|
   
II. Fejezet
ALAPELLÁTÁSOK
1. Cím
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
19. §
(1) Az alapellátás keretében
nyújtott személyes gondoskodást az ellátást igénybe vevő
lakóhelyén lévő, illetve lakóhelyéhez legközelebb eső
intézménynek, szolgáltatást nyújtó személynek kell biztosítania.
(2) Az (1) bekezdésben
foglaltaktól az ellátást igénybe vevő kérésére el lehet térni,
ha a személyes gondoskodást nyújtó az azonos ellátási formán
belül választási lehetőséget biztosít, valamint akkor, ha az
intézmény szabad férőhellyel, illetve kapacitással nem
rendelkezik.
(3) Az alapellátásban részt
vevő, gondozási feladatokat ellátó személy részére az intézmény
vezetője munkáltatói igazolványt állít ki, annak érdekében, hogy
a gondozási, ápolási feladatok elvégzése során a feladat
ellátására vonatkozó felhatalmazását igazolni tudja.
2. Cím
ÉTKEZTETÉS
20. §
(1) Az étkeztetés formái
különösen a szociális konyha, a népkonyha és egyéb főzőhely
keretében nyújtott ellátás.
(2) Az étkeztetésről a 4.
számú melléklet szerinti igénybevételi naplót kell vezetni.
21. §
(1) Az étkeztetés a lakosság
szükségleteinek megfelelően megszervezhető az étel
a)
kiszolgálásával egyidejű helyben
fogyasztással,
b)
elvitelének lehetővé tételével,
c)
lakásra szállításával.
(2) Az étkeztetés keretében
főétkezésként legalább napi egyszeri meleg ételt kell
biztosítani. Ha az étkezésben részesülő személy egészségi
állapota indokolja, a háziorvos javaslatára - a népkonyha
kivételével - az ellátást igénybe vevő részére diétás
étkeztetést kell biztosítani.
(3) Az étkeztetés keretében
biztosított élelmiszer nyersanyagok energia- és
tápanyagtartalmának alsó értékeit az 5. számú melléklet
tartalmazza.
(4) Az étel helyben fogyasztása
esetén biztosítani kell a szolgáltatást igénybe vevők számának
megfelelően
a)
kézmosási lehetőséget, nemenként
elkülönített illemhelyet,
b)
evőeszközöket és étkészletet.
(5) Igény esetén a munkaszüneti
és pihenőnapon történő étkeztetés feltételeit is biztosítani
kell, ha ez helyben megoldható.
22. §
(1) A szociális konyha olyan
alapellátási forma, ahol az étkeztetés keretében biztosított
étel előállítása (melegítése) és kiszolgálása történik.
(2) A szociális konyha a napi
egyszeri főétkezésen kívül további étkezésre is lehetőséget
nyújt a 21. § (1) bekezdésben szabályozott formák szerint.
(3) Szociális konyha keretében
nyújtott ellátásnak minősül
a)
az e célra létrehozott önálló
konyhán, főzőhelyen (kifőzdében),
b)
iskolai, óvodai, munkahelyi és
szociális intézményi étkezőhelyen,
c)
étkezésre jogosító utalvány
ellenében, vendéglátó-ipari egységben vagy egyéb intézményben
nyújtott szolgáltatás.
23. §
(1) A népkonyha alkalmi
jelleggel és helyben fogyasztással legalább napi egyszeri egy
tál meleg ételt biztosít azoknak a szociálisan rászorult
személyeknek, akik más étkeztetési formát nem vesznek igénybe.
(2) Népkonyhát elsősorban olyan
településen (településrészen) indokolt létrehozni, ahol a
rászorulók életformája miatt elsősorban alkalmi étkeztetés iránt
van igény.
(3) A népkonyhán kiszolgált egy
adag ételnek - az 5. számú melléklet „A” fejezetében
meghatározott értékek alapulvételével - egy átlagos felnőtt
ember napi energia- és tápanyagszükségletének legalább negyven
százalékát kell biztosítani.
24. §
(1) Ha az étkeztetés szociális
konyhának minősülő formában nem oldható meg, a rászorultak
ellátásáról egyéb főzőhely keretében kell gondoskodni.
(2) Egyéb főzőhely keretében
nyújtott ellátásnak minősül, ha az étel előállításának helyén az
étel helyben fogyasztására nincs lehetőség.
3. Cím
HÁZI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
25. §
(1) A házi segítségnyújtás olyan
gondozási forma, amely az igénybe vevő önálló életvitelének
fenntartását - szükségleteinek megfelelően - lakásán,
lakókörnyezetében biztosítja.
(2) A házigondozó feladatai
ellátása során segítséget nyújt ahhoz, hogy az ellátást igénybe
vevő fizikai, mentális, szociális szükséglete
a)
saját környezetében,
b)
életkorának, élethelyzetének és
egészségi állapotának megfelelően,
c)
meglévő képességeinek
fenntartásával, felhasználásával, fejlesztésével
biztosított legyen.
(3) A házi segítségnyújtás
keretébe tartozó gondozási tevékenység különösen
a)
az ellátást igénybe vevővel
segítő kapcsolat kialakítása és fenntartása,
b)
az orvos előírása szerinti
alapvető gondozási, ápolási feladatok ellátása,
c)
a segítségnyújtás a higiénia
megtartásában,
d)
közreműködés az ellátást igénybe
vevő háztartásának vitelében (különösen bevásárlás, takarítás,
mosás, meleg étel biztosítása),
e)
segítségnyújtás az ellátást
igénybe vevőnek a környezetével való kapcsolattartásában,
f)
segítségnyújtás az ellátást
igénybe vevőt érintő veszélyhelyzet kialakulásának
megelőzésében, a kialakult veszélyhelyzet elhárításában,
g)
részvétel az egyéni és csoportos
szabadidős, foglalkoztató és rehabilitációs programok
szervezésében,
h)
az ellátást igénybe vevő
segítése a számukra szükséges szociális ellátásokhoz való
hozzájutásban,
i)
az előgondozást végző személlyel
való együttműködés,
j)
szükség esetén a bentlakásos
szociális intézménybe történő beköltözés segítése.
(4) A házigondozó a házi
segítségnyújtás során együttműködik az egészségügyi és szociális
alap- és szakellátást nyújtó intézményekkel.
25/A. §
(1) A jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás olyan gondozási forma, amely biztosítja
a)
az ellátott személy segélyhívása
esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő haladéktalan
megjelenését,
b)
a segélyhívás okául szolgáló
probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések
megtételét,
c)
szükség esetén további, az
egészségügyi és szociális alap- és szakellátás körébe tartozó
ellátás kezdeményezését.
(2) A jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás szociális szolgáltatásként megszervezhető önálló
szervezeti formában, vagy a házi segítségnyújtás kiegészítő
szolgáltatásaként, a már működő házi segítségnyújtást végző
szervezet keretében.
(3) A jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás megszervezéséhez biztosítani kell
a)
a segélyhívásokat fogadó
diszpécserközpontot,
b)
a segítségnyújtást végző
gondozókat a (2) bekezdésben meghatározottak szerint
foglalkoztató szakmai központot.
(4) Egy szakmai központ
keretében legalább 40, legfeljebb 70 időskorú vagy fogyatékos
személy otthonában kell segélyhívó készüléket elhelyezni. A
diszpécserközpontot úgy kell kialakítani, hogy annak folyamatos
működése és elérhetősége biztosított legyen.
(5) A jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás megszervezéséhez biztosítani kell
a)
a műszaki rendszer körében az
ellátottnál elhelyezett személyi riasztóberendezést, átjátszó
berendezést, a jelzés fogadására alkalmas vevőberendezést,
személyhívó kisközpontot, továbbá ügyeleti személyi számítógépet
ügyeleti szoftverrel,
b)
a gondozó saját felszerelése
körében mobiltelefont, készenléti táskát, továbbá a gyors
helyszínre érkezéshez szükséges közlekedési eszközt.
(6) A jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás folyamatos készenléti rendszerben működik. A
diszpécserközpont segélyhívás esetén - a segítséget kérő
nevének, címének, egyéb elérhetőségének és a jelzett problémának
a közlésével - értesíti a készenlétben levő gondozót.
(7) Ha a jelzőrendszeres házi
segítségnyújtás önkormányzati társulás keretében működik, a
szakmai központot - közös diszpécserközpont működtetése mellett
- a gesztor önkormányzat területén kell kijelölni.
26. §
A vezető gondozó munkakörébe
tartozó feladatok különösen
a)
a lakosság körében felmerülő
alapellátási igények folyamatos figyelemmel kísérése,
b)
az intézmény által biztosított
szolgáltatások, gondozási feladatok ellátásának koordinációja, a
szakmai munka összehangolása, szervezési, vezetési feladatok
ellátása,
c)
a szociális munka gyakorlati
hatékonyságának és hatásosságának elősegítése,
d)
a szolgáltatásokra és a
gondozási munkára vonatkozó jogszabályok, szakmai szabályok
érvényre juttatása,
e)
kapcsolattartás más szociális,
illetve egészségügyi intézményekkel,
f)
az adott szociális intézmény és
szociálpolitikai eszközrendszer fejlesztésének elősegítése,
g)
más típusú ellátás szükségessége
esetén, annak kezdeményezése.
27. §
(1) A házi segítségnyújtásban
részesülő személyre vonatkozóan egyéni gondozási tervet kell
készíteni. Amennyiben a háziorvos véleménye alapján ápolási
feladatok ellátása is szükséges, a gondozási terv ápolási
tervvel egészül ki.
(2) A házi segítségnyújtás
módját, formáját és gyakoriságát a vezető gondozó vagy a
gondozás irányítója a gondozási tervben foglaltak
figyelembevételével határozza meg. Rendszeres házi
segítségnyújtás csak fertőzésmentes lakókörnyezetben rendelhető
el. Ha fertőző beteg gondozása szükséges, ki kell jelölni egy
gondozót, aki a fertőző állapot időtartama alatt kizárólag a
fertőző beteget gondozza, ilyen esetben a fertőzés elkerülése
érdekében szükséges tárgyi feltételeket és felkészítést
biztosítani kell.
(3) A házigondozói tevékenységet
hivatásos és/vagy társadalmi gondozó végzi. A társadalmi gondozó
tiszteletdíjban részesíthető. A házigondozó napi gondozási
tevékenységéről a külön jogszabály szerinti gondozási naplót
vezeti.
28. §
(1) A házigondozó a házi
segítségnyújtás feladatait házi gondozási körzetben, illetve
részkörzetben végzi.
(2) A házi gondozási körzeteket,
illetve a részkörzeteket a települési önkormányzat rendeletében
- a 2. számú mellékletben foglalt követelmények
figyelembevételével - a lakosságszám alapján alakítja ki.
(3) Amennyiben a település
lakosságszáma legalább 400 fővel meghaladja a kijelölt
körzetekbe tartozók létszámát, illetve azokon a településeken,
ahol a lakosságszám nem éri el a 800 főt, de legalább 400 fő,
házi gondozási részkörzet alakítható ki.
(4) Az önkormányzati társulás
keretében működtetett házi segítségnyújtás esetén a gondozási
körzeteket, illetve részkörzeteket a társult önkormányzatok
területére külön-külön kell kialakítani. Ha a társult
települések lakosságszáma külön-külön nem éri el a gondozási
körzetre, illetve részkörzetre előírtakat, a körzeteket
(részkörzeteket) az együttes lakosságszámra tekintettel kell
kialakítani. Ebben az esetben a házi segítségnyújtásra fordított
munkaidőt a házi gondozó a társult települések lakosságszámának
arányában osztja meg.
(5) A házi gondozási körzeteket,
illetve részkörzeteket úgy kell kialakítani, hogy azok átfogják
a település, illetve a társult települések teljes közigazgatási
területét.
4. Cím
CSALÁDSEGÍTÉS
29. §
Az Szt. 65. §-a szerinti
családsegítő szolgáltatást úgy kell szervezni, hogy az a
település teljes lakosságára kiterjedjen.
30. §
(1) A családsegítő szolgálat
családgondozói feladatokat lát el, ellátásokat közvetít és
szervezési tevékenységet végez.
(2) A családsegítő szolgálat az
Szt. 65. § (2)-(4) bekezdésében meghatározott feladatai körében
a)
szociális és egyéb információs
adatokat gyűjt az ellátást igénybe vevő megfelelő tájékoztatása
érdekében,
b)
pszichológiai, jogi és egyéb
tanácsadást szervez,
c)
szervezi az aktív korú nem
foglalkoztatott személyek együttműködési programját,
d)
programokat szervez (üdültetés,
táboroztatás, gyermekfelügyelet stb.) a működési területén élő
lakosság számára,
e)
segítséget nyújt az egyének, a
családok kapcsolatkészségének javításához,
f)
segíti speciális támogató,
önsegítő csoportok szervezését, működtetését.
(3) A családsegítő szolgálat az
alapfeladatain túl speciális szolgáltatásokat is nyújthat.
(4) Az (1) bekezdés szerinti
segítségnyújtást a 7. számú melléklet szerinti forgalmi
naplóban és esetnaplóban kell dokumentálni. E dokumentációkat a
családsegítő szolgálat vezetője legalább negyedévenként
ellenőrzi.
31. §
Ha az önálló családsegítő
szolgálat, illetve a más intézmény keretében működő családsegítő
szolgálat több telephellyel rendelkezik,
a)
ki kell jelölni az egyes
szolgálatok működési területét, és arról a lakosságot
tájékoztatni kell,
b)
meg kell határozni az egyes
intézmények közötti feladatmegosztás és együttműködés
szabályait.
Az önálló családsegítő
szolgálat
32. §
A családsegítő szolgálat
vezetőjének feladata különösen
a)
az esetek elosztása a
családgondozók között,
b)
szükség szerint, de legalább
havonta esetmegbeszélések megszervezése,
c)
a családgondozók rendszeres
továbbképzésének és tapasztalatcseréjének megszervezése,
d)
a családgondozó tevékenységének
szakmai ellenőrzése.
33. §
(1) A családsegítő szolgálat
családgondozója számára a munkavégzéshez biztosítani kell olyan
önálló munkaszobát, amely megfelel a személyes segítő munka
követelményeinek.
(2) A családgondozó a feladata
ellátása során tudomására jutott adatokat a külön jogszabályban
meghatározottak szerint kezeli.
A más intézmény keretében
működő családsegítő szolgálat
34. §
(1) Ha a családsegítő szolgálat
feladatait más intézmény, így különösen a gyermekjóléti
szolgálat vagy gondozási központ keretében látja el, az
intézményben biztosítani kell a családsegítő szolgálat önálló
szakmai egységként történő működtetését.
(2) Az intézmény alapító okirata
tartalmazza a családsegítő szolgálat feladatainak ellátását is.
A társulás keretében működő
családsegítő szolgálat
35. §
(1) Ha a települési önkormányzat
társulás keretében vagy ellátási szerződés kötése útján
gondoskodik a családsegítő szolgálat feladatainak ellátásáról, a
családsegítő szolgálat tájékoztatja a lakosságot a családsegítő
szolgáltatást nyújtó szakembereknek az adott településen való
elérhetőségéről, a szolgáltatás helyéről, idejéről,
gyakoriságáról.
(2) Az (1) bekezdés szerint
biztosított családsegítő szolgáltatás családgondozójára a 33. §-ban
foglaltak megfelelően irányadóak.
Az önálló családgondozó
36. §
(1) Ha az önkormányzat önálló
családgondozó foglalkoztatásával biztosítja a családsegítő
szolgálat feladatainak ellátását, a 3. számú melléklet szerinti
szakképesítéssel rendelkező személyt kell családgondozó
munkakörben alkalmaznia.
(2) Az önálló családgondozóra -
a (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - az önálló
családsegítő szolgálat családgondozójára vonatkozó rendelkezések
az irányadóak. (33. §)
(3) Az önkormányzat gondoskodik
arról, hogy az önálló családgondozó számára szakintézmény -
különösen önálló családsegítő szolgálat, vagy gyermekjóléti
szolgálatként is működő családsegítő szolgálat - biztosítsa
a)
a szükség szerinti szakmai és
módszertani konzultációt,
b)
a rendszeres esetmegbeszélést
több szakember közreműködésével,
c)
a rendszeres szakmai
továbbképzést,
d)
a családgondozó szakszerű
helyettesítését.
5. Cím
AZ ALAPELLÁTÁS BIZTOSÍTÁSÁNAK
EGYES FORMÁI
Gondozási központ
37. §
(1) A gondozási központ
megszervezhető önálló formában vagy szociális szolgáltató
központ keretében.
(2) A gondozási központ a
település lakosságának szociális szükségletfelmérése alapján
alakítja ki szolgáltatási formáit a jogszabályi keretek között.
A szükségletfelmérést kétévente meg kell ismételni.
(3) Az a gondozási központ,
amely az Szt. 57/A. §-a (2) bekezdésének a) vagy b)
pontjában foglalt feladatot látja el
a)
tájékoztatást nyújt az ellátási
területén élőknek a településen működő szociális intézményekről
és ellátásokról,
b)
tanácsadás és szükség esetén
közvetítés révén segítséget nyújt a szakosított ellátást nyújtó
szolgáltatási formák igénybevételéhez,
c)
segíti a településen az önsegítő
és közösségi segítő csoportok szervezését és működését,
d)
javaslatot tesz a szociális
ellátások fejlesztésére, új ellátási formák bevezetésére,
valamint új gondozási módszerek alkalmazására.
(4) Ha a gondozási központ az
Szt. 57/A. §-a (2) bekezdésének c) vagy d)
pontjában foglalt feladatot is ellát, a működtetett
szolgáltatási formákra előírt feltételeknek meg kell felelnie
azzal az eltéréssel, hogy a különböző ellátási formák keretében
nyújtott étkeztetésre egy közös helyiség, valamint egy közösségi
együttlétre szolgáló helyiség kialakítása elegendő.
(5) Ha a gondozási központ
keretében bentlakásos intézmény működik, a gondozási központ
vezetője látja el a bentlakásos intézmény vezetésével
kapcsolatos feladatokat is.
38. §
(1) A gondozási központ
vezetőjének feladatai
a)
a gondozói körzetekben dolgozók
munkájának irányítása, ellenőrzése,
b)
az intézményi ellátás
igénybevételének lebonyolítása,
c)
az egyes ellátások közötti
koordináció biztosítása,
d)
beszámoló készítése a fenntartó
részére,
e)
szükség esetén más típusú
ellátás kezdeményezése,
f)
együttműködés, kapcsolattartás a
területen működő egészségügyi intézményekkel, civil
szervezetekkel, az ellátást igénybe vevők hozzátartozóival.
(2) A gondozási központ
fenntartója biztosítja a szolgáltatásokat végző szakemberek
esetmegbeszélésének a feltételeit.
Falugondnoki szolgáltatás
39. §
(1) A falugondnoki szolgáltatás
célja az aprófalvak és a külterületi lakott helyek
intézményhiányból eredő települési hátrányainak enyhítése, az
alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz,
közszolgáltatáshoz, egyes alapellátásokhoz való hozzájutás
biztosítása.
(2) A falugondnoki szolgáltatás
az (1) bekezdésben foglaltakon túl biztosítja a helyi
adottságokhoz és sajátosságokhoz igazodó egyéni és közösségi
szintű igények kielégítését is.
(3) A falugondnoki szolgáltatás
körébe tartozó alapellátási feladatok különösen
a)
egyes szociális alapellátási
feladatok biztosítása,
b)
egészségügyi ellátáshoz való
hozzájutás biztosítása (gyógyszerkiváltás, orvosi rendelésre
szállítás stb.),
c)
óvodáskorú, iskoláskorú
gyermekek intézménybe történő szállítása, egyéb gyermekszállítás
(szakköri foglalkozás, úszás, nyelvoktatás, rendezvények stb.),
d)
a helyi szociális szükségletek,
egyéb szolgáltatási igények, információk közvetítése az
önkormányzat és a lakosság között.
(4) A falugondnoki szolgáltatás
körébe tartozó egyéb szolgáltatási feladatok különösen
a)
művelődés, sport, szabadidős
tevékenység szervezése, segítése (színház, kirándulás, helyi
rendezvények, könyvtári kölcsönzés stb.),
b)
lakossági szolgáltatások
(bevásárló utak szervezése, háztartási gépek javításának
intézése, táp-, terménybeszerzés, különféle ügyintézés stb.),
c)
közreműködés az önkormányzati
feladatok megoldásában (árubeszerzés önkormányzati intézmények
részére, közhasznú munkások irányítása, tájékoztatás, információ
közvetítés),
d)
az egyéni és az önkormányzati
hivatalos ügyek intézésének segítése.
(5) A falugondnoki szolgáltatás
szakmai programjának tartalmaznia kell
a)
a szolgáltatás célját,
feladatát,
b)
az ellátottak körét,
c)
a feladatellátás szakmai
tartalmát, módját, a biztosított szolgáltatások formáit, körét,
rendszerességét,
d)
a szolgáltatás igénybevételének
módját,
e)
a szolgáltató és az igénybe vevő
közötti kapcsolattartás módját,
f)
az ellátottak és a szociális
szolgáltatást végzők jogainak védelmével kapcsolatos
szabályokat,
g)
a szolgáltatásról szóló
tájékoztatás helyi módját.
(6) A szakmai programhoz
mellékletként csatolni szükséges a falugondnoki szolgáltatás
bevételeinek, kiadásainak - már működő szolgálat esetén a
tárgyévi - tervezett alakulását.
(7) A szakmai programot az (5)
bekezdés szerinti elemeinek változása esetén módosítani kell.
(8) Ha a falugondnoki szolgálat
feladatait más intézmény keretében látja el, az intézményben
biztosítani kell a falugondnoki szolgálat önálló szakmai
egységként történő működtetését. Ebben az esetben az intézmény
alapító okirata tartalmazza a falugondnoki szolgálat
feladatainak ellátását is.
(9) E rendeletnek a falugondnoki
szolgáltatásra vonatkozó szabályait a tanyagondnoki szolgáltatás
esetén is alkalmazni kell.
6. Cím
TÁMOGATÓ SZOLGÁLAT
39/A. §
(1) A támogató szolgálat
feladata - az Szt. 65/C. §-ának (3) bekezdésében meghatározottak
érdekében - különösen
a)
személyi segítő szolgálat
működtetése, amely - a fogyatékos személy aktív közreműködésével
- segítséget nyújt
aa)
a fogyatékos ember személyi
(higiénés, életviteli, életfenntartási) szükségleteinek
kielégítéséhez,
ab)
a társadalmi életben való teljes
jogú részvételhez,
ac)
az önálló munkavégzéshez,
tanulmányok folytatásához, szociális és egészségügyi
szolgáltatások igénybevételéhez, kulturális, művészeti, sport,
szabadidős tevékenységek végzéséhez,
b)
szállító szolgálat működtetése
az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz,
közszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása érdekében,
c)
a tanácsadás.
(2) A támogató szolgálatot úgy
kell megszervezni, hogy annak tevékenysége az ellátási területen
élő valamennyi fogyatékossági csoportba tartozó személyre
kiterjedjen, és szolgáltatásai - a háziorvos javaslatának
figyelembevételével - az egyéni szükségletekhez igazodjanak.
(3) A támogató szolgálat
vezetője szükség szerint, de legalább két hetente
esetmegbeszélést tart.
(4) A támogató szolgálat
ellátásában részesülő személyre vonatkozóan egyéni gondozási
tervet kell készíteni. Nem kell egyéni gondozási tervet
készíteni abban az esetben, ha az ellátott kizárólag tanácsadást
vagy szállítást vesz igénybe.
39/B. §
(1) A támogató szolgálat szakmai
programjának tartalmaznia kell
a)
a szolgáltatás célját,
feladatát,
b)
az ellátottak körét,
c)
a feladatellátás szakmai
tartalmát, módját, a biztosított szolgáltatások formáit, körét,
rendszerességét,
d)
a szolgáltatás igénybevételének
módját, feltételeit,
e)
a szolgáltató és az igénybe vevő
közötti kapcsolattartás módját,
f)
az ellátottak és a szociális
szolgáltatást végzők jogainak védelmével kapcsolatos
szabályokat,
g)
integrált szervezeti formában
működő intézmény esetén az integráció formáját, az ellátási
típusok együttműködésének rendjét, a helyettesítések rendszerét
és a szervezeti ábrát,
h)
a szolgáltatásról szóló
tájékoztatás helyi módját.
(2) A szakmai programhoz
mellékletként csatolni szükséges a támogató szolgálat
bevételeinek, kiadásainak - már működő szolgálat esetén a
tárgyévi - tervezett alakulását.
(3) A szakmai programot az (1)
bekezdés szerinti elemeinek változása esetén módosítani kell.
39/C. §
Ha a támogató szolgálat a
székhelyén vagy más helyiségében ellátottakat fogad, a
helyiségnek meg kell felelnie a 4. §-ban meghatározott
feltételeknek.
39/D. §
(1) Vezetői, személyi segítői
vagy gépjárművezetői munkakörben alkalmazott személynek a
foglalkoztatás kezdő időpontjától számított két hónapon belül be
kell jelentkeznie támogató szolgálati képzésre, és azt a
foglalkoztatás kezdő időpontjától számított két éven belül el
kell végeznie. A támogató szolgálati képzésre történő
jelentkezéseket a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézethez
kell benyújtani.
(2) Szakirányú szakképzettséggel
nem rendelkező, a 3. számú mellékletben meghatározott
képzettségű személy 2003. április l-jétől vezetői és a személyi
segítői munkakörbe nem vehető fel.
39/E. §
Ha a támogató szolgálat a
feladatait más intézmény, így különösen a családsegítő központ
vagy gondozási központ keretében látja el, az intézményben
biztosítani kell a támogató szolgálat önálló szakmai egységként
történő működtetését. A részegységek szakmai együttműködésének,
az esetleges helyettesítéseknek a rendjét a szervezeti és
működési szabályzatban szabályozni kell.
7. Cím
KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIAI ELLÁTÁS
39/F. §
(1) A közösségi pszichiátriai
ellátás olyan önkéntesen igénybe vehető, hosszú távú, közösségi
alapú gondozás, amelynek során a gondozás és a pszicho-szociális
rehabilitáció az ellátott otthonában, illetve lakókörnyezetében
történik.
(2) A közösségi pszichiátriai
ellátás a következő szolgáltatásokat biztosítja:
a)
problémaelemzés,
problémamegoldás: a személyes célok meghatározásának segítése, a
változtatásra motiváló tényezők feltárása, problémamegoldó
beszélgetések,
b)
készségfejlesztés: életvitellel
kapcsolatos tréningek szervezése vagy közvetítése, az
önellátásra való képesség javítása és fenntartása, tájékoztatás
a betegséggel kapcsolatos tudnivalókról, az ahhoz való
alkalmazkodás és kezelés teendőiről,
c)
pszicho-szociális rehabilitáció:
a munkához való hozzájutás, a szabadidő szervezett eltöltésének
segítése, szabadidős, önsegítő csoportok, támogató hálózatok
szerveződésének segítése, tanácsadás, információnyújtás az
egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi ellátások és
szolgáltatások, valamint a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási
lehetőségek igénybevételéről.
39/G. §
(1) A közösségi pszichiátriai
ellátást közösségi gondozó és közösségi koordinátor végzi. Egy
közösségi gondozó legfeljebb 25 ellátottról gondoskodhat.
Amennyiben a 2. számú melléklet szerint nem kell önálló
közösségi koordinátort alkalmazni, a koordinátor feladatait a
szolgálat vezetője látja el.
(2) A közösségi gondozó
munkájába bevonja
a)
az ellátott lakókörnyezetében
megtalálható önkéntes segítőket, így különösen a családtagokat,
szomszédokat és egyéb, az ellátottal kapcsolatban álló önkéntes
közreműködőket,
b)
szükség esetén az egészségügyi
és szociális alap- és szakellátást nyújtó intézményeket.
(3) A közösségi koordinátor
a)
összehangolja a közösségi
gondozók munkáját, rendszeres esetmegbeszéléseket szervez,
biztosítja a szupervíziót,
b)
szervezi a rehabilitációs célú
foglalkoztatási lehetőségek igénybevételét, ehhez kapcsolódó
ösztönző programokat dolgoz ki,
c)
szervezi a közösségi gondozók
rendszeres szakmai továbbképzését,
d)
közösségi munkacsoportot
működtet,
e)
éves jelentést készít a
fenntartónak, amelyben beszámol az ellátás tapasztalatairól,
valamint javaslatot tesz a szükséges fejlesztésekre.
39/H. §
(1) A közösségi munkacsoportot
az ellátottak szükségleteinek megfelelően kell összeállítani,
bevonva a gondozási, személyi segítési feladatok hatékony
ellátásához szükséges személyeket (gondnok, háziorvos, védőnő,
pszichiáter, pszichiátriai gondozó, pszichológus, illetve a
szociális alap- és szakellátás, a családsegítő szolgálat, a
gyermekjóléti szolgálat, a gyámhivatal, a munkaügyi központ, az
önsegítő és civil szervezetek, a szabadidős szolgáltatást nyújtó
intézmények képviselői).
(2) A közösségi munkacsoport
tagjaival a közösségi koordinátor együttműködési megállapodást
köt. A megállapodásban rögzítik a rendszeres megbeszélések
gyakoriságát, egyéb körülményeit, valamint - arra az esetre, ha
egyes ellátottak állapota ezt szükségessé teszi - az eseti
megbeszélések összehívásának módját.
(3) A közösségi pszichiátriai
ellátásban részesülő személyre vonatkozóan egyéni gondozási
tervet kell készíteni. A gondozási terv elkészítésébe,
módosításába be kell vonni a 39/G. § (2) bekezdésének a)
pontjában meghatározott személyeket, illetve a közösségi
munkacsoport tagjait.
39/I. §
Közösségi gondozó vagy közösségi
koordinátor munkakörben alkalmazott személynek a foglalkoztatás
kezdő időpontjától számított kél hónapon belül be kell
jelentkeznie közösségi pszichiátriai ellátással kapcsolatos
képzésre, és azt a foglalkoztatás kezdő időpontjától számított
két éven belül el kell végeznie. A közösségi pszichiátriai
ellátással kapcsolatos képzésre történő jelentkezéseket a
Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézethez kell benyújtani.
8. Cím
SZENVEDÉLYBETEGEK KÖZÖSSÉGI
ELLÁTÁSA
39/J. §
(1) A szenvedélybetegek
közösségi ellátása olyan önkéntesen igénybe vehető, hosszú távú,
közösségi alapú, az ellátott otthonában, illetve
lakókörnyezetében történő gondozás, amelynek célja az
életmódváltozás elindítása, segítése és folyamatos nyomon
követése.
(2) A szenvedélybetegek
közösségi ellátása a következő szolgáltatásokat biztosítja:
a)
problémaelemzés,
problémamegoldás: a személyes célok meghatározásának segítése, a
változtatásra motiváló tényezők feltárása, a szerhasználat,
illetve -függés járulékos ártalmainak, káros következményeinek
csökkentése, azonnali tanácsadás és segítségnyújtás a
szolgáltatást csak eseti jelleggel igénybe vevők részére,
b)
készségfejlesztés: életvitellel
kapcsolatos tréningek szervezése vagy közvetítése, az
önellátásra való képesség javítása és fenntartása,
c)
pszicho-szociális rehabilitáció:
a munkához való hozzájutás, a szabadidő szervezett eltöltésének
segítése, szabadidős, önsegítő csoportok, támogató hálózatok
szerveződésének segítése, tanácsadás, információnyújtás az
egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi ellátások és
szolgáltatások, valamint a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási
lehetőségek igénybevételéről.
(3) A szenvedélybetegek
közösségi ellátása során az ellátást igénybevevő kérésére
biztosítani kell az anonimitást. Ebben az esetben a személyes
adatokat nem kell megadni, igazolni és nyilvántartani, illetve
egyéni gondozási tervet nem kell készíteni.
(4) A szenvedélybetegek
közösségi ellátására egyebekben e rendelet közösségi
pszichiátriai ellátásra vonatkozó szabályait kell megfelelően
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a közösségi gondozóknak,
illetve koordinátoroknak nem kell speciális képzésen részt
venni.
|
