|
|
Dávid
Bea: A hajléktalanság kapcsolathálózati szempontból |
|
I. A kutatás körülményei 1997-ben a Magyar Soros Alapítvány támogatásával a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Tutor Alapítvány folytatta az előző évben elindított TBC tüdőszűrő programot a budapesti hajléktalan emberek körében. A szűrés négy lépésben zajlott, és körülbelül egy óra hosszat tartott: adatok felvétele és a kérdőív kitöltése; szűrés és film előhívás; lelet kiértékelése; részvételi "díj" - 200 Ft - átadása. A különböző helyszíneken történő, nagyszámú és egy éven keresztül folyamatosan zajló szűrés a kutatás számára biztosította a hajléktalan populáció számos oldalról való megközelítését. A szűrés tizenkét különböző helyszínen történt, leginkább télen és tavasszal. A szűrés egyik első lépése az általunk összeállított kérdőív lekérdezése volt. A kérdőív hosszúságát elsősorban a kérdezéskor rendelkezésünkre álló idő (körülbelül 3-4 perc) szabta meg. A kérdőív öt részből állt:
A hajléktalan populáció családi állapot szerint jelentősen eltér a magyar népességtől. A vizsgált populáció 98 százaléka család nélkül él: a kérdezettek több mint fele házastársától elvált illetve külön él, 40 százalék pedig nőtlen vagy hajadon. A hajlék nélküli férfiak és nők között jelentős különbségek vannak: a nők átlagosan rövidebb idő óta hajléktalanok, nagyobb arányban voltak gyermekkorukban állami gondoskodásban, nagyobb arányban vannak köztük szakképzetlen, csupán általános iskolát végzett emberek, többüknek van gyermeke, körükben nagyobb a romák aránya. A hajléktalanná vált emberek foglalkozásstruktúrája kedvezőtlen, mai piaci igényekhez nem igazodik. A teljes minta negyede nem rendelkezik szakképesítéssel. Sokan a rendszerváltás után válságba került ágazatokban dolgoztak. Rendszeres jövedelme csupán egyharmaduknak van, a legelterjedtebb pénzszerzési mód az alkalmi munka, ezzel a hajléktalan emberek több, mint fele él. A hajléktalan emberek alultápláltak, csupán minden második válaszadó evett legalább egyszer naponta és fogyasztott minimum havi rendszerességgel húst és gyümölcsöt is. A hajléktalan emberek több, mint kétharmada (71%) valamely ellátó intézmény nyújtotta fekhelyen szándékozott a kérdezés napjának éjszakáját eltölteni. A nők nagyobb arányban alszanak barátaiknál, ismerőseiknél, illetve közterületen. A kérdezettek csupán egy százaléka nem fürdött az adatfelvétel előtti héten, 55 százalékuk minden nap, további 38 százalékuk pedig többször is fürdött. Ehhez többnyire intézményes tisztálkodási lehetőségeket vettek igénybe, és ruháik tisztántartását is zömében ezeken a helyeken végzik.
|
