) A (4) bekezdésben foglalt kötelezettség érvényesítéséhez szükséges eljárási szabályokat a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter állapítja meg.

(6) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - rendeletben meghatározhatja

a) a Magyarországon egyidejűleg összesen, valamint a megyékben és a fővárosban, továbbá az egyes foglalkozásokban foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számát,

b) azokat a foglalkozásokat, amelyekben a magyarországi munkanélküliség alakulására és összetételére tekintettel külföldi nem foglalkoztatható.

(7) A fővárosban, valamint az egyes megyékben foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számának meghatározásához az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi tanács előzetes véleményét be kell szerezni.

(8) A (6)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezés a Magyarországon engedély nélkül foglalkoztatható EGT állampolgár és hozzátartozója tekintetében nem alkalmazható.

Főszabályként külföldiek magyarországi munkavégzésére munkavállalási engedély birtokában kerülhet sor. A 7. § (1) bekezdésének kiegészítése révén a munkaszerződés a külföldivel csak az engedély beszerzését követően köthető meg. E szakasz kiegészítését a Munka tv. 2001. évi XVI. törvénnyel történt módosítása tette szükségessé. A Munka tv. 76. §-ának (3) bekezdése (amely 2001. július 1-jétől hatályos) ugyanis kimondja, hogy ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, akkor a munkaszerződést csak az engedély beszerzését követően lehet megkötni.

Az Flt. 7. § (2) bekezdésében meghatározott menekült, vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi magyarországi munkavégzéséhez nincs szükség munkavállalási engedélyre.

Az Flt. 7. § (2) bekezdésének módosítását, pontosítását az tette szükségessé, hogy az EU csatlakozás jegyében, a vonatkozó joganyagok közelítése érdekében 2002. január 1-jétől jelentős mértékben megváltoztak a külföldiek beutazásával, tartózkodásával kapcsolatos idegenrendészeti szabályok.

2002. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény, valamint a végrehajtására kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet, továbbá e tárgykörhöz kapcsolódó számos korábbi jogszabály.

A külföldiek beutazását és magyarországi tartózkodását a 2002. január 1-jétől hatályos, 2001. évi XXXIX. törvény tartalmazza. E törvény jelentősen megváltoztatja a tartózkodási engedélyek korábbi szabályait. Az 1 évet meg nem haladó tartózkodásra kiadható ideiglenes tartózkodási engedély, illetve az 1 évet meghaladó tartózkodásra kiadható huzamos tartózkodási engedély és az állandó magyarországi tartózkodásra jogosító bevándorlási engedély helyett csak kétféle tartózkodási jogcímet határoz meg.

Az egyik a tartózkodási engedély, amely legfeljebb 2 évre (kivételesen 4 évre) adható ki, de alkalmanként további 2 évvel meghosszabbítható. Ha a tartózkodás célja munkavégzés, vagy más jövedelemszerző tevékenység, a tartózkodási engedély első alkalommal legfeljebb négy évre adható ki.

A másik engedély a letelepedési engedély, amely életvitelszerű, folyamatos és határozatlan idejű magyarországi tartózkodásra jogosít. A törvény az általános, a hazainál szigorúbb uniós tagállami gyakorlatnak megfelelően 5 évi megszakítás nélküli jogszerű magyarországi tartózkodás után teszi lehetővé a letelepedési kérelem benyújtását. Emellett megköveteli a külfölditől azt is, hogy a tartózkodása életvitelszerű legyen. A törvény indoklása szerint ennek oka, hogy a tapasztalatok szerint a külföldiek egy része a bevándorlási engedélyt - amely az EU-tagállamok számára garancia a visszatérésre - eddig valamely nyugat-európai államban történő tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében kérelmezték.

A letelepedési engedéllyel rendelkező külföldit megilletik a tartózkodási engedéllyel rendelkezők külön jogszabályok szerinti jogosultságai is. Az engedélyező hatóság a külföldi úti okmányába a letelepedés tényét bejegyzi.

A 2001. évi XXXIX. tv. rendelkezései nem érintik a korábban kiadott bevándorlási engedélyhez kapcsolódó jogosultságokat, amelyek a külföldit az engedély visszavonásáig továbbra is megilletik. A törvény azonban azonos módon szabályozza a letelepedési, illetve a bevándorlási engedéllyel rendelkezők esetében a kiutasítást, az engedély visszavonását, és az érintett úti okmánnyal történő ellátását.

Az 1998. március 1-jétől hatályba lépett menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény határozza meg a Magyar Köztársaság területén nyújtott menedékhez fűződő jogokat és kötelezettségeket, a menekültügyi hatósági eljárást, garantálja a faji, vallási, nemzeti hovatartozás vagy politikai meggyőződés miatti megkülönböztetés tilalmának érvényesülését.

Az 1997. évi CXXXIX. törvény 2002. január 1-jétől hatályos szabályai szerint

- menekült az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (a továbbiakban külföldi), aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;

- menedékes (ideiglenes menedékben részesülő) a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozó külföldi, amelyet a Kormány azért részesített ideiglenes menedékben, mert a külföldiek a hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetőleg az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerült.

A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló jogszabály, a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 2000. január 1-jétől lépett hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépését követően benyújtott kérelmek esetében kell alkalmazni. E rendelet hatályba lépésével egyidejűleg a korábbi szabályokat tartalmazó 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet hatályát vesztette.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az engedély mindig konkrét munkáltatónál, konkrét munkakörben, konkrét személy meghatározott ideig történő munkavégzésének engedélyezését tartalmazza. Az engedélyt annak kell beszereznie, aki a külföldit foglalkoztatni kívánja. Az engedély mindig egy jövőbeni munka megkezdésének engedélyezését tartalmazhatja, ezért azt a külföldi tényleges foglalkoztatásának megkezdése előtt kell beszerezni az illetékes megyei, fővárosi munkaügyi központtól.

A következőkben a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendeletet, valamint az ezt módosító 2/2002. (I. 29.) GM-KüM-ISM együttes rendelet néhány fontosabb szabályát ismertetjük.

- A rendelet hatálya

A rendelet 1. §-a szerint hatálya kiterjed a Magyarországon foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében munkát végző külföldi természetes személyre, valamint az őt foglalkoztatóra.

Mi tekintendő foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak?

A korábbi szabályokhoz képest a rendelet még példálózva sem sorolja fel azokat a jogviszonyokat, amelyek a hatálya alá tartoznak, hanem a Munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. LXXV. törvényben foglaltakhoz hasonlóan - azért hogy a legszélesebb skálát magában foglalja -, foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt említ.

E fogalomba beletartozik minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a külföldi személy által a foglalkoztató részére, ellenérték fejében végzett munka. Ilyenre tipikus példa a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a bedolgozói jogviszony, a megbízási, a vállalkozási jellegű jogviszony, a szövetkezeti tag munkaviszony, vagy vállalkozási jellegű jogviszonya, stb.

A rendelet hatálya alá azok a jogviszonyok tartoznak, ahol a jogviszony két pólusú, van egy foglalkoztató vagy munkáltató, vagy megbízó stb., illetve egy alkalmazott, vagy munkavállaló, vagy megbízott stb. - Ebből kifolyólag, ha külföldi egyéni vállalkozóként, vagy mezőgazdasági őstermelőként kíván Magyarországon tevékenykedni, akkor ehhez nem kell munkavállalási engedélyt kérnie.

A fentieken túl foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül továbbá az ún. betanító képzés, valamint ha a külföldi foglalkoztatására a belföldi foglalkoztatóval kötött magánjogi szerződés teljesítése érdekében, de a külföldi munkáltatóval fennálló jogviszonya alapján kerül sor.

- Az ún. betanító képzés olyan tevékenység, amelynek során a külföldi meghatározott munka elvégzéséhez, a megfelelő begyakorlottság megszerzéséhez szükséges képzésben vesz részt. Az engedélyt a betanító képzést folytató szervezetnek (foglalkoztatónak) kell beszereznie.

- A másik esetben a külföldi munkáltatóval áll jogviszonyban a külföldi személy, de a belföldi munkáltatóval kötött magánjogi szerződés teljesítése miatt Magyarországon kell munkát végeznie. (Ez általában a külföldi munkáltató kirendelése alapján történhet.) Az engedéllyel a magánjogi szerződést kötő belföldi foglalkoztatónak kell rendelkeznie.

A foglalkoztatásra irányuló jogviszony ismérvei eligazítást nyújtanak abban is, ki tekinthető foglalkoztatónak. Az, aki részére a külföldi az előbbiekben részletezett foglalkoztatásra irányuló jogviszony alapján munkát végez.

A rendelet értelmében külföldi az, aki nem magyar állampolgár. A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy (az érintett kérelmére a belügyminiszter által kiállított) állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.

- A munkaügyi központ által kiadható engedélyek típusai

- egyéni engedély,

- csoportos keretengedély, továbbá

- csoportos keretengedélyen alapuló egyéni engedély.

Az egyéni engedély mindig egy adott külföldi állampolgár foglalkoztatásának engedélyezését tartalmazza, míg a csoportos keretengedély több külföldi foglalkoztatására vonatkozó elvi engedély. A keretengedély alapján, annak létszám- és időkorlátain belül a munka tényleges megkezdése előtt meg kell kérni az egyéni engedélyt.

- Az egyéni engedély

Az egyéni engedélyt a munkaügyi központ köteles kiadni a foglalkoztatónak, ha az alábbi három feltétel együttesen fennáll.

a) A foglalkoztató a kérelem benyújtását megelőzően, a külföldi által ellátandó tevékenységre vonatkozóan érvényes munkaerőigénnyel rendelkezett. A munkaerőigényt az erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani, melyben a foglalkoztató a keresett munkakörre vonatkozó részletes igényeit fogalmazhatja meg. Az új szabályok szerint a munkaerőigényt a külföldi foglalkoztatására irányuló kérelem benyújtása előtt minimum 30, maximum 60 nappal korábban kell beadni. A korábbi szabályok szerint a 60 napos előzetes munkaerőigény-bejelentési határidő volt az általános előírás.

b) A munkaerőigény benyújtásától kezdődően ne közvetítsenek ki a foglalkoztató részére olyan magyar munkaerőt, aki rendelkezik a jogszabályban előírt, illetve a foglalkoztató munkaerőigényében megjelölt alkalmazási feltételekkel.

Ha az illetékes kirendeltség nyilvántartásában nincs megfelelő kiközvetíthető magyar munkaerő, aki a bejelentett álláshely betöltésére alkalmas (vagy az alkalmas magyar munkaerő a felajánlott munkát nem vállalja el), akkor kerülhet sor a külföldi állampolgár foglalkoztatásának engedélyezésére.

c) A külföldi megfelel a b) pontban meghatározott feltételeknek, azaz rendelkezik az adott munkakörre előírt megfelelő képzettséggel és egészségügyi szempontból is alkalmas a munkakör ellátásra.

A külföldi foglalkoztatása maximum egy évre engedélyezhető, de ez korlátlan számban meghosszabbítható. A meghosszabbítás valójában nem csak a foglalkoztatás időtartamának meghosszabbítását jelenti, hanem az eljárásra - néhány meghatározott irat újbóli becsatolása kivételével - az előbb ismertetett engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

- Az engedélykérelem kötelező elutasítása

A 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 4. §-a taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor bármelyik ok fennálltakor a kérelmet a munkaügyi központnak el kell utasítania. Idetartozik például ha nem állnak fenn az engedélyezés feltételei (előzőekben részletezett három feltétel), vagy a foglalkoztató a külföldi foglalkoztatását a kérelem benyújtásának idopontjától számított százhúsz napon belül nem kívánja megkezdeni, vagy a külföldi foglalkoztatására nem a kérelmet benyújtó foglalkoztatónál kerülne sor, vagy a külföldi munkáltatóval kötött magánjogi szerződésben a szolgáltatás kizárólagos tárgya a külföldi munkaerejének tartós átengedése (munkaerő-kölcsönzése), vagy ha a munkáltató a külföldinek az adott tevékenységre vonatkozó országos átlagos személyi alapbérnél lényegesen kevesebb bért jelölt meg.

- Mérlegelési jogkörben elutasítható kérelmek

A kérelem kötelező elutasításának okain túl, a rendelet lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos egyéb foglalkoztatási szempontok mérlegelése alapján a kérelmet el lehessen utasítani. Ilyen foglalkoztatási szempont lehet különösen, ha a foglalkoztatóval szemben a kérelem benyújtását megelőző egy évben jogerősen munkaügyi bírságot, vagy munkabiztonsági bírságot szabtak ki, vagy ha a foglalkoztatót a kérelem benyújtását megelőző három éven belül külföldi engedély nélküli foglalkoztatása miatt az Flt. 7. § (4) bekezdésében meghatározott összeg befizetésére kötelezték, és fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A munkaügyi központok az adott térség foglalkoztatási helyzetét figyelembe véve egyéb elutasítást megalapozó foglalkoztatási szempontokat is meghatározhatnak, hiszen a felsorolt lehetséges elutasítási okok csak kisegítő, példálózó jellegűek.

- Automatikus engedélyezés

Az engedélyezési eljárás szigorú szabályai mellett, vannak olyan esetek, amikor nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségünk teljesítése érdekében, vagy a foglalkoztatás speciális jellege miatt nem érvényesülhetnek az általános engedélyezési szabályok. Ilyenkor nem vizsgálják a munkaerőigény meglétét, a magyar munkaerőpiaci helyzetet, hanem ha a foglalkoztatni kívánt külföldi rendelkezik az adott munkakörre előírt képzettséggel, valamint egészségügyi alkalmassággal, akkor az engedélyt úgymond automatikusan, könnyített eljárás keretében adja ki a hatóság.

Kiemeljük, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényben (az ún. Státusz, vagy Kedvezmény törvényben) meghatározott magyar igazolvánnyal, vagy magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkező külföldi személy részére is e szabályok figyelembe vételével adható ki munkavállalási engedély akkor, ha a külföldi személy magyarországi foglalkoztatása egy naptári éven belül összességében a 90 napot nem haladja meg.

- A csoportos keretengedély

- Mint elnevezése is mutatja nem konkrét személy munkavégzésének engedélyezését jelenti, hanem több külföldi személy foglalkoztatására vonatkozó keret jellegű engedély, melyben a foglalkoztatható létszám, elvégzendő tevékenység, betöltendő munkakör stb. szerepel. Csoportos keretengedély iránti kérelmet akkor nyújthat be a belföldi foglalkoztató, ha külföldi vállalkozással kötött magánjogi szerződés teljesítése érdekében több külföldi magyarországi foglalkoztatása szükséges. Új szabály, hogy a keretengedély iránti kérelem a magánjogi szerződés megkötése előtt és utána is benyújtható.

- A keretengedélyezési eljárás során az egyik kulcskérdés a magánjogi szerződés léte, vagy annak megkötésére irányuló szándék, ugyanis nagyobb létszámú külföldi állampolgár foglalkoztatásának igénye önmagában nem alapozza meg a keretengedély kiadását. A több külföldi minimális létszámát egyébként a rendelet nem határozza meg.

- Másik fontos tényező, hogy a belföldi foglalkoztató, külföldi vállalkozással kösse ezt a magánjogi szerződést. A rendelet szerint külföldi vállalkozás alatt az olyan külföldi munkáltatót értjük, aki vállalkozási tevékenységet folytat és külföldön céggel rendelkezik, vagy gazdasági nyilvántartásban szerepel.

- A keretengedély kiadásának lényeges kritériuma továbbá, hogy a magánjogi szerződést kötő külföldi vállalkozás és a foglalkoztatni kívánt külföldi állampolgár személyes joga, tehát a vállalkozás székhelye szerinti ország és a külföldi állampolgársága szerinti ország azonos legyen.

- 2002. február 1-jétől hatályos új rendelkezés, hogy a keretengedély kiadását megelőzően a munkaügyi központnak be kell szereznie a Foglalkoztatási Hivatal véleményét, aki azt az érintett minisztériumok bevonásával alakítja ki.

- Az alábbi esetekben nincs szükség engedélyre

a) Nemzetközi szerződés ilyen tartalmú rendelkezése esetén. Ha a szerződés maga tartalmazza, hogy adott ország állampolgárai a másik országban engedély nélkül végezhetnek munkát. Ez valósul meg például az Európai Unió tagállamain belül, ahol a tagállami állampolgárok szabadon, engedély nélkül vállalhatnak munkát a másik tagállamban.

b) Külföldi székhellyel rendelkező gazdasági társaság - nemzetközi szerződés által meghatározott - fiók és képviselet vezetőjeként történő munkavégzéséhez.

Az 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezik a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről.

E törvény alapján külföldi állampolgár fióktelepnél, illetve kereskedelmi képviseletnél való munkavállalásának engedélyezésére, az engedélyezés alóli mentességekre és kedvezményekre a külön jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni, azaz a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló jelen rendeletet. E rendelet alapján a mentesség tehát csak a fiók és képviselet vezetőjét illeti meg.

c) Külföldi állam diplomáciai (konzuli) képviselete vagy egyéb szerve személyi állománya keretében, a küldő állam által delegált tagjainak a képviseletnél vagy egyéb szervnél történő munkavégzéséhez.

d) Nemzetközi szervezetnél vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott közös szervnél a résztvevő felek által delegált külföldinek e szerveknél történő munkavégzéséhez. Pl. ENSZ, NATO szakértő,

e) Külföldi vállalkozással kötött magánjogi szerződés alapján történő - alkalmanként az egybefüggő 15 munkanapot meg nem haladó - üzembe helyezési, szavatossági, szervizelési és jótállási tevékenység elvégzéséhez.

Ezek olyan sürgősen ellátandó feladatok, amelyek elvégzése a magánjogi szerződésben foglaltak alapján általában azonnal esedékes, melyre tekintettel a tevékenység mentes az engedélyezés alól. Ha egy-egy alkalommal a szervizelési munka várhatóan a 15 napot meg fogja haladni, akkor egyéni engedélyt kell kérni, de ez az eljárás a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 6. §-a alapján az ún. automatikus engedélyezés körébe tartozik.

f) Külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként, valamint felügyelő bizottsági tagjaként történő munkavégzéshez. A korábbi szabályokhoz képest lényeges változás, hogy 2000. január 1-jétől már a felügyelő bizottság tagja részére sem kell engedélyt kérni.

g) A posztdoktori foglalkoztatásra irányuló pályázatot, valamint a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat elnyert külföldinek - a pályázat, illetőleg az ösztöndíj keretében történő - munka végzéséhez.

h) Külföldi felsooktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló külföldinek nemzetközi diákszervezet által szervezett szakmai gyakorlat keretében történő foglalkoztatásához. Számos hazai egyetem diákszervezete tagja olyan nemzetközi diákszervezetnek, amelyek rövid időtartamú szakmai gyakorlat elvégzésére csereprogramokat szerveznek más országok hallgatóival. Az ő magyarországi foglalkoztatásuk elősegítése érdekében - más országok gyakorlatához hasonlóan - munkavégzésük engedélymentes.

i) Magyarországon működő szakiskolával, középiskolával, alapfokú művészetoktatási intézménnyel, felsőoktatási intézménnyel, nappali tagozatos tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló külföldinek a jogviszony fennállása alatt történő munka végzéséhez.

j) Külföldinek alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben, idegen nyelven történő olyan oktatási tevékenységéhez, amelyre - az Oktatási Minisztérium igazolása szerint - az érintett államok illetékes miniszterei által aláírt nemzetközi oktatási program keretén belül kerül sor. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezen új engedélymentességi kört a 2/2002. (I. 29.) GM-KüM-ISM együttes rendelet iktatta be és léptette hatályba 2002. február 1-jétől.

k) Magyarországon nyilvántartásba vett egyházban, vagy annak intézményében munkát végző, az egyházi szolgálatot élethivatásszerűen folytató külföldi tevékenységéhez.

l) A Magyarország területén menekültkénti, illetőleg menedékeskénti elismerését kérőnek, továbbá a befogadottnak a befogadó állomáson történő munkavégzéséhez.

m) Külföldinek naptári évenként öt munkanapnál nem hosszabb ideig tartó oktatási, tudományos vagy művészeti tevékenységéhez. E pontot a 2/2002. (I. 29.) GM-KüM-ISM együttes rendelet módosította. Ha a tervezett foglalkoztatás, pl. oktatási tevékenység, előadássorozat várhatóan éves szinten az 5 napot meghaladja, akkor ún. automatikus engedélyezési eljárás keretében a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 6. §-a alapján az engedélyt meg kell kérni.

n) Külföldi kutató magyarországi munkavégzéséhez, ha a kutató olyan tevékenységet lát el, amely - az MTA által kiállított igazolás szerint - a Magyar Köztársaság és más állam között létrejött megállapodás hatálya alá tartozik. E pontot a 2/2002. (I. 29.) GM-KüM-ISM együttes rendelet iktatta be.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fentiekben meghatározott mentesség nem vonatkozik a külföldinek a mentesség alá eső tevékenységét meghaladó munkavégzésére. Pl. ha egy külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselője a tisztségviselői feladatokon túl egyéb tevékenységet is végez, például ő könyvel, üzletszerzéssel, áruértékesítéssel is foglalkozik, akkor e tevékenységek már engedélykötelesek.

A külföldi foglalkoztatásának ellenőrzése során a mentesség alapjául szolgáló okokat a foglalkoztatónak kell bizonyítania.

Az Flt. 7. § (4)-(5) bekezdései szerint, a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó szabályok betartását 1997. január 1-jéig a munkaügyi központok munkaerőpiaci ellenőrei, valamint a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek ellenőrei vizsgálhatták. E hatáskörrel 1997. január 1-jétől csak a munkaügyi központok keretében működő felügyelők rendelkeztek. 2000. január 1-jétől a felügyelőségek kiváltak a munkaügyi központokból és az OMMF területi szerveiként látják ezt az ellenőrzési jogkört.

Amennyiben a felügyelő megállapítja az engedély nélküli foglalkoztatás tényét, a kifizetett munkabér kétszeresének megfelelő összeget kell a munkáltatónak a Munka-erőpiaci Alapba befizetni. Tekintettel arra, hogy a munkaügyi jogszabályok sorozatos megsértése miatt sok esetben sem a foglalkoztatás tényleges időtartama, sem a kifizetett munkabér nem állapítható meg, az Flt. egy minimumösszeget határozott meg a befizetés alapjául. Ez első jogszabálysértés megállapítása esetén nem lehet kevesebb a minimálbér ötszörösénél, a szabályszegés ismételt és minden további elofordulása esetén pedig a minimálbér tízszeresénél.

A rendbírságról szóló 3/1996. (IV. 5.) MüM rendelet 1. § (1) bek. b) pontja alapján, ha a munkáltató nem jelenti be a munkavállalási engedély szerint foglalkoztatás engedély lejárta előtti megszüntetését, a munkaügyi központ ellenőrei 1000-100 000 Ft-ig terjedő rendbírságot szabhatnak ki. A munkaügyi központ a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 14. § (4) bekezdése alapján az engedélytől eltérő munkakörben, vagy munkahelyen való foglalkoztatás miatt, továbbá a foglalkoztatás meghiúsulása, vagy megszűnése esetén az engedélyt visszavonja.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény a szabálytalanul foglalkoztató munkáltatóval szemben munkaügyi bírság kiszabására is feljogosítja a felügyelőket, eljárásuk során azonban ugyanazon szabálytalanságért több szankciót nem szabhatnak ki.

Az Flt. 7. § (6) bekezdésében foglalt lehetőséggel az illetékes miniszter 2002-ben élt először. Kiadott közleménye szerint 2002-ben, Magyarországon egyidejűleg összesen engedéllyel foglalkoztatható külföldiek legmagasabb száma 81 ezer fő lehet.

BH2003. 342. A munkaügyi felügyelő az ellenőrzése során nem csak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényben foglaltak, hanem a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó valamennyi jogszabály betartását jogosult ellenőrizni [1991. évi IV. tv. 7. § (1) és (4) bek., 1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. i) pont, 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 7. § (7) bek., 17. § (1) bek. b) pont].

EBH2002. 799. A munkaügyi felügyelő a külföldiek foglalkoztatásának ellenőrzése során nemcsak az 1991. évi IV. törvényben (Flt.) foglaltak, hanem a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó valamennyi jogszabály betartását jogosult ellenőrizni és megsértésük esetén a törvényben meghatározott szankciót alkalmazni [1991. évi IV. tv. (Flt.) 7. §, 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 16. §].

8. § (1) Az Országgyűlés szabályozza a munkanélküliség megelőzését, illetőleg csökkentését szolgáló foglalkoztatási eszközöket, a munkanélkülieket megillető juttatásokat, a munkaerőpiaci szervezetrendszert, valamint ezek finanszírozásának módját.

(2) A Kormány döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai összefüggéseit és következményeit. Ennek megfelelően gondoskodik e döntések összehangolásáról, valamint arról, hogy a munkavállaláshoz és a foglalkoztatáshoz fűződő alapvető hazai érdekek ne szenvedjenek sérelmet. A Kormány az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodóan Nemzeti Foglalkoztatási Akció Tervet készít. A Kormány meghatározza a kormányzati szerveknek a foglalkoztatáspolitika megvalósításával kapcsolatos feladatait.

(3)

(4) A helyi önkormányzat döntéseinek előkészítése, valamint végrehajtása során figyelembe veszi azok foglalkoztatáspolitikai következményeit. Ezen túlmenően:

a) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben meghatározott foglalkoztatási feladatainak ellátása során részt vesz a munkanélküliek részére történő közhasznú foglalkoztatás szervezésében, valamint külön törvény szerint szervezi a rendszeres szociális segélyben részesíthető, aktív korú nem foglalkoztatott személyek foglalkoztatását,

b) figyelemmel kíséri a helyi foglalkoztatási viszonyok alakulását,

c) részt vesz a helyi foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

d) az Állami Foglalkoztatási Szolgálat működési feltételeihez és fejlesztéséhez támogatást nyújt.

(5) A munkaadó:

a) érdekképviseleti szervei útján részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

b) segíti az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkáját, ennek keretében munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan, de legkésőbb a betöltés esedékességekor - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium által meghatározott módon - tájékoztatja az illetékes munkaügyi központot,

c) járulék fizetésével hozzájárul a munkanélküliek ellátásához.

(6) A munkavállaló

a) képviselői útján részt vesz a foglalkoztatási érdekegyeztetésben,

b) együttműködik a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel, valamint a munkaadóval, mérlegeli a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, együttműködik új munkahely felkutatásában,

c) munkanélküli ellátásának biztosítására járulékot fizet.

(7)

E szakasz a foglalkoztatással kapcsolatos állami feladatok megoldásában résztvevő központi és helyi szervek, valamint a munkaerőpiacon jelenlévők, azaz a munkaadók és a munkavállalók legfontosabb jogosultságait és kötelezettségeit határozza meg.

Kimondja, hogy a munkanélküliség megelőzését, illetve csökkentését elősegítő foglalkoztatási eszközöket, támogatásokat, a munkanélkülieket megillető ellátásokat, a munkaerőpiaci szervezet felépítését, valamint a finanszírozás módját az Országgyűlés szabályozza, tehát e kérdésekben törvény szükséges.

2003. január 1-jétől részben megváltozott a Kormánynak a foglalkoztatáspolitikai irányelvek kialakításával kapcsolatos feladatköre. Míg korábban a Kormány az éves költségvetéshez igazodva naptári évenként adott ki foglalkoztatáspolitikai irányelveket, az új szabályok értelmében - az Európai Uniós csatlakozásra tekintettel - a Kormánynak a foglalkoztatáspolitika kidolgozása során figyelembe kell vennie az Unió foglalkoztatási stratégiáját és ehhez igazodóan kell Nemzeti Foglalkoztatási Akció Tervet készítenie. Változatlanul a Kormány feladata, hogy a kormányzati szervek számára meghatározza az akció tervben kitűzött foglalkoztatáspolitikai célok megvalósításával kapcsolatos feladatokat.

A helyi önkormányzatok a helyi foglalkoztatási problémák megoldásában, a térségi célok megvalósításában egyrészt a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsokban fejtik ki tevékenységüket, másrészt közreműködnek a munkanélküliek számára közhasznú munka, továbbá a szociális ellátásban részesülők foglalkoztatásának szervezésében. A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvénynek az 1999. évi CXXII. törvénnyel történt módosítása 2000. május 1-jétől megszüntette a jövedelempótló támogatást és emellett megváltoztatta a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit. Az új szabályok szerint a jogosultság feltételei között szerepel az önkormányzat által szervezett legalább 30 munkanap időtartamú közmunkán, vagy közhasznú munkán, vagy a települést érintő közfeladat ellátása céljából szervezett munkán való részvétel. Az Flt. 8. § (4) bekezdésének a) pontja ezt az új feladatot fogalmazza meg az önkormányzatnak.

A törvény külön is rögzíti, hogy a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveik útján vesznek részt a helyi és a kormányszintű érdekegyeztetésben, valamint hogy az Flt. 40-41. §-ban előírt munkaadói (1999. január 1-től 3%) és munkavállalói (2003. január 1-től 1%) járulékfizetési kötelezettségük teljesítésével járulnak hozzá a munkanélküliek ellátásához. A befizetések a Munkaerőpiaci Alap bevételét képezik.

Mint említettük a munkaügyi központ szolgáltatási tevékenységei között az egyik legfontosabb feladat a munkanélküliek munkába helyezése. E közvetítői munka döntően függ attól, hogy milyen álláslehetőségekről rendelkezik információval a munkaügyi központ kirendeltsége.

Ezért a törvény a munkaadók számára előírja, hogy munkaerőigényükről és annak megszűnéséről a kirendeltséget folyamatosan - de legalább annak esedékességekor - tájékoztassák. E bejelentési kötelezettség több esetben is lényeges szempont lehet. Így például a foglalkoztatás bővítését szolgáló bértámogatás nyújtásának egyik feltétele, hogy a munkáltató munkaerőigényét e paragrafus szerint bejelentse. Külföldi munkavállalók foglalkoztatásának engedélyezéséhez kapcsolódó eljárás során is kritériumként szerepel a munkaerőigény előzetes bejelentése.

A munkaerőigény bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat a munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet tartalmazza. A munkáltató az olyan be nem töltött álláshelyet köteles bejelenteni a kirendeltségre, amelyben a munkavállaló foglalkoztatására az Flt. 58. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti munkaviszony keretében kerül sor. Külföldi állampolgár magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésével összefüggésben a munkaerőigényt akkor is be kell jelenteni, ha az alkalmazás munkaviszonyon kívüli, egyéb foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban történne. A munkaerőigényt a 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet 2. számú melléklete szerinti formanyomtatványon, illetve ezzel azonos adattartalommal kell bejelenteni.

A munkavállalók, illetve a munkanélküliek számára a munkaadóval, valamint a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel való együttműködés igénye került kihangsúlyozásra az Flt. 58. § (6) bekezdésben. Az együttműködés tartalmára vonatkozóan az Flt. 58. § (6) bekezdésének 2000. július 1-jétől hatályos d) pontja nyújt eligazítást.

www.varazsbetu.hu

www.oktatoprogram.hu

www.oktatoprogramok.hu

www.kazalkolos.hu

www.hajlektalansag.hu

www.kazalkolos.lapok.hu